Ma reggel hajnali 5-kor
meghallottam a szokásos reggeli anyázást a gyerekszoba felől. Éppen félálomban nyúltam
a hőmérőmért (tudjátok, a gyerekprojekt miatt) amikor észrevettem, hogy valami
rajtam fekszik… Ijedtemben majdnem összeroppantottam hüvellyel a higanyos
hőmérőt (amit jó, hogy nem tettem meg, mert egy hajnali 5-ös higanymérgezés
azért el tudja rontani a napodat), de aztán egy nagy sikítás után szapora
szívveréssel felkapcsoltam a lámpát és láttam, hogy egy kitömött valami fekszik
rajtam.
Aztán szép lassan feltisztult az
agyam és felismertem, hogy ez egy félkarú mellkastorzó, ami kék kockás inget
visel, rózsaszín frottírkesztyű van az egy darab valószínűtlenül hosszú karja végén és a férj arcképe van a fejére
rávasalva. Ugye mondanom sem kell, hogy életnagyságban???
Persze a férj már a sikításra
odaóvakodott az ajtóhoz és a résen keresztül leste a reakciómat.
–
Isten éltessen!!!- ordított fel hirtelen.
–
Ööö, köszi édesem. Hmm, izé, szóval MI EZ??? – leesett,
hogy névnapom van.
–
Hát ÉN!
–
Nem mondod??? Eddig azért eljutottam, főleg mert rá van
vasalva a fejed. De mégis mit akarsz ezzel? Válunk és ennyi marad belőled???
Egy éves kiküldetés Bangladesbe??? Külön szobába költözöl???
–
Ja, nem dehogyis. Azért kaptad, mert mostanában
panaszkodtál, hogy később megyek aludni, mint Te, és hiányzik, hogy a vállamon
aludjál el átölelve. Mostantól erre nem
lesz gondod! Tetszik??? – a férj esküszöm, hogy halál lelkes volt.
–
Persze, izé, hogyne. Nagyon jó pofa. Tényleg. –
magamban persze vertem a fejem a falba, hogy egyszerűen tudhattam volna, hogy a
kábé 50 utalás és felszólítás miszerint KÉNE EGY TÉLI DZSEKI kevés volt.
Na nem mintha nem röhögtem volna nagyon-nagyon a férj-párnán! Tényleg irtó vicces, arról nem is beszélve,
hogy azóta kiderült, hogy Marci is imádja. (Párnapának hívja és mindenhová
vonszolja magával.) Szóval az egyetlen problémám az, hogy ez a lakás 60
négyzetméteres… Mondtam már, hogy ez az izé meg életnagyságú??? Szóval csak
annyi, hogy túl kicsi a hely egy darab férjnek is, nemhogy kettőnek! Főleg
miután minden szekrényből ömlenek kifelé a cuccaink. Asszem erre a férj is elég
korán rá fog jönni, ma ugyanis a férjpárnával fogok elaludni. 160 centi széles
az ágyunk, szóval van egy erős gyanúm, hogy amikor a férj bejön éjfél körül és
rájön, hogy lapjával sem fér be a párnamásától az ágyba, első dolga lesz, hogy
kihajítja párnaput a folyosóra.
Kaptam még egy kávéfőzőt is. Ugyan
már többször beszéltünk a dologról és én mindannyiszor elmondtam, hogy nem
kell, mert a nescafét szeretem, de tudom, hogy a férj már régóta vágyik egyre. Nem
baj, ő meg majd megkapja Karácsonyra azt a szuper robotgépet, ami dagaszt,
habot ver meg darál is! Úgyis már régóta vágyom rá. 🙂 Viszont az meg baromi boldoggá tesz, hogy nem sajnálta az időt és kitalálta, meg az anyukájával megvarratta a párnaput. Anyósom fel is hívott, hogy az ő kisfiánál nagyobb egója tutira nincs másnak. Biztos többet gondolt rám közben, mintha egy Libri vásárlási utalványt vett volna. Mindent összevetve jó kis névnap volt ez, na.