Lesérülve

2008 november 14. | Szerző: lustanyu |

 A múltkori jógás incidensnek sajnos hamar
jelentkezett az eredménye… 

Épp léptem ki a
bugyimból (ejnye, nem azért, csak fürdéshez készülődtem) amikor deréktáj felől
hallatszott egy szolid “reccs”. Abban a pillanatban száj felől
hallatszott egy nem szolid, viszont nagyon hangos “ááááááá”, majd
rögtön utána egy “azt a rohadt életbe, VALAKI SEGÍTSEN!” Így
kezdődött a mi kis történetünk Signor Lumbago-val. Sajnos nagyon ragaszkodik
hozzám a szemét dzsigolója.

Tényleg borzalmas
érzés. Úgy nézek ki, mint egy élő kérdőjel. Mutatom: ???? Ha ez még nem lenne
elég, egy olyan kérdőjel, akit még derékban el is törtek. A férj már csak
rokkernek hív. (A rokkant beceneve, ami még csak véletlenül sem a ténylegesen
mozgássérültek gúnyolása, hanem jogi pályafutásom során hívtuk így
azokat, akik rokkantkártyát hamisítottak) Az első kritikus két napban Marci
anyósomnál volt, mert gyakorlatilag meg sem bírtam mozdulni, komoly kihívást
jelentett a köhögés, a tüsszögés és a pisilés. (Nagyvécéről szó nem lehetett)
Szóval most kissé eltűntem.

És még mondja bárki,
hogy a jóga egészséges! Zárójelben jegyzem meg, hogy ha nem lettem volna
ennyire puhány, akkor nyilván nem lett volna ilyen súlyos következménye.
Végülis a világon elég sokan hajolnak le, majd állnak fel naponta…Jaj, nem is tudok most sokat írni, mert nem jó ülni.