Coming out
2010 szeptember 1. | Szerző: lustanyu |
Úgy döntöttem, kihasználom, hogy nem működik a hozzászólás funkció a blogon, így nem tudtok lehurrogni. :-))) Na jó, csak vicceltem. (Bár én tényleg nem tudok hozzászólni semmihez)
Szóval az van, hogy az ÉVA magazin (asszem az onlájn változata) csinálna velem, mint a baby blogger verseny győztesével riportot.
Vegyes érzelmeim vannak a dologról. Egyrészt szeretném, mert mindenki szereti az elismerést, még én is, ráadásul szerintem az ÉVA a legklasszabb női magazin napjainkban (nem reklám, tényleg így gondolom). Arról nem is beszélve, hogy én is örültem, amikor Luciával (www.zorcsi.hu) olvastam riportot a MC-ben. Márpedig ha én örültem, akkor biztosan ti is örülni fogtok.
Vagy nem. Mert akkor kiderül, hogy ki vagyok, és elvész a személytelenség varázsa, esetleg rájöttök, hogy nem is olyan jó a hajam, mint állítottam. (Ez természetesen kizárt) Persze azt sem tudom, hogy egyáltalán lenne-e fotó rólam.
Arról nem is beszélve, hogy mióta megjelent a fullextrás nevem a Nivea honlapján kissé röhejes az esetemben inkognitóról beszélni, hiszen csak az nem nézett meg az iwiwen, aki nem akart. 🙂
Mit gondoltok minderről?- kérdezném, ha nem tudnám, hogy nem működik a hozzászólás funkció. (Vagy csak nálam nem jó?) Persze úgyis én fogom eldönteni, úgyhogy hülyeség is ez ügyben szavaztatni.
Tudom, hogy ez egy összevissza bejegyzés, de nagyon jól esett megírni, mert így nem azzal foglalkozom, hogy mi történik egy kilométerre innen, egy XIV. kerületi óvodában, ahol egy hároméves tölti első napját. Annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal, amikor a két gyerek szinkronüvöltött alvásidő alatt fohászkodtam, hogy menjen már Marci oviba, de minél hamarabb, most csak ülök itt, mint egy szentimentális idióta és nagyon vegyesek az érzéseim. Kénytelen vagyok belátni, hogy sajnos az én bugyogóm sincs kóracélból, csak sima pamutból, nem vagyok olyan kemény csaj, mint hittem. Mert itt van ez a szőke fejű kisfiú, akinek 3 éven keresztül minden gondolatáról/érzéséről/mozdulatáról tudtam, aki most jól elhúzott integrálódni a társadalomba és ha megkéredzem, mi volt az oviban, majd azt mondja, hogy “semmi különös, csak játszottunk x-szel”.
Ami ha belegondolok, még mindig kedvezőbb kilátás, mint a 16 éves kori “Mutter, keep out” felirattal ellátott tinédzserszoba és a hatalmas, színes tűzokádó sárkánnyal teletetovált szőrös bal vádli. Na nem mintha különösebb bajom lenne a tetkókkal, csak hát ne olyan fiatalon… Ismerek egy csajt, aki a hasára varratott egy cuki delfint úgy, mintha kiugrana a bikinialsójából. Persze ikrekkel lett terhes, a füdrőruciból kiugró cuki delfinből pedig villámgyorsan köldöktámadásra készülő ámbrás cet lett. Na mindegy, mert ez aztán végképp nem tartozik ide.
Mindjárt indulok…Ja, nem. Még két óra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A szőke fejű kisfiús résznél kicsit elszorult a torkom, de egyébként szerintem semmi gond egy interjúval (bár sosem olvasok Éva magazint).
Én nem tudom a teljes nevedet az iwiwen való jólmegnézlekből semmi nem lett.Így az oldalamon egy lyuk tátong, örülnék , ha személyesebb lennél.Tuti nem veszítesz a “varázsodból”, hajrá.
Az ovis rész…hidd el neked szarabb, mint a gyerkőnek….ismerem az érzést és egy még elöttem áll….
Évi
Jó lenne olvasni rólad, engem személy szerint nagyon érdekel, kinek köszönhetem, hogy jókat mosolygok, olykor hangosan röhögök, és közben három félig-meddig felnőtt “gyerek” mellett visszaélhetem magam abba a korszakba, mikor még kicsik voltak. Sok emléket, érzést éleszt fel bennem, ami fura, de jó élmény. Én nem olvasom az Éva magazint, de miattad megvenném, illetve megveszem majd.
Ovi: nagy trauma, de reméljük, Marci élvezi majd. Nekem a két kisebb között van közel 3 év, és a lányom arra szocializálódott, hogy este 8-9 után lehet bármi olyat csinálni (pl. festés), amiben egy égedelem-veszedelem kistesó megzavarhatta volna. Majdnem 5 éves volt, mikor oviba mehetett, szerintem akkor már élvezte, hogy hasonló korú gyerekekkel lehet, és a korának megfelelő foglalkozásokon vehet részt. Kisebb korkülönbség esetén nyilván kicsit könnyebb a helyzet.
Nekem bejössz így ismeretlenül is, és semmi nem változna attól, ha tudnám a nevedet.
A te szempontodból már nem ilyen egyszerű a dolog.
Pl. férj munkahelye, ismerősök, gyerek óvónénijei és olyanok, akiket nem engednél be úgy a magánszférádba, ha ismernének.
Már az a múltkori mondatod, hogy nincs olyasmi, amiről írhatnál…
Hát ez az! Amikor majd kiderül, hogy a legundokabb kollégád vagy a Nusi néni is olvassa a blogodat, akkor nagyon meg fog szaporodni a nem publikus dolgok száma.
És azt sajnálnám, mert minden bejegyzésed öröm számomra. Még akkor is, ha nem tudom a neved és nem láttam rólad képet.
Nekem így jó, ahogy van. Anonim.
Ja, és a fiam, ha azt kérdeztük, hogy mi volt az oviban, csak annyit mondott: semmi. Erre készülj.
Szia!
Én nagyon örülnék. Olvasom Luciát, miatta akkor (és csak akkor) megvettem a MC is.
Az én nagyobb fiam is most kezdi az óvodát. Jó lesz! Gyereknek gyerek a társa. Azt mondják. Azért rám szóltak reggel, hogy anyuka nem sír, szépen elmegy.
Megnéztelek egyszer az iwiw-en (Nivea). Nagyon jó a hajad! Tényleg!
Mégis lehet hozzászólni?
Anita
Szia,
én is nagyon szeretem olvasni írásaidat.
Jó lenne, ha láthatnánk, de családod szempontjából is jó lesz neked? Én magam, részéről nem örülnék, ha a szomszédaim is ennyire belelátnának az életembe. Pont attól jó egy blog, hogy sokmindent leírhatsz, és nem kell attól tartani, hogy a nem szeretett ismerősök is be tudnak azonosítani.
Szia Lustanyu!
Eddig “zugolvastam”, most hozzászólok, hátha ez is segít kicsit a döntésben. Ha jól értettem, mi a foglalkozásod (amikor éppen nem babázol:)), nos akkor én a másik oldalon szoktam álldogálni, és egyfelől biztos nagyon megörülnék ha rád ismernék ott, másfelől viszont egészen fura lenne az egész szituáció.
Én a helyedben ellenállnék a csábításnak – mert hát tényleg elég csábító:) -, úgy érzem te eléggé véded a “privát életed”, és egy ilyen coming out-ot kb. lehetetlen visszacsinálni, ha valamiért mégse úgy sül el ahogy szeretted volna.
Szia Lustanyu!
Eddig “zugolvastam”, most hozzászólok, hátha ez is segít kicsit a döntésben. Ha jól értettem, mi a foglalkozásod (amikor éppen nem babázol:)), nos akkor én a másik oldalon szoktam álldogálni, és egyfelől biztos nagyon megörülnék ha rád ismernék ott, másfelől viszont egészen fura lenne az egész szituáció.
Én a helyedben ellenállnék a csábításnak – mert hát tényleg elég csábító:) -, úgy érzem te eléggé véded a “privát életed”, és egy ilyen coming out-ot kb. lehetetlen visszacsinálni, ha valamiért mégse úgy sül el ahogy szeretted volna.
Az én egyik fiam is egy XIV. kerületi oviba jár, lehet, hogy ugyanabba??
Kíváncsi lennék rád, nekem kimaradt az iwiw sajnos. De csak akkor, ha utána a belső cenzorod nem húzna sokat a bejegyzéseken..
Szerintem nagyon rossz ötlet felfedni magadat ország-világ előtt. Ott van a férjed munkahelye, a barátok, a Te munkatársaid, stb. Hidd el, hogy minden megváltozna. Tapasztalatból mondom… sajnos.
Az ovihoz sok sikert! Amúgy a “Mi Volt az oviban?” kérdésre nálunk is a “SEMMI!” a válasz. Sőt! A “Mi volt a suliban?” kérdésre is. 😉
Én ma hazajöttem, a férjem pont itthon dolgozott, leültem és elkezdtem sírni. Pedig az én lányom már majdnem négy éves, és sokat átkoztam a hülye ovit, hogy nem tartották meg a helyét, pedig október legelején született, hanem feltöltötték tavaly körzeten kívüliekkel.
Most mégis sírtam vagy tíz percet a férjemnek, hogy “nagyon nehéz volt”. Hát igen, a mai nap nekem volt nehezebb, az biztos, a leányzó ugyan hatalmas örömmel ugrott a nyakamba és ölelgetett, mikor érte mentem délben, de láthatólag egyelőre jól érezte magát. Mindenki azt mondja, hogy majd 2-3 hét múlva lesz visszaesés, de most örülök annak, hogy reggel vidáman és kíváncsian megy be, a későbbi nehézségekhez meg a “cross that bridge when you come to it” bölcsességgel állok neki. Csak nekem segítene valaki beszokni!
Ez de fura amit a többiek írnak, részemről sem a wiwen nwm néztelek meg, sőt a nevedet sem néztem meg az eredményhirdetésnél. Luciát is olvasom viszont újságot akkor sem vettem amikor ő benne volt és ha ti benne lesztek akkor sem fogok, szóval nekem mindegy, remélem rettentő sokat segítettem 🙂
Szívás, de mi tudunk kommentelni. Gondold meg, én csak egy olyan ismerősről tudok, aki olvas, mégis soxor észreveszem, hogy erősen cenzúrázok, azóta már nem az igazi. Persze szerencsére Te nem én vagyok, mert akkor unnálak és nem várnám, mikor írsz valamit.
Úgyis te fogsz dönteni, de én sem lépnék ki az anonimitásból. Hűséges olvasód vagyok, és továbbra is az leszek. Gratulálok a győzelmedhez, megérdemelted. 🙂
Neked kell döntened, mert a te életedre lesz hatással, illetve a családod életére. Én is megmaradnék a háttérben és nem fedném fel magam.
Az oviról annyit, hogy a fiam most ment 10 hét itthonlét után újra oviba és nem gondoltam volna akkor, amikor elkezdődött a szünet hogy így fog majd hiányozni ha visszamegy. Most 5 éves és már harmadik éve lesz majd, hogy közösségbe jár, de ott sosem történik semmi. Az ő szavaival élve. Mit csináltatok?? Semmit!:))) Kb. ilyenek a beszélgetéseink amikor haza jön.
Én nem kommentelek általában,mert komoly gondot okoz, hogy kiszámoljam a két szám összegèt. De most megerôltettem magam. Nemrég rágtam át magam az egész blogodon, és érezhrtô a változás,ahogy írtad, hogy olvasnak ismerôsök is. Szóval ne add ki magad.mert uj blogba kezdesz majd, mi meg kutathatunk majd utánad az éterben. Vagy nem írsz. Inkognitóban nem lehet?
Plussz egy szavazat amellett, hogy ne vállald az interjút.
A blognak éppen az a szépsége, hogy gátlástalanul (?) írhatsz mindenféléről, ha már sokan beazonosítanak, akkor nagyon el fog lapososdni, mert minden szót kétszer is meg kell gondolnod, mielőtt leírsz. Kell ez neked?
Másik oldalról meg sajnálom persze, pláne hogy nekünk jár az Éva magazin, mert a lányom publikálni szokott benne. (És igazad van, mert valóban a legnívósabb női magazin, a NL, Kiskegyed, Hölgyvilág, anyámkínnya a seggébe se bujhat.) De jobb szeretném, ha a blogodon tudnék kikapcsolódni önző módon.
Hogy sikerült Marcinak az első nap? Lesz erről külön poszt?
Szia!
Azért ez a megjelenés-dolog ellentétes irányú szerintem. Azaz, ha a szomszédodnak vki elküldi lelkesen a blogcímedet, hogy hú, de jó ez, meglepődnék, ha nem ismerne rád, gyerekek neve-életkora, nagyjából sejthető foglalkozásod, stb. (én szoktam olvasni pár fórumot és ismertem már fel benne IRL ismerőst)
Ellenben, ha odaállsz a magazin fotósa elé, hogy Te vagy X.Y. és ilyen és ilyen címen blogot írsz, akkor jó néhány ismerősöd, aki olvassa a cikket, megnézi, hogy “és vajon mit írhatsz a blogodban, esetleg szerepelek-e benne”. Főnci mit szólna, ha megtudná, hogy Főncized? 🙂
Akik meg nem ismernek, azok szempontjából tökmindegy, hogy megjelensz-e, később miattunk nem kell cenzúráznod, függetlenül attól, hogy láttunk-e a magazinban v. sem.
Esetleg opció lehet egy olyan interjú, ahol mittomén csak hátulról fotóznak (hajad így is látszik :-)), esetleg keresztneved említik, de pl. a gyerekekét már nem, nem tudom, hogy a magazinnak ez megfelelő-e.
Szerintem…
Én rendszeres olvasója vagyok az Éva magazinnak, nagyon szeretem, színvonalas, igényes, stb., stb. És nagyon örülnék, ha lenne veled interjú benne, nagyon kíváncsi vagyok rád, de az biztos, hogy akkor ennek a blognak lőttek… Ha mégis interjú, akkor max. név és kép nélkül. De a könyvedre majd úgyis rákerül a neved meg a fényképed…:) És aztán celeb leszel menthetetlenül…! 🙂
Kedves Lustanyu! Imádom az írásaidat és szívesen meglesném a jó frizkódat 🙂 DE! Csatlakozom azokhoz, akik szerint a családod miatt nem biztos, hogy jó ötlet ez az interjú (bár el tudok képzelni olyan fotókat, ahol mondjuk csak a jó frizurád, gazella termeted vagy csak a mosolygó szemeid látszanak :-)).
Az ovihoz: az én kis szarosom most ment bölcsibe (20 hónapos) és hihetetlenül üres nélküle a napom, pedig egész nap egy irodában poshadok. Nehéz ügy ez, de szerintem anyukáknak a legnehezebb (nem a kölyköknek).
Ez a blog így jó, ahogy van.
Ha előbújnál a névtelenségből, minden megváltozna… szóval inkább ne.
Szia Lustanyu,
én is az interjú ellen szavazok. Így is tök gáz, hogy nem írhatsz le már mindent/bármit. Pedig én örülnék neki, nem láttam a neved a honlapon, nem néztelek meg iwiwen, szóval fogalmam sincs, ki vagy a városban élő rengeteg anyuka közül, és szívesen olvasnék bármit tőled.
A hajad meg biztos jobb mint az enyém 🙂
Én is az incognitot választanám amúgy. A sejtelmes fotó sztem tényleg jó ötlet, ha mégis belemennél, így talán akkor Neked sem lenne kellemetlen. Amúgy én meg vagyok, aki vagyok, és igen, bárhogyis de nagyon örülök,hogy olvashatlak, és ha visszamegyek az irodába pörögni, olyan nagyon vágyni fogok rá, hogy a kávé mellett olvashassalak, szóval önző dög vagyok, és én még szeretnélek olvasni. De az tuti, hogy semmiképp sem fedném fel magam.
Először is a helyedben csak egy keresztneves, hátulrólsérós vagy homályosított képet engednék a magazinnak, nehogy felismerjenek. Ebben a blogban igyekeztél megőrizni az inkognitódat, sztem ezzel a bevállalós interjúval pont ezt vesztenéd el… Szívesen olvaslak, jobban, mint Éva magazint 😉
Beszoktatás: Hát én kb a 3.-4. napon buktam ki kegyetlenül, amolyan könnytörölgetős-szipogós verzióban, barátnőm díjazta 🙂 Megviselte a fiamat is (kb 1 hónapig nem mehetett Apa közel hozzá!) és sz.r anyának éreztem magam, amiért ilyen fiatalon bölcsibe adtam… Aztán elmúlt mindkettőnknél ez az időszak 😉 Most már imád bejárni, ha tehetné hétvégén is menne 😀 Már elmúlt 2 éves, de tőle is hiába kérdezzük, hogy mi volt a bölcsiben, válaszra sem méltat még 😀
Szia Lustanyu!
Soha nem fogom elfelejteni az első napot, amikor a nagyobbik fiamat ott kellett hagyni az oviban. Nekem nagyon rossz volt, olyan üres volt nélküle a lakás, hogy nem találtam a helyem, csak a könnyeimet nyeltem és biztattam magam, hogy neki ott most jó. Fura volt nekem is, hogy most már külön élete is lesz, amit másokkal fog megosztani. Addig pedig ismertem minden gondolatát. Szerintem nekünk nehéz a beszoktatás… Most pedig a kicsi is iskolába ment, ez volt az első napja. Szinte ugyanaz a torokszorító érzés.
Nagyon szeretem a blogodat, a humorodat. Szeretném még sokáig olvasni. Nem egyszerű döntés előtt állsz.
Szia Lustanyu,
először is: szerintem se mutasd meg magad, mert úgy látom, nem szeretnéd, ha ismerősök tömege mazsolázgatná a blogodat. Csodálkozom egyébként, hogy fent mersz lenni iwiwen, facebookon, mert sokak szerint tök egyszerű megtalálni bárkit, akár csak néhány adat alapján. Én is megtaláltalak, igaz véletlenül, mert van egy közös ismerősünk, aki “lájkolta” egyik hozzászólásod, ami ezáltal megjelent az én kezdőlapomon. Nagyon durva ez szerintem, már én is többször elgondolkoztam, hogy törlöm a regisztrációmat.
másodszor: nagyon várom az ovis posztokat, az én lányom márciusban megy bölcsibe, úgyhogy remélem, csupa szép és jó tapasztalatod lesz, így nem fogok annyira izgulni. 😀
Tök irigy vagyok arra aki “ismeri” Katát.
Én is szeretnék arcot társítani a névhez.
Ha valaki, vagy maga Kata megszán, akkor xmatix@citromail.hu -ra írhat privit. Addig is köszi.
Kata! csak akkor interjúzz légyszi, ha emiatt nem szűnik meg a blogod. Mi nagyon szeretünk. Sok derűs percet szerzel a munkás vagy gyeses napjainkba.
szia,
szerintem vállalhatod az interjút, ha a magazin együtt tud élni az általad szabott feltételekkel (nincs kép, név csak lustanyu, vagy a keresztneved, és tiszteletben tartják a magánszférádat). ha nem, akkor megy így jártak, ők veszítenek többet 🙂
személy szerint ha választanom kell, hogy leesett állal méltatom a fasza kis séródat egy cikkbeli képen, vagy lustanyut olvasok forever, hát nem nehéz döntenem az utóbbi mellett… 🙂
azért ha riportalany leszel, kérjük és várjuk a riport elérhetőségét 🙂
ja, és a fullextrás nevedről a nivea oldalán lekéstem, úgyhogy én sem láttalak iwiwen, facebookon, sehol sem.
az igazság az hogy én elfogulatlanul imádom a blogodat (pedig irigykednem kéne, mert jobban írsz mint én) és szeretnék olvasni veled egy interjút:-) légyszi rakd majd ki a linket, ha megjelenik:)
az ovi témáról csak annyit, számoltam a napokat visszafelé, hogy mikor megy már az én kis 3 évesen oviba aztán mikor két hónap múlva ki kellett vennem (pszichológus nénivel való hosszú konzultálás után) még egy évig boldogan szorongattam anyai szárnyaim alatt (tehettem a kicsi még csak most két és fél)
tegnap pedig gyomorgörccsel beadtam az új oviba és el se köszönt csak berohant a terembe és nekiesett a játékoknak az óvónéni meg kitessékelt a kisebbikkel a karomon, aki úgy gondolta muszáj csatlakoznia a bátyushoz…..
Bocsánat!!
Elolvasva a hozzászólásokat, megváltoztatom a véleményemet.Az én önző énemet néztem, aki igenis kiváncsi Katára.face-face.DE!!
Ha neked ez hárányokkal jár, és esetleg olyanok is rád ismernek akiket Te nem akarsz, akkor nem kérném.
Csak olvashassalak!!
Üdv, Évi
Kata!
Eddig agyalogtam, merjem-e írni a véleményemet vagy tartsam magamban…. Írom, lesz ami lesz, bírom az ütésvágást :)))) Szóval szerintem nem igazán azzal van a baj, írsz-e blogot vagy sem, fenn vagy-e akármelyik közösségi oldalon, lesz-e veled interjú, hanem az, hogy az emberek miért kezdenek el nyomozni utánad…. Könnyen beszélek, hiszen “ismerlek”, de abból indulok ki, hogy imádom a Chili &Vaniliát blogoló Mautner Zsófi receptjeit, de még egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy utána induljak a FB-on vagy akárhol. Tudom, más kategória a te blogod, és más egy gasztroblog, ahol max a répa sértődik be, de azért érted, mire gondolok, ugye?
Na pusz…
Szia!
én is a hátulról fotó no név megoldást javasolnám. ill. én a helyedben ezt választanám. nem tudom mennyire befolyásoló tényező nálad az ha a lányka is ovis lesz és visszamész dolgozni, aztán a megjelent adataid miatt kerülsz esetleg kellemetlen szituációba. /az igazi szakmai élet nekem még előttem van, de én is óvatosan adom ki az igazi nevem/
egyébként pedig teljesen mindegy ki mit gondol neked kell döntened 🙂 nesze neked jó tanács mi?
Éva magazint meg hol olvasom hol nem, de jó újság tényleg.
bölcsi/ovi: az én fiam bölcsis, azért kezdte korábban, mint szerettem volna, mert igényli a társaságot. jól érzi magát. nálam is volt az a mit is kezdjem most magammal érzés, de hamar “beszoktam” én is az új szituációba.pl. megihatom a kávém háromszori újramelegítés nélkül 😀 gondolj arra most több időd lesz a kiscsajszira 🙂
ja, az kimarad, hogy én nem tudom a teljes neved /így nem is láthatlak wiwen/ de képet láttam rólad teljesen más apropóból. és jó a hajad 😀
Hello!
Interjút lehet kép és név nélkül is, ha nem “engedik”, akkor hagyjad, de hosszútávon igenis lehet pozitív hozadéka, ha az általad szabott feltételek szerint, de megjelensz a lapban.
Hajrá!
Mijaza Éva magazin?:o
Mindjárt rákeresek, ha már lustanyu irl adatairól én is lemaradtam:P
Én egyébként szeretek arcot társítani mindenhez, szeretem a hírek szereplőit is megnézni iwiwen, van egy barátnőm, aki hihetetlen érzékkel mindenkit megtalál. Na de nem is ez a lényeg!
Nekem is van blogom, sok fotóval, a család miatt (szétszóródtunk, hadd lássák, hogy nőnek a kölkök), nem is szidom benne a nagyszülőket (nyehehe, itt se merem leírni, hogy anyóst:D), pedig hiányzik. Helyette fórumozok mindenütt. igaz, így is visszakereshető vagyok, viszont ember legyen a talpán, aki a sok hozzászólás közül pont a kompromittálót találja meg:)
Viszont Neked tényleg nem ajánlom a leleplezést. A blogod bánná, meg mi…
Arról nem is beszélve, hogy én lucia riportjáról is lemaradtam, azóta se találom, a neten se, ehh:(
De ez csak az én coming outom volt;)
Talán ez a kérdés segít a döntéshozatalban: Miért szeretnéd, ha megjelenne egy interjú veled, bárhol is? Nagyobb publikumhoz szeretnél szólni, megváltani szeretnéd a világot, vagy kereskedelmi célokban (hirdetések az oldalodon, stb) gondolkodsz? Ha ezekre NEM a válasz, akkor csak a “hírnév” miatt lenne. Viszont ígyis-úgyis inkognitóban maradnál, mivel nem adnád ki a neved. Szóval ez sem indok. Viszont párodnak/neked/gyerekeknek (persze majd csak pár év múlva) kellemetlen lehetne, ha kiderülne, hogy Te te vagy.
Nálunk a párom írogat blogot, az egyik munkatárs haverjának egyszer álküldte a címet, azóta páran a cégükből is megtudták a blogcímét, így muszáj volt sok mindent visszamenőlegesen törölni belőle…
Szerintem beszéljétek át kettesben, hogy miért is lenne jó egy interjú.
Sajnos a teljes nevedről lemaradtam, úgyhogy nem tudtalak lecsekkolni az iwiw-en. De az nlc-n már rég megtettem, a hajad gyönyörűű… 😉
Szerintem fogadd el az interjúkészítési lehetőséget (alanyként), lefeljebb napszemüvegben/oldalról/hátulról fotózzanak le. 😉
Mesélj majd Marci ovis élményeiről. 🙂
No, kíváncsi vagyok, hogy ma sikerül-e a hozzászólásom, mert eddig ahányszor írtam, az nem tudom hol landolt, de nem az oldaldon az biztos…
Valóban kétélű a dolog, felfedni magad. De vajon hányan olvassák az Éva magazint a férjed munkahelyén?:)
Engem most a kismam talált meg, hogy közölnének a blogomból részletet, blogcímmel együtt, hát az uram aszonta, hajrá:)))
És Neked is hajrá, szeretem az írásaid!
hali!!
akkor megnyugtatlak, hogy én erről a megjelent nevedről nemtudván, már rég láttalak az iwiwen!!! és a hajad is tök jó!!! :-)))
sokan tudják sztem, hogy ki vagy, és továbbadják az ismerősi körükben, ha szó van rólad!
Láttam a “Nagy Hajnis” képeiteket is ! (ha jól sejtem ő fotózott titeket!)
én szívesen olvasnám a veled készült interjút!
üdv Fi
hali!!
akkor megnyugtatlak, hogy én erről a megjelent nevedről nemtudván, már rég láttalak az iwiwen!!! és a hajad is tök jó!!! :-)))
sokan tudják sztem, hogy ki vagy, és továbbadják az ismerősi körükben, ha szó van rólad!
Láttam a “Nagy Hajnis” képeiteket is ! (ha jól sejtem ő fotózott titeket!)
én szívesen olvasnám a veled készült interjút!
üdv Fi
Sharee – 2010-09-03 13:36:52 : ez érdekes, mert én pl az elején nagyon is akartam tudni, ki az a Chili és Vanília (és sokáig eleinte ugye azért ment a találgatás), de nem vojőrködési okokból, hanem az embert egyszerűen érdekli, hogy vajon profi-e az illető, ebből él-e, vagy ha civil – ami még izgalmasabb -, hogy egyezteti össze a hobbiját a rendes munkájával. aztán én mivel pl követtem a duining guide-ot is meg hasonlókat, persze hamar rájöttem, hogy ki ő, és megkerestem fészbúkon is meg máshol is, szerintem ez nem egészségtelen kíváncsiság, látni akartam, milyen országokat járt be, mit tanult, minden ilyesmit. hiszen ő már félig-meddig sztár, és ez ezzel jár. lustanyu esetében viszont egyáltalán nem kutakodtam, és látom, hogy éva magazin, meg nők lapja, szóval hogy csomóan tudják, ki ő, de én nem fogom megkeresni, mert nekem ez egy magánéleti, és nem egy tematikus blog, és nekem ez így izgalmas, mert bármilyen pazarul és élethűen sikerült a Gyűrűk Ura megfilmesítése, akkor is, a KÖNYV JOBB VOLT! :))
(mindig olyan nehéz számokat kapok)
Szóval végül elvállaltam, de nagyon trükkös képpel. 🙂
És mivel az Éva onlájnon jelent meg (nyomtatott formában nem), láthatjátok, hogy nem lett országos celebritás belőlem, mert még senki nem dícsérte meg/fikázta le a hajamat. :-)) (Ami egyébként akkor igazán jó, amikor ki van “egyenesítve”)
Na persze hogy legyen az ember országos celebritás, amikor épp Zana bácsi megy a TV-ben a nőivel?! Ilyenkor nehéz ám labdába rúgni. :-)))
Én láttam az Éva online-on, de reméletem, hogy ez csak egy töredéke az igazi riportnak! Egyébként így is tök jó a hajad! Lili is nagyon cuki!!