Szabadság, EFOTT, háromszögbikini
2010 június 22. | Szerző: lustanyu |
Bár megfogadtam, hogy nem
írok semmit, ami a környezetemben lévőket érinti, de a Multi Nacionális Zrt-t
most már tényleg bassza meg egy taliga aprómajom. A férj főnökét meg egy
ponyváskamionnyi rinocérosz. A férj ugyanis számlálhatatlan szabadsággal
rendelkezik, (konkrétan 29 nap) amiből eddig egyet vett ki. Mondtam neki, hogy
úgy készüljön, hogy 2, azaz kettő egész egybefüggő hetet szeretnék most már
együtt tölteni vele négyesben. Annyi időt akarok, hogy a végére elegem legyen
belőle, unni akarom a képét.
Lapult egy darabig,
mismásolt, hogy már jelezte a Zrt-nek, de még egyeztetés alatt áll a dolog, meg
ilyesmik, majd tegnapra kiderült, hogy szó nem lehet két egybefüggő hétről. De
valószínűleg még 3 különállóról sem. A tervezett 2 hét második hetében ugyanis
kötelező jellegű csapatépítésen kell részt venniük a dolgozóknak az EFOTTon.
Kicsaptam a biztosítékot. A férj 32 éves. Nekem az elsőszülöttje születésnapján
ne dagassza a sarat a kollégáival a 19-23 év közötti
háromszögbikinis-madzagosbugyis félrészeg csajszik között EFOTTon, hanem vasalt
rövidujjú ingben vigyorogjon bambán bele a fényképezőgépbe, miközben Marci
fújja a gyertyákat a tortáján. Biztos vagyok benne, hogy Főnci (aki 37)
szeretne ily módon fiatalodni pár évet és ábrándozni, hogy a háromszögbikini az
ő feleségén is milyen jól állt még a szoptatás előtt. (Ha valaki nagymellű és
szoptatott, akkor a háromszögbikini felejtős, mert darabja 3 mellet csinál. Van
egy a háromszög alatt, és van még kettő, ami mellette kibuggyan. Minél szorosabbra
köti az ember a nyakán, annál jobban elkülönülnek az egyes részek.)
Szóval kifakadtam szegény
férjre, hogy akkor júliusban EFOTT, augusztusban meg esetleg jurtás nomádtábor?
Vagy meddig mennek még vissza az időben? Sportnapközi 9-től 4-ig? De a férj azt
mondta, ne legyek cinikus, mert vastagon szarik ő az EFOTT-ra, de értsem meg,
hogy kötelező. És nagyon szenvelgő arcot vágott. Szegény férj, akinek
kötelessége kurva jó koncerteken dühöngni, mezítláb andalogni a sátrak között,
meg csapolt söröket vedelni egymás után. De én ezt nem érthetem, mert oda ő
dolgozni megy. (Ja persze) És egyébként is, állami alkalmazottként fogalmam
sincs a versenyszféráról, ahol nem lehet azt mondani, hogy nem. Oké, egyébként
tényleg nem dühöngök tovább, mert ő tudja, megbízom benne és ha azt mondja,
hogy muszáj, akkor elhiszem neki. Ommmmmm.
Azért remélem, hogy azon
a héten 12 fok lesz, szakadni fog az eső és a madzagosbugyik helyett Főnci csak
sárfoltos mackóalsókat fog látni. Szerda tájékán meg csak megérkezik az a
ponyvásteherautónyi felajzott rinocérosz is…. Csak hogy ne unatkozzon a sátorban. (Na most belátom, hogy tahó voltam, mert van ott egy csomó más jófej fiatal, akiknek semmi közük a Multi Nacionális Zrt-hez , úgyhogy visszaszívom a 12 fokos átlaghőmérsékletre vonatkozó kívánságomat)
U.i: A férj még nem
tudja, de merényletre készülök ellene. Anyukám azt mondta, kapok 3 nap
szabit. (Elviszik a gyerekeket magukhoz nyaralni) A férj azt hiszi, ezalatt elmegyünk valami wellness
izére, de igazából körbe fogjuk bringázni kettesben a Fertő tavat, vagy egy
részét. Szerintem tök jó lesz. Már be is szereztem egy madzagosbikinit.
(Szigorúan nem háromszögmelltartóval, elvégre két mellel is elég nehéz
biciklizni, nem még hattal.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Teljes szívemmel melletted állok, és sajnálom szegény férjet, akinek a félelme nem adódik másból, csak a munkahely féltésből a családja miatt.Jó lenne , ha főnöke csak úgy véletlenül elolvashatná ezt a blogbejegyzést, no nem direkt. Jó bringázást kívánok!
Na…a rinocéros rész az nagyon bejött….mindenesetre, multi ide vagy oda, kitartást Neked és a párodnak is:)
Ez nagyon ütős volt a taliga aprómajmokkal és a felajzott rinokkal:)))) Csakhogy a másik oldalról meg tök szomorú (no nem a Főncit sajnálom)….
Én is igényelnék egy kupac rinocéroszt!
Jövő héten szabin leszünk, megyünk a Balatonra. Azaz FÉLszabin… És hogy ez mit jelent? A férjem úgy kapott szabit, hogy a napi 8 óra helyett “csak” 4 órát kell dolgoznia távmunkában :-(( És ez ráadásul nem is multi…
A Fertő tó egy részének körbebicajozása szerintem sokkal nehezebb, mint az egészé… De ti tudjátok. 🙂
Ha volna kedvetek esetleg ahhoz, hogy helybéliek csatlakozzanak hozzátok, akár csak egy részükben, szólj, és írok ímélt, merthogy mink is tervezünk hasonlókat.
Más.
Jól értem?
Az egyik munkahéten az lesz a dolgozók feladata, hogy az efotton töltsenek – hány napot is? Mindez a főnök utasítása, és nem ajánlatos kihúzónak lenni?
Ismered a főnököt, találkozó – beszélő viszonyban vagy vele?
Éredekes szitu.
Amúgy minden jót.
Vállalva az amnéziámat csak muszáj ideírnom, hogy az e heti Nők Lapjában Bombera Kriszta írt amerikai élményeiről, és ott a csapatépítés nem kalandtúra vagy bikinis lányok közötti túlélőtábor, hanem vmi karitatív tevékenység, ráadásul eléggé alacsonyan kvalifikált munkával. Ha valaki olvasta, és még emlékszik is, hogy mi volt az, legyen szíves ideírni, mert engem is nagyon érdekel 🙂
Rockdobos: pontosan így lesz, ahogy mondtad. Munkahét (talán szombat is beleesik), csapatépítő tréningnek hívják, egyébként fizetést kapnak érte, 3 vagy 4 nap, még nem tiszta. És nem lehet nemet mondani. (Bár én mondanék, de én ugye nem értek a versenyszférához) Egyébként nem vagyok beszélő-találkozó viszonyban vele. (Személyesen még sose láttam)
Fertő-tó ügyben kezdő vagyok, miért nehezebb egy része, mint az egész???
Csilla: bár nem emlékszem a cikkre, biztos lesz, aki igen, de azt tudom, hogy a Multi Nacionális Zrt-nél is vannak olyan csapatépítő tréningek, amikor pl. játszóteret szerelnek össze óvodáknak, vagy kifestenek közösségi házakat, meg ilyesmik.
Petra: kupac rinocérosz átirányítva! Főnci biztos tud egy párat nélkülözni! :-)))
Az én férjem Multinacionális Zéertéje is kaphatna egy kicsit azokból a rinocéroszokból?? PLS!!
Hát a Multinacionális Zrt bekaphatja. Igazából én nem értem ezeket a csapatépítő tréningeket. Semmi értelmét nem látom, hogy a melósoknak miért kell különféle barom feladatokat megcsinálniuk. Arról meg nem is szólva, hogy gyakran másról sem szól a dolog, mint a piálásról. Ha csapatépítésről van szó, akkor már értelmesebnek tartanám, ha pl a melósok egymást segítenék (pl ha valaki éppen építkezik, akkor segítsenek neki a többiek maltert keverni és téglát rakodni). Tuti biztos vagyok benne, hogy a melósok közül biztos, hogy van jó pár embernek olyan otthoni feladata amiben elkell mások segítsége is.
Én már körbe bicajoztam a Fertő tavat. Mi Kékkőről indultunk és oda is jöttünk vissza. A túra végén jó volt a helyi termálfürdőben megmártózni.
:-))) Nálunk is ilyen a csapatépítés, leszámítva, hogy nem “ejtőzünk”, hanem kőkemény túlélőtúra pl úszni tudás nélküli rafting, vezető nélkül . + Persze hétköznap kezdődik (levonva természetesen a szabadságból) és tart vasárnap estéig. Fertő tó cangával szuper (az is csapatépítés volt nálunk).
Amúgy meg egyetértek Veled mindenben! Családos embereket madzagon rángatni… hol épül a csapat, ha mindenki otthonra vágyik?!?
Kékkő igazából Hegykő… 😉
Lustanyu:
úgy általában nehezebb egy tónak csak egy részét körbebiciklizni, mert a víz sűrűbb közeg a levegőnél… D-)
A másik dolog:
félre ne érts, távol álljon tőlem, hogy bárkit gyanúsítsak, a férjedet meg pláne nem, úgy általában az ilyen jelenségről hadd mondjak véleményt. Nagyon meredek leszek és kiakasztó, aki érzékeny, kérem ne olvassa tovább, ha tovább olvassátok, már légyszi ne fújjatok rám.
Szóval képzeljünk el egy fiktív szituációt, ahol a szereplők és körülmények valósággal való hasonlósága csak a véletlen műve lehet…
Adott egy munkahely ismeretlen főnökkel, munkatársakkal, így munkahelyi viszonyokkal is. Ez a munkahely rendszeresen szervez otthontól és otthoniaktól távoli hosszabb-rövidebb időtöltéseket különböző ürüggyel. Itt vannak szabad esték, éjszakák, szállodai szobák, bulik, pia, ellenkező nemű egyedek. És még az is előfordul, hogy direkt olyan helyekre szervezik ezeket az alkalmakat, ahol direkt a szabadosság a közösség összetartó ereje. Ez eléggé sötét és leellenőrizhetetlen helyzet. Aki maga is volt már ilyeneken, jól tudja, hogy ez a félrelépések, szexkalandok, házasságtörések melegágya. Szerintem igenis résen kell lennie az otthonhagyottaknak, óvatosnak kell lenniük, akár egy ilyen munkahely elvesztése árán is, mert még az is jobb, mint egy házasság tönkremenetele.
Hogy konkrétan Kata a Te esetedben mi az igazság, azt természetesen nem tudja egy magamfajta kívülálló megítélni, lehet, hogy tényleg semmi aggódnivaló nincs. Csak szerettem volna leírni ezt.
További minden jót.
rockdobos: Igazad van Hegykő a hely neve. Hogy honnan a fenéből szedtem ezt a Kékkőt? Hiába a kor… :-))) Amúgy nagyon klassz kis túra, mert a bicikliút szép szőlős vidéken vezet keresztül. Na meg ha valaki nem bírja már a tekerést, akkor a tavat át lehet szelni hajóval is.
Abszolút megértem a felháborodásodat, sajnos a férjem cégénél sem lehetséges két egybefüggő hét szabadság egyben (sőt, annak örülnek, ha egyáltalán nem megy szabira senki, csak a nagyfőnök…), és ráadásul a férjem havi rendszerességgel külföldön van 3 napokat (de lehet, hogy csak 3szög-bikinis csajokkal múlatja az időt….). Ja, és általános hogy este fél 11-kor még skype-on egyeztetik a riportokat a főnökével… 🙁
Az én cégem is multinacionális zrt, és ők egyenesen támogatják a 2 hetes szabadságokat, mert az ennél rövidebb idő nem valódi pihenés, ez munkapszichológia által bizonyított tény …
Hajrá, Fertő-tó, hajrá madzagos bikini, hajrá Lustanyu!
Lehet, hogy egyedül leszek itt a véleményemmel és sürgősen mindenki le fog ugatni, de általában egy meg egy az kettő és ilyen egyszerű MINDEN. Egy meg egy nem három mínusz fél, vagy 1 és fél plusz ötharmad… Úgy értem, a nők szokták körbegondolkodni ezt a szitut és felmenteni a férfiembert. De az EFOTT és a céges buli együtt tuti szopás. (Szó szerint.) Szerintem multiszar ide vagy oda (én is multinál dolgoztam GYES előtt 8 évig), lehet egy ilyenre simán nemet mondani. Néha kötelező.
Ne haragudj drága Lustanyu, imádom olvasni a bejegyzéseidet és egy iszonyú talpraesett, éleseszű és flott csajszinak látlak, de szerintem ez az a helyzet, amikor a férjnek igenis rövidujjú ingben kell a kamerába bámulni. És passz. És ez ilyen k..va egyszerű.
Szia Lustanyu,Én is multinál dolgoztam a gyerekek előtt öt évet és a két szülés között is. És mondtam nemet félve-fosva a csapatépítésre (igaz akkor már megvolt az én Marcim). ÉS kiderült, hogy csak az én fejemben él az, hogy ez egy kötelező program, nem volt semmi baj. Legfeljebb annyi, hogy utána ebédszünetben nem értettem a célozgatásokat, és kuncogásokat magyarázatok nélkül. Hajrá a férjnek, próbálja ki!
“Isten eltesse” ezt a rengeteg munkamanias fonokot, ugy tunik sok van beloluk. Vajon ok mind szinglik vagy csak menekulnek otthonrol? Megertelek sot egyutt is erzek veled. Szerintem is a fonok akar bulizni a ferjed vallalatanal, ugyanis ez durva, hogy csapatepites cimen koncertre mennek. Azert ennek nezz utana jobban. Mas kollegaival nem szoktal beszlegetni? Ok mit szolnak hozza?
A Ferto to koruli biciklitura pedig biztos hatasos “csapatepites” lesz a kettotok szamara. Nemi izomlazzal megspekelve, amire szamits ha nem bringazol naponta, foleg vadli es popsi tajekon.
Majd integess helyettem is a tónak, amellől származom. Férjem is csapatépítős cégnél van, de hála az égnek, a recesszió miatt inkább dolgoznak már ezerrel, mint csapatszellemet építenek, de vitték őket korábban ide-oda. Párra elment, párra nem, nem esett baja, hogy nemet mondott, még a cégnél van 🙂 S még gyerek sincs, hogy érvelhessen vele. Hátha ki lehet bújni a “muszáj” alól….
Csapatépítés… bla bla. Pofátlan hazudozás!
Azért találták ki, hogy legyen lehetősége jól érezni magát a házasságban, vagy kapcsolatban élő DOLGOZÓKNAK.
No és ugye tudjuk mi legjobb időtöltés?
Megértem hogy aggódsz Lustanyu!
ajjajj.. úgy tűnik sok itt a csőd szélén álló házasság ha ennyire nem tudnak bízni a sajátjaikban. Lustanyu! én is hulla féltékeny lennék ilyen esetben, igazad van de azért nem kell felvenni ha adják alád a lovat hogy biztosan csak a dugásról szólnak a csapatépítők. szintén multinál dolgoztam 6 évig. jócskán voltak csapatépítők, több naposak is. tény hogy kimondatlanul is kötelező volt. megjegyezték ha valaki nem ment el. az pedig hogy ki milyen szoros csapatot épített az az egyéntől függ. igen, volt nálunk is olyan aki rámászott a másikra és fogadó félre talált, de ehhez két ember kell. Férj nyilván odavan érted és a családért így a madzagbikinis hullarészeg és magukalávizelő tinik nem biztos hogy feldobják.
Igazság szerint lehetséges, hogy naiv vagyok, de nem igazán vagyok féltékeny. Sokkal inkább dühös, mint féltékeny. Nem gondolom, hogy egy 22 éves csaj bármilyen szinten is a vetélytársam lehetne. Nem azért, mert überalles vagyok, hanem azért, mert egy 22 éves MÁS. Őérte az a korosztály döglik. És ez így van jól. Tök más érdekli, más a humora, (ha van), más a szórakozása. A férjnek sosem volt fiatalabb csaja.Lehet, hogy egy 22 éves testileg sokkal okébb nálam, de azon én már túlvagyok, hogy”testileg” aggódjak. :-))) Na, ez most hülyén hangzott, de értitek… A férj ráadásul lerészegedni sem szokott, úgyhogy még az sincs, hogy berúgott, aztán véletlenül úgy fordult… hogy… izé… beakadt… :-)))
Amúgy tisztában vagyok azzal is, hogy az ilyen csapatépítőkön egyesek (vagy inkább sokak) túl szorosra építik a “csapatot”. Nem érdekel. Bízom benne, mármint a férjben. Ha meg mégis, akkor legalább ne tudjak róla. :-))) De amúgy nem. (ISmét összevissza volt
)
Azért vagyok dühös, mert lenyúlják az IDEJÉT! Amiből rohadt kevés van így is és ezek az évek NEM jönnek vissza. Zsinórban ez a harmadik nyár, amikor egy hetet vagyunk együtt. És ezzel van totálisan tele a hócipőm. Akkor is idegbeteg lennék, ha Szlovéniába mennénem raftingolni, meg akkor is, ha Indiába jógázni. Mert adják vissza az idejét NEKÜNK, a családjának!!!
Nem tudom, én is multinacionális zrt-nél dolgozom, meg a férjem is, de sem a két hét szabi nem szokott ekkora problémát okozni, sem a csapatépítés nem kötelező.
Lustanyu! Nem lehetne esetleg a körzeti dokival elintézni, hogy a férjed egész véletlenül a csapatépítő előtt pár nappal lebetegedjék? Vagy mondjuk a nyári 1 hetes szabadsága után? (Pl mondjuk összeszed a gyerekektől egy remek fosós-hányós vírus). Szerintem nem próbléma ennek a megoldása, ha őszintén elmondja a körzeti dokinak a helyzetet.
Na és, ha esetleg egy héttel hamarabbra, vagy későbbre tennéd a Ti nyaralásotokat? Mindenkinek jó lenne, meg a munka is megmarad, meg a főnök is elégedett lesz, és Ti is tudtok 2 hetet együtt nyaralni.
elég régóta Multi Nacionálisnál nyomom, ráadásul nem ügyintéző-helyettes2-ként, de még soha nem rúgtam ki senkit a “csapatépítés bojkottálása családi programra való tekintettel” hivatkozással. Úgyhogy a férjed helyében megpróbálkoznék érvekkel (pl. gyereke születésnapja, ami, legalábbis ma már, nem szervezés kérdése, hanem tényként kezelendő) alátámasztott ellenállást mutatni a program iránt!
Főleg, hogy nem az agyatlan féltékenység beszél belőled. Abszolút jogos, amit az ellopott időről írsz.
Az aprómajmok egyébként, főleg taligányi mennyiségben az én dolgozómba is mehetnének júli 17-24 között. Én akkor leszek szabin…
Ahogy írtam, az én multinacionális zrt-m elég normális, de a csapatépítés szent és sérthetetlen. A vezetők HISZNEK benne (mondjuk, nem is koncert…), és ha nem mégy el, akkor nem vagy elég lojális, nem illesz a csapatba, stb. stb. … Mondjuk csak 2 nap évente, policy, hogy nem lehet 100 km-nél messzebb, úgyhogy valószínűleg nem lenne gond, ha valaki nem akarna ott aludni, és mondjuk este 9-kor lelépne, és másnap 9-re jönne vissza. Amúgy szerény véleményem szerint semmi értelme, nem ettől lesz csapatszellemünk…
Én azt elhiszem, hogy mondjuk egy délutánnyi paintballozás kicsit összehangolja az embereket, lesznek közös élményeik, talán jobb lesz a légkör.
De azért kötelező egyhetes partizás elég túlzás. Főleg, hogy Szent Csapatszellem ide vagy oda, nem azokkal dolgozik együtt az ember, akikkel kikapcsolódni tud és szeretne ennyi ideig. Feltételezem, hogy a férjnek elsősorban Te vagy az, akivel ezt szívesen tenné. Úgyhogy őt sem irigylem, elég szar egy helyzet.
Az idejével való rendelkezés felett érzett dühöt tökéletesen értem. 🙁 Mondjuk én sem értek a versenyszférához, úgyhogy ezeknek még a gondolatától is kifekszem. És pont azért, amit írtál. Ezek a tiszteletreméltó főnökarcok honnan szedik, hogy rendelkezhetnek felnőtt, családos emberek idejével 24/7-ben. Lassan végetérhetne már ez a divat. (Igen, ez is lecseng majd, akkor is, ha most még felettébb hasznosnak és üdvösnek is tűnik a multi és multimímelő cégeknél.)
Szerintem azt hinni, hogy a férjedet nem érdeklik a 20 éves csajok bikibiben, balgaság. Persze nem fekszik le velük, lehet nem csal meg, de emocionálisan biztos érinti legalább egy zsebhoki erejéig. Én ezért (is) tartózkodnék ettől a fajta csapatépítéstől. Nehogy már a főnök szabja meg a férjed szabadidejét. Hát ki Ő? És Te? Te vagy a felesége, Neked nagyobb ráhatásod kéne, hogy legyen a dolgokra!
A helyedben megmondanám, hogy vagy odamész édesem kocsányon lógatni a szemeidet vagy a gyerekünk szülinapját ünnepled, köztes verzió nincs! Mi is mindketten a férjemmel multinál dolgozunk, de semmilyen probléma nem adódott eddig abból, ha nem mentünk vmilyen a cég által szervezett programra (ahogy előttem ezt többen is leírták, ezt nem tehetik kötelezővé!!!), pedig akkor még gyerekünk sem volt.
Most már van, a férj nem is megy ilyen hülyeségekre, inkább velünk tölti az idejét.
Úgyhogy gondold meg Lustanyu! Én amúgy nagyon bírlak, zseniálisan írsz!
Magyarországon is szerveznek tréningcégek karitatív tevékenységet csapatépítés címen, ez szerintem is sokkal értelmesebb. Az EFOTT, mint csapatépítés teljesen kuka, a “csapat” a bejáratnál látja egymást utoljára, aztán mindenki egyedül kódorog és issza le magát. Valszeg a főnöknek rossz a házassága, ezt szívja meg a csapat.
Szerintem simán kimentheti magát (a szabadsága felével ő rendelkezik, akkor veszi ki amikor akarja – azt meg hogy emiatt rosszfejnek gondolják, ki lehet bírni – főleg egy ilyen jófej lustaanyu mellett :-))
Kedves Lustanyu! Bocs, asszem először írok Hozzád, de végigolvastam már a blogot, egyik kedvencem lett. Ezt a posztot azonban kétszer is el kellett olvasnom, hogy jól értem-e (és ugye korábbiakban is olvastam ám a korábbi csapatépítésekről). Néhány gondolat:
1. az én férjem is a versenyszférában dolgozik, évente 2*2 nap csapatépítés, ebből az egyik családos program (mindenki hozhatja a pereputtyát). És BÁRMIKOR mondhatja, hogy kösz, most épp nem érek rá. (Mellesleg ezek hétvégék, ők munkaidőben pénzt hajtanak a cégnek, nem a cég pénzét költik, ez az egyik furi pont.)
2. Unokatesóm szintén nem állami cégnél SZERVEZ ilyen programokat (valami alfőnökféleségként), és bár valamennyire persze illik elmenni, de távolról sem az összesre. És ezek 1-2 napos programok, nem egyhetes ereszdelahajam (második furi pont).
3. Ha ez egy multinacionális cég, akkor szeretném én látni azt a pillanatot, amikor épp elszámolnak a külföldi anyacég felé a fesztiválbelépő és egyéb költségekkel, az indokokra lennék főleg kíváncsi. Gazdasági válság közepén járunk, hahó! (harmadik furi pont.) (Gondolom nem azért mennek, mert ők szerelik a hangosítást, vagy ők a büfések.)
Mindezek alapján én kívülállóként azt gondolom, hogy itt valami svihákság van, bárkinek is a részéről. Én – az olvasottak alapján Neked kábé hússzor jobb a beszélőkéd, mint nekem, sőt én egyenesen Nyúl Béla vagyok – de még én is fognám szépen kis kezembe a telefont, amikor épp nincs vészhelyzet a gyerekszobában, és fölhívnám azt a bizonyos illetékes elvtársat, és megkérdezném tőle (kedvesen!) hogy mi a jó élet ez? És felajánlanám, mint opciót a következő kettőt:
a, férj mehessen inkább szabira
b, mi is kérünk belépőjegyet a gyerekekkel
A gyerek születésnapján ne legyen kötelező csapatépíteni, azédesanyucikájukat.
(+Neked ráadásul van rálátásod a vonatkozó jogszabályokra, úgyhogy hajrá, intézd el őket is, mint a zeptereseket.)
Akkor hogy legyen el ellenvélemény is, pedig én nem ott dolgozom, ahol a Férj 🙂 Nálunk is kötelezőek voltak a csapatépítések, vidéki, ottalvós tréningek, általában egy évben 2-3 hét ilyen elfoglaltság volt. Nincs kibúvó. Aki nem megy, azt biztosan számíthatott rá, hogy az adott évi értékelése közepesnél nem lehet jobb, előléptetés nincs, fizuemelés nincs. Higgyétek el, hogy vannak ilyen cégek!
Lustanyu! Nálunk egyedül a betegszabi volt megoldás, de azt sem nézték jó szemmel egy picit sem.
Kedves Lustanyu!
Egy vélemény férfi szemmel:
Ez egy nagyon kis létszámú csapatépítő tréning lesz (2 fő), a már kiválasztott háromszög bikinis hölggyel.
Melyi szállodában is lesznek? Én utánakérdeznék a foglalásnak, és minden rögtön tisztázódik. Akár van a cég nevére foglalás, akár nincs, soha nem derül ki, hogy gyanakodtál.
Szerintem ennek alászaladtál! Ne légy naív!
Kívánom, hogy ne legyen igazam!
Üdv:
Egon
Jól előreszaladtatok! :-)))
Lehet, hogy naiv vagyok. (szerintem nem) És lehet, hogy 1,5 év, 3 hónap múlva, vagy ki tudja mikor írni fogok egy sírós bejegyzést, hogy csal a férjem. (remélem nem)
DE… Jelenleg maximálisan megbízom benne. Eszem ágában sincs raplizni, a háta mögött felhívni a főnökét, bárkit számonkérni vagy csekkolni a foglalását, esetleg odaállítani gyerekstől. (bár ez utóbbi vicces lenne) Jelenleg abban a stádiumban vagyok, hogy ha azt mondja, nem fog menni az a hét együtt, mert a főnök kötelező csapatépítést rendelt el az EFOTT-on, akkor elhiszem. A világon soha semmi okot nem adott arra, hogy ne bízzak benne. 😉
Nem tudom, hogy ez így lesz-e az idők végezetéig, mert ugye mindannyian láttunk már kutyán gatyát, de egyelőre így van.
Én Lustanyuval értek egyet, ami a bizalmat illeti. Én is maximálisan megbízom a férjemben, úgy gondolom, hogy az elmúlt 6.5 évben már eléggé kiismertem, és tudom, hogy sosem csalna meg. Egyébként én is multinál dolgozom, ahol a mezei parasztok (mintén is) 5 éve, és ezalatt csak kétszer voltam tréningen, viszont az egyik fejes társaság most elment 3 (!) hétre valami továbbképzésre. Úgy tudom, hogy nem ottalvós volt, de azért napközben rendesen oda kellett magukat tenni, mert szakmai jellegű volt a dolog, de csapatépítőn is voltak már sokszor (átlag 2-szer évente), bár az igaz, hogy max 3 napra, 1 hetesről még nem hallottam. De az tuti, hogy ha az én kollégáimat küldenék el az EFOTT-ra, vagy Balaton Sound-ra, akkor azt tudnák értékelni 🙂
From RO:
Szia Lustanyu,
ne figyelj oda a károgókra, szerintem nem kell ahhoz háromszögbikini, hogy egy férfiember elcsábuljon az EFOTT-os csapatépítésnek, elég neki a sör és a koncertek is. Nem kell ezt túlbonyolítani. Én megmondom őszintén, ha az én pasimról lenne szó, csont nélkül elengedném. Legalább lesz ideje, hogy hiányoljon titeket, nem árt néha az sem. Egyébként nincs üresedés a férj munkahelyén?
Egy multinacionális zrt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a családja-rendben munkerő a legjobb munkaerő!!!!
Ha otthon gond van, bent a cégénél a munkájával is gond van!
Egy csendes elbeszélgetést a férj és a főnök közt azért megérne, érvként szerepeltetve, hogy a nyár a pihenésé és a családé Is kellene legyen, mielőtt elválnak tőle.
Én már tíz éve nyomom különböző multiknál az ipart, és rengeteg ostoba csapatépítést nyomtam. Megfigyeléseim: 1. Ha valaki nagyon nem akar elmenni, megoldja, hogy nem megy el (*) 2. A pasik kevéssé akarják ezt megoldani, mert igencsak élvezik a dolgot 3. MINDIG történik valami cekcuális dolog, amiről az egész cég évekig beszél, az asszony előtt meg el van hallgatva 4. A legpedánsabb családapák és topteljesítő munkaerők pörögnek be a legjobban, és csinálnak gázos dolgokat, az amúgy csajozógép alki lazacsávók inkább csak csontrészegre isszák magukat és ugrálnak a medencébe/szökőkútba/fűbe, de nem érzik a végrekitombolommagam nyomást, tehát érdemes az ő társaságukban maradni (nőként mondom), ott nem lesz zűrzavar, max berúgás.
(*) – az otthon nadrágot hordó asszony nem egyedi eset egyébként, a következő benyújtott kifogásokkal találkoztam, A. beteget jelentés (legegyszerűbb), B. nagymama/gyerek/nagynéni betegségére/halálára hivatkozás C. Sabbat betartására hivatkozás D. Kerek perec megmondás, hogy nem (ez ritka) E. korábban szervezett keresztprogramra hivatkozás (esküvő, nyaralás, külföld).
Ezek mind ofkorsz kamu – kivéve D. -, mindig tudtuk, hogy az asszony azt mondta, hogy márpedig ezt nem, és a végeredményt látva azt mondom, teljes joggal. És respekt az összes feleségnek, aki elég keményen fogta meg a dolgot. A férfiak olyanok, hidd el nekem, hogy MINDENT megtesznek, amire lehetőségük van, és ha úgy gondolják, hogy nem számít/megússzák/nem derül ki – ez a 99%. Én nem ismerem a férjed, de ez a bizalomügy többnyire önámítás, nézd csak meg Egont, az a realitás. Én egy kicsit megkapargatnám az úriember bőrét, hogy miért nem tud és akar kifogással előállni odabent. Nem mondom, hogy casjozni akar, de a bömbölő gyerek és a tévéhez képest az EFOTT elsőre remek alternatíva pusztán mint program, de, mint mondtam, alkalom szüli a tolvajt. Just my 2 cents.
NEM. HISZEM. EL.
Én eddig értelmes nőnek tartottalak, de most erősen megingattál a hitemben… a hozzászólókról most nem is beszélek inkább… megértik a felháborodásodat, írass a dokival igazolást, hogy miért hiányzik… hányingerem van…
Nektek tényleg SEMMIT nem mond az a szó, hogy “szabadság”…?
Tényleg olyan nehéz belegondolni abba, hogy nem a háromszögbikinis friss hús miatt akar majd megcsalni a férjetek, hanem azért, mert, mint egy ötévesnek, megtiltanátok, hogy legyen egy kis ideje magára…? Ezek az emberek eltartanak benneteket, basszus (vagy ha már nem, akkor megtették addig, amíg pici volt a kölök), dolgoznak napi x órát! Annyi nem jár nekik, hogy a négy hét szabiból eggyel azt csináljanak amit akarnak, úgy, ahogy szeretnék – mint felnőtt férfiak, akikben megbíznak? Megáll az eszem, komolyan…
És igen, kemény munka a gyereknevelés is, nektek is járna egy hét koktélos wellness a csajokkal, akkor is baj van a kapcsolatotokban, ha azt meg ő nem engedélyezi.
Szar, ha pénz nincs ezekre, vagy ti nem bíznátok a gyereket rá, mert túl pici, beteg, stb., deaz Isten szerelmére hol van ott a szeretet, a másik fontossága, a tisztelet, a bizalom, ha azon agyalsz, hogy hogyan ne érezze magát jól a párod, csak azért mert épp nem veled teszi?!
olvass vissza, légyszi
pont az a gyanús, ha azt kommunikálja a férfi, hogy őt ugyan abszolút hidegen hagy egy ilyen elfoglaltság, ugyanolyan hatással vannak rá a háromszögbikinis 20 évesek, mint az egybefürdőruhás 70 évesek (muhhaha) és szíve szerint el sem menne, de a fránya (és ismeretlensége miatt leellenőrizhetetlen) főnök és munkhelyi viszonyok miatt, legnagyobb sajnálatára sehogyan sem tudja kihúzni magát.
Szóval egy férfi nem így működik.
Hanem úgy, hogy szereti a feleségét és a családját, az egész életét velük akarja leélni, de egy megfelelően adagolt kísértés esetén simán félrelép, mondván, hogy mivanabban. Mert 2 sör és egy szép női test felkínálkozása kikapcsol. Lehet, hogy a jelenlevő hölgyek férjei ezt még sosem vallották be, de akkor is. Biológia és kész.
Ezért kell deffenzíven vigyázniuk. És az aszonyaiknak is. Mert ugyebár egy félrelépés viszont mégsem múlik el nyomtalanul.
Ja, én is pasi vagyok.
Itt vagyok, olvasok!
Csak már kiszaladt a vita a hatáskörömből. MEgvárom, amíg eldöntik egyesek, hogy végleg elhülyültem-e, amiért berágtam azon, hogy a január óta eltervezett két hét szabinkból egy az utolsó előtti pillanatban kútba esett a melóhely miatt. Azt is megvárom, hogy kiderüljön, hány 22 éves csajt fog megdöngetni a férj az Efotton. Vitassátok meg, hogy a bizalom dolog csak önámítás. (Amúgy elképzelhető, én mégis azt mondom, aki akar, úgyis megcsal, de addig inkább jól szeretném érezni magam, ráérek parázni, ha már kiderült… ha ugye kiderült… eszem ágában sincs egyfolytában ezen kattogni)
Szóval amíg egyesek félinformációk alapján kellőlépp kiítélkezik magukat (rockdobos, nem értettem félre, amit írtál, nem rád értettem), én szeretnék bejelentkezni innen a Balatonról, ahol már 6 napja tanyázunk és imádjuk! (Net nincs, azért nem írok) Egyetlen “apró” hiba, hogy a Lilcsi mostanra időzítette a felső metszőjének a kinövesztését… De hát ez van. És még az is kiderült, hogy menni fog a gyerekek egy szobába eresztése! Juhhé!!!!
A visszaolvasási felhívást “Részvétem a férjeiteknek…”-hez intéztem. A többi eszmefuttatásom meg általános népnevelési törekvés… 😉 Amúgy a részéről emlegetett “Szabadság” fogalmáról meg csak annyit, hogy az egy nagy marhaság. Persze, van létjogosultsága annak, hogy egyedül legyen néha az ember, meg, hogy a hobbijára, saját barátaira is legyen ideje, akár férj, akár feleség. De alapvetően az ember a szabad idejét úgy tervezi (jó esetben), hogy a családjával, kettesben a párjával szeretné szabadon és kikapcsolódva eltölteni. Ezért kötelezte el magát egy, aztán több ember felé. Hiszen felnőtt, felelősségteljes döntés által alapított családot. 😉
De az, hogy ki akar rúgni a hámból az ember, mint tinédzser korában, az már illegitim vágyakra utal. Szerintem családalapításkor le kell ezekről mondania az embernek végérvényesen.
Tudom, hogy gyöpösnek tűnhetek, de vállalva, nem korunk család és párkapcsolat modelljét követem. Valahogy nem vagyok a várható sikergaranciájával megelégedve. Bocsi…
Nem értelek; nekem NEM volt gyanús Lustanyu férje, se pont azért, amit kommunikál, se más miatt. Épp ezért nem akartam a kommentelők szövegeihez fűzni semmit, mert nem tartom őt naivnak, amiért mert botor módon hisz a gyenge férfiaknak. És nem gondolom, hogy az ellenkező nem olyan, mint egy kiéhezett kutya a kóbász előtt, és meg kell kötni, ha nem akarjuk, hogy rárontson, se azt hogy minden pasinak ereje felett kell folyamatosan kontrollálnia magát… sőt jó, ha az asszonyka is árgus szemekkel figyeli, hogy együttes erővel időben meg tudják akadályozni, ha bármire készül.
Azért szerintem te se kérdezd meg az asszonyodat, vajon hogy esik neki az érzés, hogy számodra egy valóságos diadalmenet az élet, mert te igazából szíved szerint vadul fűt-fát (ugye ez a biológia), de nap mint nap szorgalmasan erőfeszítsz és sikeresen uralkodsz az ösztönökön, és az ő hárpia megnyilvánulásai segítenek ebben, köszönöd.
Én épp azon csodálkoztam, hogy Lustanyu sosem tűnt tipikus sárkány-feleségnek, de még belőle is kibukott az, hogy négy hét szabija van a férjnek, nehogy már abból egy teljeset családfüggetlen szórakozással töltsön, kurva jó koncerteken, csapolt sörrel a kezében – vagy ha már kötelességből megteszi, legalább zuhogjon az eső és érezze magát jó szarul.
Te meg szerintem nagyon figyelj arra, hogy majd legyen valami szakember a környéken, mikor egyszer csak rádöbbensz, hogy évtizedek óta egy percet sem éltél független lényként, hiszen: felnőtt, felelősségteljes döntés által alapítottál családot, és le kellett minden vágyadról mondanod végérvényesen.
Ó, mi nagyon jól megoldottuk. Közös elhatározás által kiheréltettük magamat, mivel a megvakíttatásom nem hozott teljes sikert. Azóta a fogamzásgátlással sem kell bajlódnunk.
Amúgy elég sok plusz dolgot belegondoltál a mondataimba, úgyhogy nem is magyarázkodok. Max. annyit, hogy a szóban forgó kutyával a gazdájának soha életében nem lesz gondja, hogy megeszi a kolbászt. Akár azt is hihetné, hogy ez egy szabad terület számára. És az is. Bár a kamrába se nagyon engedi be… 😉
Jaj, megint túlgondolhatót írtam.
A feleség NEM a gazda. Mindenki a saját életének a gazdája.
@visszaolvastam: na ez az, hogy nem erről van szó. Legalább most már látom, hogy félreérted. Szó nincs arról, hogy a férj a 29 nap szabijából egy hetet szabadon tölthetne el. Ez a történet náluk ugyanis munkaidőből megy. Itt arról van szó, hogy mi elterveztünk két hét szabit, Főnci is látta, tudott róla, majd az utsó előtti pillanatban lefújta, hogy “mégsem mehetsz el, mert azon a héten szerdától péntekig csapatépítünk az efotton”. A szabi x részéről pedig ugye ő rendelkezik. Olyannyira rendelkezik, hogy tavaly évvégén 22 nap szabija maradt benn a férjnek, mert SOHA nem volt alkalmas a vezetőségnek, hogy kivegye. Aztán decemberben nagy kegyesen (de tényleg) kivehetett 5 napot belőle, bár rohadtul húzta a száját Főnci, át kellett hoznia további 5-öt, a bennmaradó 12-ért meg kapott valami prémiumnak nevezett juttatást, de papíron kiíratták. Jogellenes? Naná! Mit lehet csinálni? Szart se. Ebből élünk.
Csak hogy világos legyen. 23 nap szabija volt. 22 benn maradt.
Idén ezt NEM!
De azért beláthatod, hogy a posztod nem egészen erről szólt, így nem volt nehéz félreérteni. Ott csak minden háttérinfó nélkül megemlítetted, hogy van még négy hét szabija (ami egy emberibb világban actually szabad napokat jelent), az összes többi szöveg arról a bosszúságodról szólt, hogy milyen programok lennének a tőletek távol eltöltött hetében (őszintén: nem rosszak):
“A férj 32 éves. Nekem az elsőszülöttje születésnapján ne dagassza a sarat a kollégáival a 19-23 év közötti háromszögbikinis-madzagosbugyis félrészeg csajszik között EFOTTon, hanem vasalt rövidujjú ingben vigyorogjon bambán bele a fényképezőgépbe. […]
Szegény férj, akinek kötelessége kurva jó koncerteken dühöngni, mezítláb andalogni a sátrak között, meg csapolt söröket vedelni egymás után.”
Lehet, hogy nem a férj, hanem a munkahely ellen akartál picsogni (csodálkoztam is, mert nem tűnsz olyan papucstulaj-típusnak), de nem a megfelelő üzenet jött át. Szerintem nem csak én értelmeztem így, nem hiába gyűlt ide a sok hápogó asszonyság, hogy figyejjémá, mert félredugni készül az ember.
en amugy nem azt mondtam, hogy felredugni keszul, mert azt szerintem nem, mint ahogy azt altalaban kevesen, hanem hogy megvaltozik a terido-kontinuum erzekelese 100 km-re a csaladtol negy sor utan egy huszeves bore lattan. pusztan a tucatnyi csapatepites tapasztalatai alapjan beszelek, amit lattam. es amire elfelejtettem kiterni, hogy a kotelezo baromsag alol kifogassal kibuvo ferjek egy resze onkentes kibuvo, es nem azert, mert ne szeretnenek elmenni, hanem mert MEGERTIK az asszonyt, es nemcsak a feltekenyseget, hanem az igazsagtalansagot, hogy o azalatt az x sorolos nap alatt is y gyerekkel egyensulyozik a daraloban, es ezt azert mar megse. nekem nem tetszik a ferjed mellebeszelese, de ki tudja, lehet, hogy total ki van, es otthon se tud ugy IGAZAN pihenni – gyerekek, feleseg, ugye, es semmi mast nem akar, csak a toparton heverni es az eget nezni. ilyet is lattam mar.
Kedves Kata!
Felolvastam férjnek a posztodat. (Konkurens multikulti)… Elkezdett, csak úgy mint én, hangosan visongani a bejegyzésen. Ő másnap ténylegesen javasolta bent náluk, hogy legyen csapatépítő az Szigeten Iron Maden koncerten.
Big hozzászólásával egyetértek.
Valamint az is teljesen megértem, hogy dühös vagy az elrabolt IDŐ miatt. Magentáéknál sem szebb a helyzet.
Köszönöm újfent a derűs perceket. Erőt ad, hogy másoknál is van ilyen, hogy nincs IDŐ semmire!