Ez csak egy gyerekszáj történet, semmi köze a politikához
2010 március 16. | Szerző: lustanyu |
– Anya, te szereted a Játékos Miklóst? – kérdezte Marci roppant komolyan.
– Nem tudom, kisfiam. Én nem ismerem őt. – király, újabb kitalált személy költözik hozzánk.
– Dehogynem! Tudod, az a Játékos Miklós, aki a tévében is van. Te szereted?
– Nem tudom, hogy szeretem-e, mert nem ismerem.
– Mindenki ismeri a Játékos Miklóst.
– Kivéve engem… Vedd a cipődet kicsim, mert el kell mennünk a teszkóba.
– De jóóó! Én akarok oda menni! Beülök a kocsiba, útközben pedig meg kell nézni a Játékos Miklóst.
– Nem hiszem, hogy összefutunk vele… – ki a jó franc lehet ez???
– Dehogynem!
– Oké… Akkor majd bemutatkozom neki. – zártam le a témát, mert még nem barátkoztam meg teljesen a képzelt barát/rokon/ismerős helyzettel.
– Anya! Anya!!! Ott a Játékos Miklós! – kiáltott fel egyszer csak a kocsiban, amitől teljesen berezeltem, mert mint már említettem, be vagyok tojva a szellemektől.
– Kisfiam, ez a Miklós valamiféle rokonságban áll a Balázzsal? Olyan bácsi, akit csak te látsz, anya nem? –
– Neeem! Nézz oda! Ott van! Ott a képen! – és egy óriásplakátra mutatott, miközben az autóban a pirosnál rostokolunk.
– Kicsim, az a Mesterházy Attila bácsi! – uhh, hálistennek. Se szellem, se újabb képzelt személy.
– Neeem! Az a Játékos Miklóóós! Hát érted mááár?
– Úgy hívják Mesterházy Attila.
– Nem hinném, hogy úgy hívják. Anya, te szereted a Játékos Miklóst? – hát ez már nem igaz, hogy mindenáron politikai állásfoglalást akar kicsikarni belőlem. De nem fog, az már fix. Hogyisne, hogy utána a hentesnél/gyógyszerésznél/orvosnál stb jól leégethessen.
– Hááát, nem tudom kisfiam, nem ismerem. – most mit mondjak??? Azt, hogy nekem sose köszön???
– Majd szólsz, ha már tudod?
– Mindenképpen – azt hiszem az lesz a legjobb, ha felhívom apukámat, hogy tömte-e esetleg a nézeteivel a gyerek fejét ottlétünk alatt… Grrrrrr.
Na, fel is hívtam. Apukám állítja, hogy semmit nem mondott a gyereknek. Akkor viszont passz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
http://www.pophalo.hu/kepek/szereplok/50/50154/szakalmiklos001.jpg
?
na nem lett jó a link, így
http://www.pophalo.hu/kepek/szereplok/50/50154/szakalmiklos001.jpg
hm?
Ja, ez jó volt, bevallom, én rögtön vágtam, ki az a Játékos Miklós! De úgy látom, már más is megfejtette! 🙂 No para!
Na, bemutattam a gyermeknek a belinkelt fickót, de nem ismerte!
HAtározottan állítja továbbra is, hogy Mesterházy Attila a Játékos MIklós. De ma megoldódott a rejtély. Megkérdezte ugyanis, hogy “Magyarországon új MIklós lesz?”, amit még nem értettem, de aztán nem adta fel és tovább nyomatta, hogy “Magyarország Miklóst választ”. Így rájöttem, hogy MIklós=miniszterelnök. (Ha úgy gondolja, hogy egy szónak nincs értelme, simán behelyettesít egy másikat) A Játékos meg azért lett, mert a reklámfilmjében egy kisgyerekkel játszik. HÁt így lett M.A-ból Játékos Miklós.
A 2 évesek furán gondolkodnak. :-)))
Hihetetlenül tájékozott a fiad! Sok felnőtt nem tudná így összefoglalni.
De tényleg. Átgondoltam a dolgot, szerintem én kétévesen azt sem tudtam, hogy MAGYARORSZÁGON élek. Nemhogy szabad választások (jó, akkor még nem volt:-)
Na igen, annak idején szerintem nekem sem volt ilyesmiről fogalmam… De ne feledjük, hogy annak idején nem voltak reklámok. 🙂
(Na meg Marci nagy térkép- és földgömbrajongó.)
Én Kádár Jánosért rajongtam Marci korúan. Ezt szüleim megértéssel fogadták, lévén hogy a vízcsapból is ő folyt. Az már kicsit kínosan érintette őket, amikor az utcán, másik nagy kedvencemmel, egy nagyméretű kutyával együtt emlegettem, igen kezdetleges szintaxist alkalmazva. Így: ” Kádár János! Nagy kutya! Kádár János! Nagy kutya!” (Persze kiabálva.)
Nekem Szuhay Balázs (Zsebtévé) volt a nagy kedvencem. Onnantól kezdve Balázsnak hívattam magam (lány létemre) és váltig állítottam, hogy fiú vagyok. Elég érdekes szituációk keveredtek ki ebből, főleg amikor a nagymamám ismerőseit hitegettem ezzel egy nagy faluban (Mondd Erzsikém, ez a gyerek nooormális?!) Kinőttem, nem lettem leszbi… thx God.