Gyorsan bejelentkezek, mert ma anyósom elvitte Marcit! Már nagyon régen
volt időm írni, aminek több oka is volt. Először is beteg lettem. Aztán
meggyógyultam, viszont a gyerekeim nem voltak hajlandók többé egyszerre aludni.
De csak szépen
sorjában. Nyugalom, nem H1n1, hanem csak valami vacak hétköznapi prosztó
torokgyulladás döntött le a lábamról. Viszont rá kellett jönnöm, hogy 2 gyerek
mellett betegnek lenni nagyon nem jó. Oké, természetesen gyerektelenül is szar
betegnek lenni, de olyankor a harmadik nap után, amikor már igazából nem vagy
annyira pocsékul, csak az orrod ömlik, viszont egész nap a Sopranos 4.
szériáját nézed az ágyból vastag dunyhába bugyolálva, míg a férj csinálja neked
az isteni mézes teát és becézget, hogy „ugye jobban vagy, kicsim” az azért nem
olyan rossz. Mondhatnám hangulata van!
Gyerekekkel nincs
Sopranos, csak Barney szennyezi akkusztikusan a környezetet egész reggel a
Jimjamen. (Ha csak meghallom, hogy
„ölelj hát most át és hadd adjak egy puszit” szinteket zuhan az állapotom.)
Nincs egész nap ágyban hentergés. Marad a 2 paplan alatt hidegrázva fogvacogás
és mantrázás: 10 perc múlva 8 óra, a kicsit befejezte a fürdést és meg kell
szoptatni. Össze kell szednem magam. Már csak 8 perc. Ki kell mászni az ágyból.
Már csak 3 perc. Meg kell mozdulni és szoptatni kell. Abba kell hagyni a
fogvacogást, mert a gyerek szájából kiesik a csecs…
Hiányzik Tony Soprano.
Aztán ezen is
túllettünk, a harmadik napon már kutya bajom se volt és hálistennek senki nem
kapta el. De mivel a család
hétköznapjait feldúlta még a 3 napos betegségem is, kicsit ráparáztunk a H1n1-re, ami tudvalevő, hogy 2 hétre is kiütheti az ember lányát.
Mit szóltok ehhez a
hatalmas kettészakadáshoz? Vannak az oltatók, meg a nem oltatók! Az emberek
tudni akarják, hogy melyik táborba tartozol. Közösségek kovácsolódnak! A
játszón az anyukák már nem úgy köszönnek egymásnak, hogy “helló”, hanem úgy, hogy “oltatsz?” Anyukám összeveszett
apával, mert apám nem akart oltatni. De aztán mégis oltatott, mert a
háziorvosa felhívta, hogy muszáj oltatnia, így a családi béke is szent lett. Én is felhívtam a háziorvosomat, aki
viszont azt mondta, csak a parások oltatnak, én inkább kérjem az angyalaimat,
hogy vigyázzanak rám, majd bediktálta egy angyalterapeuta telefonszámát.
(Erősen gondolkodom a háziorvos váltáson)
Az iwiwen több
ismerősöm is küldött levelet, hogy az ország vezetői világméretű népirtásra
készülődnek. Az oltással megváltoztatják a DNS-ünket, meg nanorészecskéket
fecskendeznek belénk, hogy majd jól elzombuljunk. Lehet, hogy engem valaki már
a tudtomon kívül beoltott, mert egész tegnap úgy járkáltam, mint egy zombi.
Vagy az csak azért volt, mert Lilla háromszor is felébredt éjszaka?
A férjet már
beoltották. Azt mondja, valamit csinálhattak a DNS-ével, mert az kizárt, hogy a
rendszeres esti tábla mogyorós Milka miatt nőtt meg ennyire a hasa, a bosszantó
deréktáji zsírszaporulat hátterében
csakis génmanipuláció állhat. Vagy a rengeteg nanorészecske, amit
belefecskendeztek, mind a dereka köré tömörült és most úszógumit alkotnak.
Mondtam neki, hogy odase neki, mert ha majd végképp zombivá változik és az
ország vezetőinek parancsára a Dunába veti magát, milyen jól fog jönni, hogy
lesz ami a víz felszínén tartsa és melegítse. Vagy a zombik nem is fáznak? Most
elbizonytalanodtam.
Egyébként tegnap
annyira sokszor mondogatta, hogy szeret, hogy már nekem is gyanús lett. Mondom ez vagy megcsal, vagy megpiszkálták a
genetikáját. Mivel nincs ideje megcsalni, csak az utóbbi jöhet szóba, ezért a
két tenyerem közé fogtam a fejét, mélyen a szemébe néztem és monoton hangon,
lassan és tagoltan felszólítottam: „Mosogass el, teregesd ki a ruhát, amit a
gépben felejtettem, mielőtt megbüdösödne, majd ugorj el az Aréna plázába és
vegyél nekem egy Swarovszky fülbevalót!” Erre ő is megfogta a fejem, mélyen a
szemembe nézett és lágyan, tagoltan megkérdezte, hogy „Nor-má-lis-vagy???” A
francba, a férj még határozottan nem lett zombi, ráadásul felhúzta magát, hogy
5 órája a gépben aszalódik a mosott ruha, azt mondta, hogy valaki igazán
megváltoztathatná a DNS-em, hogy ne legyek ilyen feledékeny és szétszórt!
Most megyek, mert
ez az egy kézzel gépelés nagyon fárasztó. Lillát ugyanis nem lehet letenni,
mert csak az ölemben nem vonít. Egész nap hurcolni kell a kis seggét. Ráadásul
egyszerre 20 percnél többet nem képes aludni. Nagyon brutális, de erről majd
máskor. Most tisztára zombi vagyok. Pedig még nem is oltattam…