Úgy döntöttem, kihasználom, hogy nem működik a hozzászólás funkció a blogon, így nem tudtok lehurrogni. :-))) Na jó, csak vicceltem. (Bár én tényleg nem tudok hozzászólni semmihez)
Szóval az van, hogy az ÉVA magazin (asszem az onlájn változata) csinálna velem, mint a baby blogger verseny győztesével riportot.
Vegyes érzelmeim vannak a dologról. Egyrészt szeretném, mert mindenki szereti az elismerést, még én is, ráadásul szerintem az ÉVA a legklasszabb női magazin napjainkban (nem reklám, tényleg így gondolom). Arról nem is beszélve, hogy én is örültem, amikor Luciával (www.zorcsi.hu) olvastam riportot a MC-ben. Márpedig ha én örültem, akkor biztosan ti is örülni fogtok.
Vagy nem. Mert akkor kiderül, hogy ki vagyok, és elvész a személytelenség varázsa, esetleg rájöttök, hogy nem is olyan jó a hajam, mint állítottam. (Ez természetesen kizárt) Persze azt sem tudom, hogy egyáltalán lenne-e fotó rólam.
Arról nem is beszélve, hogy mióta megjelent a fullextrás nevem a Nivea honlapján kissé röhejes az esetemben inkognitóról beszélni, hiszen csak az nem nézett meg az iwiwen, aki nem akart. 🙂
Mit gondoltok minderről?- kérdezném, ha nem tudnám, hogy nem működik a hozzászólás funkció. (Vagy csak nálam nem jó?) Persze úgyis én fogom eldönteni, úgyhogy hülyeség is ez ügyben szavaztatni.
Tudom, hogy ez egy összevissza bejegyzés, de nagyon jól esett megírni, mert így nem azzal foglalkozom, hogy mi történik egy kilométerre innen, egy XIV. kerületi óvodában, ahol egy hároméves tölti első napját. Annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal, amikor a két gyerek szinkronüvöltött alvásidő alatt fohászkodtam, hogy menjen már Marci oviba, de minél hamarabb, most csak ülök itt, mint egy szentimentális idióta és nagyon vegyesek az érzéseim. Kénytelen vagyok belátni, hogy sajnos az én bugyogóm sincs kóracélból, csak sima pamutból, nem vagyok olyan kemény csaj, mint hittem. Mert itt van ez a szőke fejű kisfiú, akinek 3 éven keresztül minden gondolatáról/érzéséről/mozdulatáról tudtam, aki most jól elhúzott integrálódni a társadalomba és ha megkéredzem, mi volt az oviban, majd azt mondja, hogy “semmi különös, csak játszottunk x-szel”.
Ami ha belegondolok, még mindig kedvezőbb kilátás, mint a 16 éves kori “Mutter, keep out” felirattal ellátott tinédzserszoba és a hatalmas, színes tűzokádó sárkánnyal teletetovált szőrös bal vádli. Na nem mintha különösebb bajom lenne a tetkókkal, csak hát ne olyan fiatalon… Ismerek egy csajt, aki a hasára varratott egy cuki delfint úgy, mintha kiugrana a bikinialsójából. Persze ikrekkel lett terhes, a füdrőruciból kiugró cuki delfinből pedig villámgyorsan köldöktámadásra készülő ámbrás cet lett. Na mindegy, mert ez aztán végképp nem tartozik ide.
Mindjárt indulok…Ja, nem. Még két óra.