Kopasz portás a szakadt gatyában

2010 március 11. | Szerző: lustanyu |

Már jó régen voltam, de sajnos az utóbbi időben csupa olyasmi történt, amiről az általam a múltkor felállított bogszabályzat szerint nem írhattam, mert túlságosan érintett másokat is rajtam kívül. Volt benne majdnemáruló, meg majdnemkirúgás, meg mindenféle rettenet, de a lényeg, hogy végül kiegyenesedtek a dolgok.

Hol is tartottam a múltkor ? Ja igen! Ott, hogy kérem vissza a gyerekemet! Szóval a helyzet nem nagyon akart javulni. Addig–addig, hogy a múlt héten egyik nap mondtam a férjnek Marci százhuszonhatodik hisztériája után (legalábbis annyinak tűnt), hogy akkor én most fogom a fogkefémet, két váltás ruhát, háromnapi szénhidrátszegény hidegélelmet és beköltözöm a Lipótba. A drámaibb hatás kedvéért beviharzottam a fürdőszobába, magamhoz ragadtam a fogkefémet – némi rögtönzött díszlet gyanánt – és a továbbiakban a nagyjelenetemet azzal hadonászva adtam elő. A férjet a roppant meggyőző alakításom sem tudta kihozni a sodrából és nagy higgadtan azt mondta, hogy a Lipót bezárt, viszont a fogkefém már olyannyira elhasznált, hogy ha van kedvem, levezetésképpen felsúrolhatnám vele szódabikarbónával a csempefugát. Hát ilyen az én formám. Nem elég, hogy kibuktam, de még azzal is szembesülnöm kellett, hogy a férj kibukás ügyben cseppet sem empatikus, sokkal inkább eredményorientált. Térdre ereszkedtem hát, és Marci üvöltésének sajátos ritmusára nekiláttam a fugatisztításnak, ami érdekes módon minden szempontból hasznosnak bizonyult. Egyrészt nem figyeltem annyira az ordításra, mert el voltam foglalva, másrészt rohadt kemény a meló, így 40 percen keresztül a masszív zsírégető zónában tartotta a pulzusomat, harmadrészt kurva jól néz ki most a fuga.

Tehát szépen lenyugodva, frissen zsír égetve a vadiújnak kinéző csempén ülve mondtam a férjnek, hogy elviszem én ezt a gyereket orvoshoz, mert nem normális, hogy 3 hete nem jön ki a náthából, biztosan ez is rátesz egy lapáttal a hisztériázásra és az éjszakai száznyolvanhárom felébredésére.

El is vittem őt egy hiperszuper doki bácsihoz (a mi házidokinkat éppen helyettesítették ugyanis), aki megérkezésünkkor közölte, hogy van lehetőségem egy komplex homeopátiás felmérésre is, ha időm és pénztárcám engedi. Gondoltam, csak láncaimat (és persze a pénzemet) veszíthetem, és bár bevallom őszintén, hogy nem hiszek a homeopátiában, azt mondtam vágjunk bele. Erre a doktor bácsi, aki pingvines nyakkendőt viselt, egy órán keresztül kérdezgetett engem és figyelgette a gyereket. Kérdezte, hogy hol dolgozom, mondtam, hogy a bíróságon. Erre ő: “na jó, de a titkárságon, vagy gépíróként? “ Szóval mielőtt lehetséges opcióként felemlítette volna a “biztonsági őrt” is, elmondtam neki a választ és döbbent arckifejezése láttán konstatáltam, hogy lepattantan nézek ki a szakadt farmerban és a feketemacskás pólómban.
Persze most joggal mondhatjátok, hogy miért nem nyaltam már ki magam
egy kicsit, ha tudtam, hogy dokihoz megyek, de minden “normális”
gatyámból kifogytam és úgy döntöttem, még mindig jobb a szakadt gatya,
mint a “beszart” hatású gatya.) Na nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végül javasolt két fajta golyócskát alkati kezelés gyanánt, amiket nem szabad a mobilom közelében tartani.(Lehet, hogy amíg alszom, kínai szextelefonokat hívogatnak? Nem tudom, hogy miért.)

Aztán jöttek a férj gondjai és mondta, hogy az elkövetkező időszakban este 9–nél hamarabb valószínűleg nem fog tudni hazaérni. Bennem bekapcsolt az önvédelmi reflex és úgy határoztam, hogy mi akkor lejövünk inkább a szüleimhez egy hétre, mert különben a maradék hajamat is kitépem. (Írtam már, hogy döbbenetesen hullik a hajam???)

Aztán nem tudom, hogy mi is történt pontosan, de itt a gyereket visszacserélték. Csodálatosan alszik délután is, meg éjszaka is, zéró ébredéssel. Összesen ha 6 hisztéria volt az egy hét alatt, ami teljesen emészthető és egészséges, mondhatnám kellemes mennyiség. Jómagam is egészen kipendültem a nem elhanyagolható nagyszülői segítségnek köszönhetően és bár a hajhullásom nem mérséklődött, tegnap már alapozó nélkül merészkedtem ki a helyi plázába.

Szerintetek létezik, hogy a homeopátiás golyócskák tették a csodát? Mert ha igen, akkor esküszöm azt se bánom, ha a doki bácsi csak a bíróság részidős éjszakai portását nézi ki belőlem. Kicsit azért parázok, hogy csak a környezetváltozás segített és holnap, amikor megyünk haza, újra kinőnek az elsőszülött szarvai és villásfarkincája, én pedig azon veszem észre magam, hogy a bőgés határán súrolom a fugát talpig alapozóban.

Hát itt tartunk most. Egy regenerálódott idegrendszerű, rohamosan kopaszodó anya vagyok. A férj azt mondja ne aggódjak, majd felveszek egy fekete garbót az újonnan lőtt szakadt farmeromhoz és énekelhetem, hogy “Nothing compares to you”. Hmmm, végülis tökre szeretem azt a dalt, bár világéletemben úgy gondoltam, hogy hajjal fogom előadni valami szuper karaoke bulin.