Lili Tyson
2010 augusztus 2. | Szerző: lustanyu |
A mai napon semmi nem úgy sikerült, mint ahogy elterveztük, ugyanis a Lili szemre esett.
Nem elírás, tényleg. Nem pofára, nem hasra, hanem bal szemre. Meggyőződésem, hogy ezt az elmúlt 6 évben rajta kívül senkinek nem sikerült kiviteleznie. Ő az egyetlen, aki úgy tud elvágódni a játszótéren, hogy csak és kizárólag a bal alsó és felső szemhéja sérüljön meg. Természetesen azonnal elrohantam vele a gyerekorvoshoz, mert annyira feldagadt a szemhéja, hogy képtelenség volt megállapítani, hogy a szemének esett-e valami baja. A gyerekorvos sem tudta megnézni, ezért miután háromszor megkérdezte, hogyan esett szemre a gyerek – tutira azt hitte, hogy behúztam neki egyet – átküldött a gyerekszemészetre.
Ott a doktornő mihelyst meglátta Bunyós Pityut, gyanakvóan és nagyon csúnyán nézve kérdezte, hogy mi történt. Újfent magyarázkodni kezdem, hogy ugye szemre esett a gyerek. Erre gúnyosan ühümmözött. Kérte, hogy meséljem már el, hogyan kell szemre esni úgy, hogy az orr (gondolom mint az arc legkiállóbb része) nem sérül. Mondtam, hogy bemutatni sajnos nem tudom, mert igazán sajátos technikát igényel, valamint az én koromban az ember már sokkal nehezebben gyógyul – arról nem is beszélve, hogy egy színjátszós monokli legalább öt évvel öregíti az embert -, de van rá játszótéri tanúm. (Az esést magát ugyan nem látta, de azt igen, hogy lementem egy kommersz, homogén arcszínű gyerekkel és távoztam egy szemkörnyéken különféle árnyalatokban pompázó arcszínű, visító egyeddel.)
Aztán a doktornő feltette azt a nagyítós szemüvegét és mondta, hogy tényleg igazam van, mert rengeteg mikrohorzsolás van a szemhéján, ez a gyerek tényleg szemre esett. (Mondom én, hogy elsőre azt hitte, beküldtem egy bal horgot szegénynek.)
Szerencsére az ijedtségen kívül nincs baj, mert a szem maga nem sérült. Viszont borzasztóan bánt, hogy közeledik az első szülinapja, amire akciós teszkós pillangós ruhát vásároltam tüll alsószoknya betéttel és pillangós hajpánttal (még mindig elég gyér a hajzat), ő meg ott fog virítani benne Mike Tysonként kurva nagy monoklival. Persze ennél nagyobb bajom ne legyen…
Azt még be kell vallanom, hogy megváltozott a Lilcsi. Ha azt mondom, hogy Marci fényevő, akkor ő meg egy szemekkel ellátott tápcsatorna. Mindent felfal. Újságot, kaját, füvet, bogarat, mindent. Gyanítom, hogy anyukámék kutyájának is azért örült meg mindig annyira, mert meg akarta enni. Mostanában egy új módszert is kidolgozott: megnyalja a kezét, majd végighúzza az asztalon/földön, aztán elégedetten elmajszolja az ily módon ráragadt morzsákat. Nagyon gáz, egyfolytában takarítanom kell. Ráadásul félelemérzete nulla, mindehová felmászik, mindenre rávetődik, mindennek nekiront… tartok tőle, hogy ez a szemre esés még csak a kezdet…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hű-ha. Ajajaj. És juj. Gyógyuljatok! Nagyon szeretlek olvasni. Lesz könyv valamikor?
A kutya megkívánásánál visítva röhögtem!
Nálunk a nemi leosztás pont fordított, de nálunk is a második gyerek a kaszkadőr típus. Nem akarlak elkeseríteni, de egy éves korától kb. 3 hónapig esténként sírva imádkoztam (szó szerint, ez nem vicc, pedig nem vagyok imádkozós fajta), hogy a gyerek a holnapi napot, csak a holnapit élje túl! Ennek ellenére vele sosem kellett ügyeletre menni (bár esett sokat), a nővérével, aki jóval óvatosabb volt, már annál inkább, neki is a 12-15 hó közötti periódusa volt tele balesettel.
Volt olyan, hogy a Heim Pálban konkrétan már majdnem pszichiátert hívtak hozzám (Münchausen by proxy-t sejtve), majd rájöttek, hogy ők nézték el az időpontot, és azért nem TEGNAP voltam bent utoljára a gyerekkel, hanem egy hónapja… De elég csúnyán néztek rám. Neki folyton az ujjai sérültek meg (ebből egyszer valóban én csuktam rá a szekrényajtót, mert nem láttam, hogy az ajtó másik oldalán álldogáló gyerek éppen az ujját dugdossa a résbe, hát az nagyon gáz volt). Az utolsó baleseténél már a gyerekorvost sem mertem felhívni, csak a férjemnek zokogtam, hogy ha most felhívom az orvost, tuti, hívja a gyámügyet. Na ott és akkor szintén sírva imádkoztam, hogy most csak egy kicsi szünet legyen – hála Istennek azóta szünet van, remélem, még jó ideig így marad. Ezek a balesetek nagyon ijesztőek tudnak lenni.
Kipróbálhatnád Lilcsin a MAC alapozódat, szerintem nagyban javítana a szülinapi képeken. :-)))
Fel akarta falni a kutyát! :-DDDD Majd betojtam a röhögéstől! Nálunk csak egy darab másféléves van, de ő is kaszkadőr típus (és mindent felzabálós). Holnap kezdi a bölcsit és már előre fosok, hogy a dadusok győzik-e majd energiával….
Nálunk a nagynak sikerült a szemét bevernie az asztal sarkába, gyönyörű monokli nőtt a szeme körül. A dadusnak reggel az oviban elmagyaráztam nem-nem mi bántottunk a gyereket, de azért a biztonság kedvéért délután az óvónő még félrehúzott mi történt. Ááááá nem volt gáz (gondolom a gyerektől is megkérdezték mi volt otthon). Tényleg úgy nézett ki, hogy valaki behúzott neki egyet.
Ajjaj, drukk, hogy azért hamar gyógyuljon 😉
Irigyellek a jó étvágyú gyerekek miatt 🙂 Apa mindig azt mondja a 2 éves fiának, hogy ‘TE! Mikor fogsz már végre kienni a vagyonomból?’ 😀
Szóval most sárgulok rendesen 🙂
az en fiamat az ovodai szulinapi buli elotti nap megcsipkedtek a szunyogok az orra toveben
egyebkent is keskeny az arca es kozel ulnek a szemei, de a csipes utan bedagadt az orra, es szerencsetlen ugy nezett ki, mint a maszk c. film foszereploje…
az egesz buli alatt csak hatulrol es profilbol fenykepeztuk…
A fiam ovódai tornabemutatója előtt délelőtt leesett a mászókáról és a szomszédos Madarász KH-ban összevarrták a fejét a szemétől 1 cm-re. Jó érzékkel Apát hívták a talpig véres gyerekhez, de ez volt minden, amit megtettek az ovónők, mert a mentőig már nem jutottak el, helyette csoportosan estek pánikba. Apa megnyugtatta a tyúkólat, gyereket elvitte a sebészetre. Dr. bácsi kérdezte mi történt, gyerek 3 éves fejjel kerek mondatokban vázolta a helyzetet. Doki jó fej akart lenni, poénkodott: “Te rendszeresen esel le valahonnan?”
Kicsi fiam nagy szemekkel ránéz:
“Áááá, neeem. Nálunk Apa a törékeny, rendszeresen a bordája törik el, és megégeti a lábát amikor tüzön jár! 🙂
Rendkívül biztató, hogy ilyen hatékony nálunk a gyermekvédelem. Tök jó lenne, ha tényleg kiszűrnék a dokik a gyerekbántalmazókat, de sajn csak a balesetet szenvedett kisgyerekek amúgy is halálra rémült anyját vegzálják. Én elhiszem, hogy ártatlan vagy :).
Huh, ez nagyon gázul hangzik. Jobbulást a picinek.
Hát sírtam a röhögéstől, mind a posztot, mind a kommenteket illetően 😀
A férjem jött, hogy megvígasztaljon, mert azt hitte valami nagyon szomorút olvasok, azért potyognak a könnyeim és vinnyogok (alszik a gyerek).
Nálunk Gergő ma a kádat fejelte meg foggal, úgyhogy nálunk is zajlik az élet, igaz nem ennyire baljósan…Legalább is a gyerekfogdoki nem akarta rám bizonyítani, hogy szándékosan törtem le a gyerek fogát…
Én olyan 20 éves körül lehettem, amikor minden előzetes bejelentés (vagy esés) nélkül húsvéthétfő reggelére bedagadt a szemem. Apukám vitt az ügyeletre, és mivel nem tudja kezelni a kórházzal és betegséggel kapcsolatos helyzeteket, be is kísért mindenhova, rettentően izgult értem.
A doki meg volt győződve arról, hogy ilyen dagadást nem lehet hámsérülés nélkül szerezni, én meg próbáltam az allergia felé terelni, mert meg voltam győződve róla, hogy az. Be is vallottam, hogy viszketett, dörzsöltem, de egyszerűen nem győztem meg. Mivel apukám a vizsgálóban is ott állt kétségbeesett fejjel, a doki célzott, ám virágnyelven megfogalmazott kérdésekkel próbálta meg kiszedni belőlem az igazságot, hisz nyilvánvaló, hogy bántalmazóm előtt nem fogok vallani. “Nem lehet, hogy éjjel véletlenül beütötte a szemét az ágy sarkába, és nem vette észre?” -szólt a legemlékezetesebb kérdés. (Hááát, banyek, lehet, de mivel nem vettem észre, ezért nem állíthatom biztosan.) Az egész csak utána esett le nekem, rettentően sajnáltam szegény apukámat, aki még a hangját is nehezen emeli fel, nemhogy a kezét, azért örülök, hogy sikerült elterelnem a gyanút, és rendőrséget nem hívtak a rejtélyesen bedagadt szememhez.
De jót nevettem!! :))
Technikai kérdés nálam okosabbakhoz:
Lustanyut képtelen vagyok hozzáadni a goole readerem hircsatornáihoz.
Így meg nem tudom, mikor frissül a blogja. Nekem kéne másképp tennem, vagy itt van letiltva valami? Ha igen, kérjük szépen annak feloldását! :)))
Köszi!
Kedves Lustanyu, ez a mindent fölzabálok, amit látok,nem egyedi eset a két három éveseknél. A lányom mindent evett amit látott, falat, koszt, morzsát. A kedvence a kavics volt. Nem mehettünk rá a vágott kavicsos útra, mert két kézzel markolta és tömte, én meg szedtem ki a szájából.Elmúlik három éves korára.
Tobber: az NLCafe-hoz tudtommal nincs RSS feed, de en ezt meguntam es csinaltam egyet 🙂
http://feed43.com/5406465134158375.xml
http://ava7.com/images/mike-tyson-baby.jpg
Hálás köszönet neked, GB, úgy tűnik, működik! :)))))
hehe. az én nővérem 34 évesen volt képes szemre esni… monokli ahogy illik, és rengeteg magyarázkodás hogy de tényleg nem a pasija volt…