Átlagnap I.

2010 január 26. | Szerző: lustanyu |

 Elgondolkodtam a
minap, hogy mivel mindig csak akkor írok, ha valami kivételes esemény történik (pl. szarban úszunk, vagy valaki elhagyta a fogsorát, esetleg vadidegenek pofazacskóját csippentettem az ujjaim közé), a végén még azt hiszitek, hogy egyfolytában ilyen túlmozgásos, szerencsétlen,
idegbeteg valaki vagyok. Pedig nem, csak az átlagnapjaimról nem szoktam írni,
mondván, abban nincs semmi különös.

 5:00-6:00 között:

–        
Anyaaa, Apaaa! Felébredteeem! – meztelen
talpacskák csattognak a laminált parkettán egyre közelebbről.

–        
Én kétszer szoptattam éjjel, most te jössz. –
bököm oldalba a férjet, aki nem mozdul, csak röfög egyet. Ekkor egy 94 centis elkezdi baromi
hangosan ütögetni a hálószobánk kilincsét, mire a férj mint egy gepárd robban
ki az ágyból, egy jól irányzott ugrással az ajtónál terem és sikeres elterelő
akcióval megakadályozza, hogy a „Felébredtem” harci kiáltás Lilla fülétől 10
centire is elhangozzon pár alkalommal.

–        
GÁ… – ez már a kiságyból jön. Én is gepárd üzemmódba váltok át és ugrás közben
visszacsempészem a cumit a kilincsütögetésre megébredt leánygyermek szájába. A
gepárd üzemmód hátulütője, hogy könnyen kiszökken az ember szeméből az álom
(meg különben sem lehet úgy aludni, ha az ember ágya mellett valaki ütemesen
azt kiabálja, hogy Ga) , ezért kivonszolom magam a nappaliba.

6:00és
6:30 között valamikor: Levágódok
a kanapéra és félig nyitott szemmel vergődöm az álom és az ébrenlét között. A
férj már ilyenkorra megfőzte a kávét. Üveges tekintettel meredek magam elé és
általában olyanokat mondok, hogy „nagyon szép, igazán ügyes vagy”. Pontosan nem
mindig tudom, hogy mire, de feltételezem, hogy Marci épített valamit, vagy
rajzolt valamit. Erősen koncentrálok, hogy a férj által prezentált kávét a
számba öntsem, ami nem mindig sikerül. (Fekve nagyon nehéz kávézni)

 A
férj elmegy készülődni. Én is egyre inkább magamhoz térek. Kezdődik a reggeli
híradó, ami nekem ugye járna.

 –        
Anya, én nem akarom azt, kapcsolj Jimjamet.- mondja Marci, mihelyst meglátja Dudás Ádám profilját. 

–        
Nem kicsim, előbb megnézzük, mi hír a
nagyvilágban, aztán te is megnézhetsz két mesét a Jimjamen.

–        
NEEEM!

–        
Oké, akkor senki nem néz semmit. –
kikapcsolom a tévét, mivel az üvöltözésétől úgysem hallanék egy szót sem a híradóból.

 Ezt követően  kihozom Lilit az ágyából, mert kábé
ilyenkorra már megunta a gagázást és visít. Átpelenkázás, szoptatás következik.
Marci közben feltesz ezer kérdést, amire most már kitisztult fejjel komolyan
válaszolgatok. Fontos viszont, hogy minden kérdés úgy kezdődik, hogy „Anya nézz
rám!!!” Emiatt gyakran leszek koszos, mert senki nem tud úgy tiszta maradni
pelenkázás közben, ha mindvégig tartania kell a szemkontaktust egy deréktájban lévő szempárral. 

 A férj 6:45-kor
elindul dolgozni. Mi 7-8-ig Marcival memóriakártyázunk, vagy állatos kártyákról
ismerünk fel általam soha nem látott állatokat. (Pl. réti lile) Esetleg egy
pakli francia kártya minden egyes darabján végigmegyünk, hogy mi micsoda. Én a
treff 8-as és a káró bubi között elfojtok egy ásítást, majd a szív ász és a
pikk 7-es között megkísérelek kibámulni az ablakon, de azonnal meghallom az
„anya nézz rám”-ot, ami visszazökkent. Megnevezünk tehát minden egyes lapot.
Apám a múltkor elmondta neki, hogy sok játékot két paklival játszanak, de olyan
szúrós szemmel néztem rá, hogy visszaszívta. Egy pakli. Nincs több.

 8-kor Marcinak adok
egy pirítóst mindenfélével és beültetem a székébe. Közben Lillát ismételten
szoptatom, mivel előtte nem evett. Míg Lilla rángatja a cicimet, Marci ordít,
hogy nem kéri a pirítóst, azonnal adjak egy Túró Rudit/Kinder pingvint/
háztartási kekszet stb. Hozzávetőlegesen 24X elmondom, hogy édességet a reggeli
elfogyasztását követően kaphat. Ebbe beletörődik, a pirítóst viszont ennek
ellenére sem eszi meg, így az megy a kukába.

 Ha főzős napom van
(általában minden másnap), akkor eztán elkezdek főzni, közben magamba tömök egy
vajas kiflit. (Most ez az aktuális kedvencem) A főzés munkafolyamatai között a
játszószőnyegén ordító Lillával trükközök. Hol hasra fordítom, hol átteszem a
pihenőszékébe, hol berakom az ágyába és beindítom a zenélő forgóját. Igazából
tökmindegy, pár perc után mindenhol üvölt, csak ölben van el. Ha nincs főzős
napom, akkor a Lillához rohangászás közben folyamatosan a  géphez rohangászok és próbálom elolvasni, hogy mi történt a topikokon, meg a facebookon. Megkérdezem a férjtől
a gmail chaten, hogy tudja-e már, hogy februárban eljöhet-e arra az egy hét
szabira. A férj felhúzza magát és megírja, hogy nem, nem tudja, de már ezerszer
megígérte, hogy mihelyst megtudja, azonnal szól és attól, hogy naponta kérdezgetem,
nem fogja hamarabb megtudni a választ. Megírom a férjnek, hogy “jóvammá, nem kell mindenen felkapni a vizet”. A férj megkérdezi, hogy ugye tudom, hogy ez egy munkahely…. Tüntetőleg kilépek a gmail chatből. 

 Főzés közben Marci
a fellépőjén hagymahéjat keverget mellettem egy tálban. Ha nem főzök, akkor
egész jól elvan a kirakóival, átlag 2 percenként viszont jön az „Anya nézz rám!
Ezt én főztem, meg kell szagolni.” Ha nagyon nem bírom, akkor bekapcsolom a
Jimjamet, míg elkészül a kajánk. Tudom, hogy most mit gondoltok… annak idején
én is nagyon tévé ellenes voltam és az volt a határozott álláspontom, hogy a
„köcsög szülő bámultatja a gyerekkel a tévét ahelyett, hogy foglalkozna vele”.
Arról nem is beszélve, hogy Vekerdy Tamás még most is nagyon ellenzi a tévét
iskoláskor előtt.  Erre viszont azt
mondom, hogy süssön ki Vekerdy Tamás egy kiló halat úgy, hogy közben hallgatja
az üvöltő lányát, valamint folyamatosan ügyel rá, hogy a fröcsögő olaj ne
sebezhesse meg a lábai körül sertepertélő 
majd egy méteres fiát és állítom, hogy következő héten köszönőlevelet
fog írni a „Barney és barátai” rendezőjének, valamint Mester Bob és Tűzoltó Sam
rajongója lesz a facebookon. És nem arról van szó, hogy alkalmanként nem tudom szórakoztatni a fiamat főzés közben, hanem arról, hogy néha jól esik “csak úgy” főzni.

 Lilla fél 10-re már
készen van totálisan, ezért gyorsan megpróbálom elaltatni. Percekig tartó
ringatásról, meg hurcolászásról ilyenkor szó nincs, mert vagy a húsom ég oda,
vagy a rizs fő szét, stb. Inkább berohangászok cumit beadni. 10-re a kajával is készen vagyok. 

Folyt. köv.