Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert belemenni egy ilyen fikázós-védekezős játékba nem sok jót ígér. Mégis elküldöm, max kitörlöm utána. Végülis az én blogom nem? Azt csinálok, amit akarok. (Végre valami, ami fölött hatalmam van)
Szóval… Miután valamelyikőtök írt, hogy a Porontyon talált rám, gondoltam rákeresek magamra a gugliban. (Atyavilág, baromi sok oldalon szerepelek) Rá is találtam az említett oldalara (http://velvet.hu/poronty/2010/05/25/ki_a_legjobb_babyblogger/#comments ) ami több szempontból is hasznos volt. Egyrészt rádöbbentem, hogy sokan nagyon szeretnek, de azt is megtudtam, hogy erőltetett vagyok, valamint a blog egy irodalmi kategória és mivel csúnya szavakat is használok, a „mai magyar kultúrális élet szégyenfoltja” lesz, ha esetleg én nyerem a versenyt. Atyaég, szegény kultúrális, de még inkább kulturális élet! Már csak ez hiányzik neki, hogy még egy szégyenfolt essen rajta!
Rosszabb napokon eszembe se jutna ilyesmire reagálni, elintézném a dolgot egy megjegyzéssel a bajszom alatt, ami valószínűleg újabb foltot ejtene azon a bizonyos K.É-n, (ejnye már, rossz aki rosszra gondol, nem Kurva Élet, hanem Kulturális!!!) de ma különösen jó a hajam, ezért szánok egy kis időt erre a dologra.
Sz’al mi van? Irodalom? Babablogok, mint irodalom? Valaki tényleg úgy gondolja, hogy ez egy irodalmi verseny? Hát én nem. (Persze ehhez előbb meg kellene határoznunk az irodalom fogalmát) Sőt! Az én blogom nem is babablog, sokkal inkább anyablog. Eszem ágában sincs megmutatni később a gyerekeimnek. Soha. Nem tartozik rájuk, hogy képesek voltak annyira felidegesíteni, hogy együltő helyemben el akartam szívni egy raklap puhadobozos barnaszofit. Ettől függetlenül a dolog még tény marad, mert képesek voltak. (És remélem lesznek is, még nagyon-nagyon sokáig…)
Már írtam egyszer, amikor megtudtam a nevezést (jut eszembe, azóta se tudom, hogy ki volt, de nagyon erősen sejtem), hogy pont a csúnya szavak miatt hezitáltam magam is a nevezéssel kapcsolatban. Aztán döntöttem. Nem fogom kimoderálni. Ilyen vagyok. Így szocializálódtam, apámmal minden idők legkocsisabb kocsisával, meg 17 pasival egy házban. Nem vagyok rá büszke, de nem is tervezek hamut szórni a fejemre miatta különleges megszaggatott ruhában. (Bár az új gatyám már ugye amúgy is szakadt…) Lehet, hogy szégyenfolt vagyok a K.É-en, de az is lehet, hogy inkább színfolt, mert a csúnya szavak mögött, vagyis inkább velük együtt összeáll valami eredeti. Mindenki döntse el maga.
Számomra az, hogy leírom, baszki, sokkal kevésbé gáz, mint amikor valaki (egyébként roppant elismert író) művészien ecseteli, milyen szinten itta le magát és hogyan fetrengett a saját ürülékében. Mert attól, hogy ő elvont stílusban értekezett erről, a lényeg még ugyanaz marad: úgy bebaszott, hogy összefosta magát. És ebben számomra a világon semmi irodalmi nincs. Más számára meg van, mert ugye nem vagyunk egyformák.
Még valami… Nem kell izgulni szerintem a K.É. miatt, nem lesz rajta SZ.F, mert nem fogok nyerni. Egyrészt teljesen inkognitóban vagyok, vagyis nincs fenn képem, nem is akarom, hogy kiderüljön, ki vagyok. Ennek egyenes következménye, hogy nem fogok az iwiw-en körüzenetet küldeni az ismerőseimnek, hogy szavazzatok már, mert baromi vicces vagyok és tök jó lenne ingyé’ wellnesselni. Sőt, fórumokon sem fogok szavazatokért kunyerálni, de még itt a blogon sem. Vagyis abszolúte esélytelen, hogy közönségdíjat nyerjek, mert nyilván van, akinek 1200 ismerőse fogja nyomkodni a szavazat gombot. A szakmai zsűri pedig – számomra teljesen egyértelműen – nem teheti le a voksát egy olyan babablog mellett, amelyikben többször is elhangzik az, hogy „seggkörfogat”, egyebekről már nem is beszélve. Akkor sem, ha vicces és akkor sem, ha esetleg magánemberként tetszik nekik a dolog. Az én stílusom nem képviselhet egy Nivea márkát. Kivéve persze, ha van cellulitisz elleni készítményük… És ez jól is van így.
Mégis örülök, hogy beneveztek, mert a kommentekből és az emailekből egyértelmű, hogy sokan szeretnek. Sokaknak megnyugtató olvasni, hogy belefér néha a kiborulás, megnyugtató a tudat, hogy más is küzd és másnak sem rózsaszín még a gyerekszar is. Amit nevezzetek babakakinak, ha úgy tetszik. Én nem fogom, mert nem akarom. Pont eleget moderálom magam a gyerekek előtt, itt a blogon, az én saját felnőtt időmben már nem szeretném.
Hát ennyi. Egyébként aki kurvának áll, számítson rá, hogy megdugják. Vagyis amikor elkezdtem megosztó stílusban írni, benne volt a pakliban, hogy kapok hideget-meleget, szóval eszem ágában sincs a sértődött hercegnőt játszani. Főleg, mert még mindig baromi jó a hajam. Megyek is le a játszóra, ahol ennek nyilván nagy hasznát veszem majd, ugyanis az 1-5 éves korosztály különösképpen értékeli a jó frizurát.
Ui: közben érkezett egy másik komment, ami gyakorlatilag plágiummal vádol. Na, azt visszautasítom. Egy bejegyzésem van (a Zalakarosra indulás freestyle verziója), aminek ezt a szavakat egybeírós stílusát már olvastam valahol, de az valami disznóvágásról, vagy faluünnepről szólt, már nem emlékszem pontosan.