Ceruzák, zacskók, rokonok

 Szóval a hétvégét Egerben töltöttük, jó nagy banzáj volt, anyukám születésnapját összekötöttük némi rokonlátogatással, vagyis távolabbi rokonaink is eljöttek megnézni a Lilcsit, meg tesóm kisfiát, aki csak két hónappal fiatalabb, mint a Lilcsi. (Összesen 17-en voltunk, ami ha jobban belegondolok, egy kisebbfajta lagzi.)

 

Tök jó volt az egész, mert szeretem ezeket a rokonainkat és jól el is beszélgettünk, amíg mama ki nem használta a pillanatnyi csendet és rám nem ordított, hogy „Katicám, zacskót tetettél be?” Természetesen mindenki rám nézett, én meg nem igazán értettem, hogy mit akar mama, vagyis halványan rémlett valami, hogy egyszer már kifejtette nézeteit azokról a nőkről, akik „zacskót tetetnek be”, vagyis megcsináltatják a mellüket. Őszintén mondom halvány gőzöm nincs, hogy honnan a francból vette, hiszen a fogyásom után a mellem kábé fele akkora, mint a terhesség/szoptatás alatt, meg egyáltalán előtte, szóval a világon semmi jel nem utalt arra, hogy zacskót tetettem be, sőt, inkább úgy festett a helyzet, hogy zacskót vetettem ki, de mivel nem volt mit kivenni, érthetetlen volt az egész. Talán a vállpánt nélküli felső volt az oka, mármint hogy mama úgy gondolta, két gyerek után csak az vehet fel ilyen felsőt, akit átszabtak, de én tanúsíthatom, hogy manapság már igen jó melltartók vannak.

 

Szóval mindenki rám nézett, én meg abban a meggyőződésben, hogy a további 15 darab rokonom (mínusz gyerekek, akiknek értelemszerűen leszarják a témát) nem értette a zacskós sztorit és arra gondol hogy mama pusztán a doggybag*-jére gondol, hogy betetettem a hűtőbe, rásziszegtem, hogy „neeem”.

 

De ő nem tágított, mert érezte, hogy ez a zacskós sztori a nap poénjának ígérkezik, úgyhogy még egyszer rákérdezett immár botjával a megfelelő testrészem irányába bökve: „Tudod, a melledbe! Nem tetettél zacskót?” Ezt követően a szemek a mellemre szegeződtek, én meg ismét közöltem kissé már vörösen az érdeklődve rám meredő rokonoknak, hogy „nem”. Mama viszont elkezdte kifejteni a plénumnak, hogy mert a múltkor említettem, hogy bár zacskót nem akarok tetetni, de a sima felvarrás ellen nincs kifogásom és azt hitte, már megcsináltattam. Egyébként én nem tudom, milyen elképzelései vannak neki a mellműtétekről, mert két hete találkoztunk. Úgy gondolja, hogy valaki besétál egy dokihoz, lefekszik az asztalra, berakják a zacskót, hazamegy és éli tovább világát??? Lóizét! Hat hétig tilos emelni, szorítókötés, szorítómelltartó, fájdalom, meg minden. Nem mintha cikinek tartanám, hogy nem tartom cikinek a mellműtétet, pusztán nem szerepelt terveim között, hogy kiállok – mondhatnám teljes mellszélességgel – a több éve nem látott rokonok elé és kifejtem ezzel kapcsolatos nézeteimet úgy, hogy közben mindannyian a mellemet bámulják. Naná, hogy bámulták hiszen ha valaki említi, hogy megcsináltatta a melleit, én is azonnal odanézek. De ez normális, nem? 

Voltam a jómúltkor egy lánybúcsún, ahol csak a menyasszonyt ismertem, mégis másfél óra múlva már 3 lány mellét láttam a Wc-ben, ami nem azt jelenti, hogy leszbikus szvinger parti volt, hanem azt, hogy némi alkoholikus behatást követően lányok hajlamosak úgy tekinteni megcsinált melleikre, mint egy klassz ruhára vagy egy szépen kihímzett keresztszemes terítőre és szívesen megmutatják. (Engem nem zavar, jól sikerült kis mellek voltak.) Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy én a sajátomat mutogassam. Persze inkább nem mondom, hogy soha, mert sose tudhatom, hogy nem iszom-e magam egyszer mellmegmutogatósra, így inkább azt mondom, jelen (értsd színjózan) állapotomban nem tudom elképzelni. Mondták is ott a lányok, hogy kétceruzás, meg háromceruzás volt már a mellük, azért kellett megcsináltatni. Én meg bólogattam, mert nem voltam már teljesen józan, de őszintén szólva nem értettem ezt a ceruzásdit, amiről azt gondoltam, valami különleges anglikán megnevezése a kosárméreteknek, de egy barátnőm később felvilágosított, hogy ezzel a ceruzás módszerrel a mell lógását mérik, vagyis a legjobb a nullceruzás mell, ami alá egy ceruzát se lehet betenni, mert kiesik. Ha már két ceruza befér alá, akkor mérsékelt lógásról beszélünk. Erre én poénból megkérdeztem, mi van  ha egy egész tolltartó befér alá, de a barátnőm nem röhögött, csak nézett rám nagyon sajnálkozva, nyilván azt gondolva, hogy a saját mellemről beszélek, ami hülyeség, mert egy egész tolltartó senki melle alá nem fér be. Vagyis most jut eszembe, hogy nem csak olyan gigászi hannahmontanás emeletes tolltartók vannak, amire én gondolok, hanem egészen csinos kis bőr vékony tolltartók is. Lehet, hogy a barátnőm arra gondolt. Természetesen immár felvilágosultan én is megcsináltam itthon a tesztet, ami egyébként a várakozásaimtól jobban sikerült. 

Viszont egyértelmű, hogy ez a dolog megint valami olyasmi, amiről a világon rajtam kívül mindenki tudott**, mert amikor egy másik barátnőm a múlt héten újságolta, hogy megcsináltatja a cicijét és roppant hozzáértőn megkérdeztem, hogy „miért, hány ceruzás a melled”, egyáltalán nem gondolta, hogy menő vagyok, amiért ilyeneket tudok, hanem csak lazán válaszolt hogy „sajnos három”. Nem tartom kizártnak, hogy a Triumph a közeljövőben kijöjjön egy új kollekcióval, ahol már a ceruzaméretet is figyelembe veszik majd és ennek megfelelően a 75D3Ce modellnek már elég vastag lesz a vállpántja, mert súlyosan lógó melleket kell tartania. Oké, ha a Triumph tényleg kijön ezzel, akkor azt tőlem lopta.

Na jó, eredetileg Marciról és az óvodáról akartam írni, de arra már nem maradt időm.  

*családi szlengben azokat a zacskókat/dobozokat jelenti, amikben a rokonság kóstolót vihet haza az ebédből. (Nem sértés a cél, nem jelenti azt, hogy a rokonainkat kutyába se vesszük, pusztán poén.) 

**pont úgy, mint amikor 13 éves koromban az osztálytársaim mesélték a szünetben, hogy milyen vicces, hogy Adrian Mole a farkát vonalzóval mérte, én meg nem tudtam, hogy a “farok” igazából pöcs (a mi családunkban ezt a verziót nem emlegették, csak a csúnyábbat) és azt hittem, különleges betegség folytán nem csökevényesedett el a farokcsontja, azt méregette. Aztán hazatérve leszidtam anyukámat, amiért nem mondta el, mit jelent a farok, mert véleményem szerint ez anyának kötelessége lett volna. 

Tovább a blogra »