OFF az otthonszülésről
2010 október 15. | Szerző: lustanyu |
Nem szoktam ilyen témákban állást foglalni, mert a legtöbb gyerekkel-szüléssel kapcsolatos kérdésben az a véleményem, hogy mindenki csinálja meggyőződése szerint, de ezt most nem tudom megállni. Én senkit nem fogok lefikázni azért, mert EDÁt kér, és azért sem, mert át akarja élni a fájdalmat. Meg azért sem, ha esetleg programozott császárral szeretne szülni, mert honnan a jó búsból is tudhatnám, hogy miféle pánikérzések rohanják meg esetleg a természetes szülésnek még a gondolatától is.
Az otthonszülés védelmében tervezett élőláncnak azonban tutira nem leszek a tagja (vagyis nem voltam). Aki ismeri Marci történetét, az gondolom tudja, hogy miért. Én is szerettem volna gumilabdán rugózva vajúdni és bordásfalnak támaszkodva masszíroztatni a férjjel a keresztcsontomat, ahogyan azt a szülőpozíciók jógán tanultuk, benne volt a szüléstervemben, hogy mit hogyan szeretnék és vittem magammal a kórházba. A szüléstervemben nem szerepelt a „nagyon rossz a baba szívhangja, azonnali császármetszésre van szükség” mondat elhangzása… Gondolom ilyen mondat senki szüléstervében nem szerepel. Ettől függetlenül előfordul. Mégis ahány otthonszülés-pártinak elmesélem a történetünket, mármint hogy az én gyerekem halott lenne, ha otthon szülök, csak bólogat és azt mondja megérti, hogy miért ellenzem. Én meg látom rajta a szilárd meggyőződést, hogy vele ilyesmi nem történhet meg. És mondanak mindenféle statisztikát, hogy az otthonszüléseknél még talán kisebb is a halálozási arány, mint a kórházban. De könyörgöm, nem szar mindegy a statisztika, ha pont az én gyerekem lesz az, akinek azonnali lélegeztetőgépre van szüksége az életben maradáshoz? Mit érdekel engem, hogy pedig statisztikailag erre nagyon kevés esély volt? Az én szülésem rémszülés volt, mégis most van egy imádnivaló 3 éves kölköm, akit szerethetek, nem pedig sirathatok. Ezek után pedig vastagon leszarom a bordásfalat, a szülőkádat, meg minden egyéb varázslatot, amit az első terhességem idején annyira fontosnak tartottam.
Én nem mondom, hogy nagy élmény egy kórház és hogy nincs igazuk sokszor az otthonszülés-pártiaknak abban, hogy csomószor fölöslegesen is beavatkoznak oxitocinnal, kézzel tágítással, stb a folyamatba. De az ég szerelmére! A szülés NEM az önkifejezés eszköze! Nem az a célja, hogy egyesüljünk nagy földanyánkkal és a fájdalomban feloldódjunk, miközben égnek a gyertyák és halk zene szól, hanem az, hogy egészséges gyereket hozzunk a világra és lehetőleg mi magunk is életben maradjunk. A szülés egy nap, de utána életünk végéig anyák leszünk. Esküszöm, hogyha az erre való felkészülésre is akkora hangsúlyt fektetnének, mint arra, hogy mennyi idő múlva lehet a gyerekről letörölni a magzatmázt anélkül, hogy lelkileg vagy karmikusan sérülne, sokkal könnyebb lenne.
Mama mondja mindig: „Katicám, annak idején nem volt ennyi ultrahang, meg vizsgálat, meg csinnadratta, megszültek a nők a krumpliföldön.” Ez a másik, amin kiakadok. Ja, megszültek. Vagy nem. Négy nagyszülőm van, négyőjüknek összesen 5 halott testvére, akik a szülés közben, vagy pár nappal utána haltak meg. Én a magam részéről inkább örülök, hogy az orvostudomány fejlődésével olyan gyerekek is egészségesen megszülethetnek, mint az én fiam, aki 50-100 évvel ezelőtt halálraítélt lett volna a krumpliföldön. Nem érdekel, hogy ennek érdekében beavatkoznak a természet rendjébe, mert ezzel a beavatkozással én nyerek, meg a gyerekem. Nem vigasztal a természetes szelekció, ha pont beleesek, és egyben leszarom a természetes szelekciót, ha az orvosoknak hála sikerül kicselezni. Az is a természet rendje, hogy esetleg vakbélgyulladásunk lesz. Ennek ellenére nem fekszünk be a családi ágyba az ünneplős temető ruhánkban, mondván ütött az utolsó óránk, hanem rohanunk a kórházba, hogy azonnal műtsenek meg. Nem? Pedig igazán természetes dolog vakbélgyulladásban meghalni.
Geréb Ágnesről nem tudom, mit gondoljak. Több hívét is ismerem, normális, kedves nők. Nem ő kényszeríti a nőket, hogy otthon szüljenek, hanem ez a mostani szülés-neoromantika irányzat, ami egyébként valószínűleg nem kaphatott volna ennyire szárnyra, ha a kórházak nem olyan ridegek és személytelenek. Ezért depressziósak a nők hónapokig, amiért nem lehetett olyan a szülésük, amilyet megálmodtak. Mondjuk inkább legyen rideg és személytelen kórház, minthogy Geréb Ági mutogassa a méhlepényemet a nagyobb gyerekemnek. (Láttam egy ilyen fotót) Mi köze egy 3-4 éves gyereknek a méhlepényhez??? Tudom, hogy természetes, de akkor is… A végbéltükrözésünkről készült videót se mutogatjuk neki! És micsoda fura dolog, hogy egyfelől méhlepényt mutogatunk a gyereknek, másfelől meg heteket agyalunk, hogy bejöhet-e a Mikulás a lakásba, mert a gyerek szarul fogja megélni. Nem tartozik minden a gyerekre. Dugni is természetes, mégse kell a gyerek előtt. Szülni is, de azt sem kell a gyerek előtt. (Jó, erről nincs konkrét infom, hogy a gyerek előtt zajlott a szülés, mert a képen csak az volt, ahogy mutatja Geréb Ágnes a fekete kukászsákban lévő méhlepényt egy kislánynak)
Mama másik visszatérő témájával zárom az „eszmefuttatást”:
– Katicám, annak idején nem volt ám ennyi buzi.
– Mama, azt nem szabad mondani, hogy „buzi”, mert az sértő. Azt kell mondani, hogy „meleg”.
– Annak nincs értelme. De nem akarom én bántani őket! Szóval akkoriban az emberek templomba jártak, nem felvonulásra.
– Jaj, mama! Akkor is voltak, szerintem kábé ugyanennyien, csak nem merték felvállalni, hanem titkolóztak.
– Mondom neked, hogy nem voltak, legalábbis nem rázták magukat nyilvánosan. Ha ma is templomba járnának, nem lenne idejük neccharisnyába öltözködni.
És hogy hogy jön ez az otthonszüléshez? Hát úgy, hogy ugyanolyan fals a végkövetkeztetés: pont úgy szült meg mindenki a krumpliföldön, mint ahogy nem volt annyi meleg.
Ui: természetesen nem célom kioktatni vagy lefikázni az otthonszülés-pártiakat. Szívből drukkolok, hogy náluk minden rendben legyen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
hát köszi, körülbelül én is ezt gondolom az otthonszülésről. jó, hogy megírtad.
Teljesen egyetértek mindazzal, amit írtál (nekem is van egy Marcim, aki száz évvel ezelőtt, a krumpliföldön valószínűleg nem maradt volna életben, esetleg én is ottmaradok). Annyival egészíteném csak ki, hogy az otthonszülést propagálók malmára hajtja a vizet az is, hogy a szülésről szerintem kevés őszinte beszámolót hall az első gyerekét váró kismama. Például, hogy a szülés igenis fááááj, a császárheg igenis fáááj és húzódik, és a szoptatás kezdetben igenis fááááj, és a gyerekágy nem egyleányálom. Erre nemigen készülnek fel a nők – én sem készültem fel, tapasztalatból tudom. És nehéz azt is megemészteni, hogy szülésterv ide, szülésterv oda, ez nem az az esemény, amire tervekkel fel lehet készülni.
Én elég kamikáze dolognak tartom jelenleg Kis hazánkban az otthonszülést. De amúgy általában a szülést itthon óriási cirkusz veszi veszi körül (gyertya, ikea szoba, zene, mindenféle alternatív módszerek stb.) Na meg persze az elmaradhatatlan rémtörténetek. Én speciel van pár dolog amit nem értek ebben az otthonszüléses témában:
– 3. világbeli országokban sok nő mindent megtesz azért, hogy orvos legyen a közelben mikor szül. Képes a gyerekével napokat gyalogolni, hogy orvosi segítséget kapjon. Nálunk meg mennek az emberek fejjel a falnak, hogy minek a gyereket oltatni, meg minek megvizsgálni, minek gyógyszer stb.
– Ha én orvos lennék és lekéne vezetnem egy otthonszülést, akkor aláírattatnék egy papírt a szülőkkel, hogy tisztában vannak az otthonszülés kockázatával és baj esetén vállalják a büntetőjogi felelősségüket is. Szóval ne csak Geréb Ágit vegyék elő, hanem a hülye szülőket is.
Szia Lustanyu!
Régóta olvasom a bejegyzéseidet, de eddig még soha nem szóltam hozzá egyikhez sem.
Először is, elszeretném mondani, amit előttem már olyan sokan írtak valószínűleg: nagyon szeretem az írásaidat, megnevettetnek, de közben rávilágítanak a valóságra, hogy milyen is két kisgyerekkel az élet.
Nekem ijesztő, aki még nem szült, de ilyet is olvasni kell, mert ebből fel lehet készülni arra, mi várhat rám majd!
Látszik az írásaidból, hogy imádod a családod, és ez a lényeg.
Nekem egy tervem van szülésemmel, anyává válásommal kapcsolatban (ami még messze van, hiszen nem is vagyok várandós :)), mégpedig az, hogy lelkileg felkészüljek rá. Hogy ne csak azt lássam, milyen cuki egy kisbaba, hanem azt is, ez mennyi lemondással fog járni, mennyi energiát ki fog venni belőlem – persze eközben másfajta energiák élednek fel bennem, és talán nem is fog feltűnni,miről mondok le.
Fontosnak tartom, hogy a gyermekem is jól, pozitívan élje meg a születését – de nekem a legfontosabb, hogy egészségesen szülessen meg, és hogy én is túléljem a szülést.
Eben az évben három barátnőm is szült. Az egyiknél úgy alakult minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Jó szülésélménnyel, egészséges kislánnyal tért haza a kórházból. 5 hónapos mára a kislány, és még mindig szopizik. Ez a barátnőm részletesen beszámolt nekem a szülésről, ami megerősítette bennem, hogy nem lesz ez annyira nehéz, csak fel kell rá lelkileg készülni. Ő beszélgetett a terhessége alatt a babával, szülés közben is próbált hozzá magában beszélni, és azt mondta, ez segített neki.
A másik barátnőm iszonyatos élménnyel lett gazdagabb, pedig gyönyörű,egészséges kisfiút szült. Depressziós, azt mondja, borzalmas volt a szülés… De ő nem is készítette fel lelkileg magát a szülésre.
Az a bharátnőm, aki pedig 3 hete szült, szintén rossz élményekkel tért haza… 6 héttel kotrábban, császárral, rossz kórházi körülmények között szült, és azt mondja, soha többet nem akar szülni.Van egy kisfia, most egy kislánya, neki ennyi elég. Pedig mindkét babát nagyon várták, mindkét baba nehezen jött össze. Hozzáteszem, mindkettő baba császárral született. 🙁
Mindenesetre, én nem tudom elképzelni, hogy Geréb Ágnes segítsen a szülésemnél, és azt sem, hogy otthon szüljek..
A Te példád is mutatja – sajnos akármennyire felkészíülhetsz lelkileg, akármilyen terved lehet, az életet nem mi írjuk sajnos.
Szép napot Neked!
nagyon igazad van, tök jól összefoglaltad a dolgokat.
ha otthon szült voltna engem anyu, én se lennék most itt.
gyengültek a fájások,romlott a szívhang szintén.sürgősségi császár.
és örülök neki hogy így döntöttek!
amúgymeg senkinek sincs joga csökkenteni a gyermek esélyeit!
mert pl ha olvastátok Geréb Á utolsó rendőrségi jegyzőkönyvét,ott leírták, hogy a babát 1órára elvágatlan köldökzsínórral az anyára tették.1órán át!
no meg hogy nem tudta utána intubálni a kicsit, és amentős megállapította hogy nem voltak tiszták a légutak..
a kicsinek nem adtak megfelelő ellátást!
igaz hogy a kórházban futószalagon vannak a dolgok,de ott futószalagszerűen elis vágták volna a köldökzsinórt és kiszívták volna az orrából a nyálkát!
Bizonyára fogsz majd negatív kommenteket is kapni ezért a posztért, ha megtalál egy-két neoromantikus anyuka. Én nem állok egyik oldal pártján sem (de az holt biztos, hogy én sem szülnék otthon – már az is kérdéses, hogy egyáltalán fogok, szeretnék-e szülni valaha). Hollandiában a nők 80%-a otthon szül bábák segítségével. Orvost csak akkor lát, ha baj van – egyúttal a halva születések száma nem magasabb (sőt), mint bármely más európai országban. Igaz, ott az is meg van határozva, hogy a terhességnek normálisan kell zajlania, a ház/lakás földszinti helyiségében kell szülniük – baj esetén így jobban megközelíthetőek, egyszemélyes ágyon, lehetőleg háttámasszal és kell lennie egy fürdőszobának vagy mosdónak is ugyanazon a szinten. Illetve a lakás/ház közelében, maximum 10 perc távolságra kell lennie egy kórháznak is. A hollandok az otthonszülést normálisnak veszik, ha valaki előzetes gondok nélkül orvosért kiált vagy “indokolatlanul” kórházban óhajt szülni, tuti, hogy elsőgyerekes nő. És szerintem a hollandoknál ez így rendben is van – működik. De hol vagyunk mi ettől? A közmentalitásról, szakmai felkészültségről vészhelyzetben, a kórházak ellátásáról, felszereltségéről és a tipikusan magyar túlparázásról nem is beszélve. Szerintem nincs arany középút ebben a témában, de tény még sok tanulnivalónk van. (És Geréb Ágival kapcsolatban – jó lenne tudni, eddig hány egészséges gyerek született a keze alatt és mennyi halt meg (1). Összevetném egy kórházi statisztikával. Kíváncsi lennék, hogy a kórházi műhiba miatt sérült/meghalt gyerekek orvosait elszámoltatták-e valaha, kerültek-e börtönbe? Mindannyian tudjuk, hogy ebben az országban NEM létezik az orvosok büntetőjogi felelősségre vonása.)
Annyi kommentet írtam ebben a témában az utóbbi napokban, hogy már szinte otthonszüléspártinak érzem magam. Mindenki azzal jön, hogy ő/gyereke/felesége/anyja már nem élne, ha otthon szült volna. De otthonszülést csak komplikációmentes terhességgel lehet vállalni, a szülési problémák nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, az otthonszülésre készülőket felkészítik, a segítő bába szintén nem egy szövőnő. És most hol is halnak meg anyák-gyerekek? Csak nem kórházban? Ami a legfontosabb: mindenki maga dönti el, hogy vállalja, vagy nem. Aki tart a komplikációktól, az megy kórházba, aki meg bízik az ösztöneiben, ismeri magát, az marad otthon. Azzal, hogy magad döntesz, felelősséget is kell vállalni. Ha az orvosra bízod magad, akkor övé a felelősség, de a döntés is. És ez az, amit sokan inkább maguknak szeretnének. Ne az orvos döntse el, hogy “na, most akkor szülünk, kérem az oxitocint”. Ne kapja rögtön elő a szikét, mikor lassul a szülés menete. Persze, sok mindent kibír az ember, azt is, ha tárgynak nézik, meg azt is, ha fejbeverik egy féltéglával, de inkább kerüli az ilyen helyzeteket. Talán ha a kórházban emberként bánnának a nőkkel (minddel!), akkor nem menekülnének onnan. Egyébként meg nincs sok, 100.000-ből 250 tervezett, 400 spontán otthonszülés van (gugliztam). Engedjük már meg ezeknek az anyáknak, hogy legyen saját döntésük. (Nem otthon szültem, de ebből a zsigeri utálatból elegem van.)
Hát igen, teljesen igazatok van.Csak annak szabadna szülni, aki tényleg szeretne gyereket nevelni, nem pedig azért, mert az még nincs.Nincs egy kismajom, akit mutogatni lehet.Egyébként ez a téma is egy kirakat.Kell még egy rózsaszínű kád és egy lila erkély, mert az úgyis elfér.Felelősség és felkészülés!Nagyon fontos.Valóban nem készíti fel senki a leendő anyákat, ők pedig általában csak a gyönyörű babakocsiból, és a cumisüvegből készülnek fel.A védőnőknek sokkal többet kellene beszélni arról, hogy mire számítsanak, mi vár rájuk.A disznóságokról, a várható kompikációkról senki sem beszél a szülőnőknek.Pedig ezek léteznek, és nem árt, ha tud egyet-s mást egy nő.Például ismernie kellene a saját testét, mi fog rá várni a szülés után?A szoptatásról és arról, hogy már nem ő a fontos, hanem az a kis drága, akit a méhében hord.Ne csak arról beszélgessenek, hogy ki szül nevesebb dokinál, és ki mennyit tesz a borítékba!Meglepő, amikor egy mama érti, amit elmondok neki szülés után, és mondja:- Igen ezt olvastam, de tényleg így van?És még kérdez, és kíváncsi.Ez olyan jó érzés.Látni, hogy már ketten vannak, sőt már egy család született.Ehhez pedig nem kell más csak két ember, aki nagyon szereti egymást.A szaksegítséget pedig nem szabad megtagadni.Ezt is csak azok értik, akik akik komolyan gondolják ,és nem a kirakatba szánják az életüket.
Én is zugolvasó volnék, de ez a téma most megszólalásra késztet. Nincs még gyerekem, és előre leszögezném, én nem merném vállalni az otthonszülést. DE. Én azt érzem, és úgy vettem le, hogy az OSZ pártiak nem is igazán az otthon szülés mellett kampányolnak, hanem a háborítatlan szülés ( ami nem jelenti azt hogy nem figyelnek a vajúdó nőre, és nem monitorozzák) mellett. Van különbség! 🙂
Geréb Ágit beállítani bűnbaknak egy dolog, nagyon sokan nyilatkoztak olyanok akik nála kezdték meg otthon a szülést, és úgy fejeződött be a dolog, hogy GÁ mentőt hívott és kórház lett a dologból-ezért nem gondolnám hogy ész nélkül dolgozik. Abban viszont igaza volt egy előttem szólónak, hogy én is aláíratnék a szülőkkel egy papírt arról hogy vállalják a felelősséget ha OSZ-t választanak. amíg nincs meg a dolog jogi háttere addig káosz lesz.
Hát, az én szülésem sem volt piskóta. Mindkét oldalt megértem. De…. A gyerekem, aki születése pillanatában még 10cm-re sem lát, szerintetek értékeli, hogy hol születik otthon, vagy kórházban? Hát, persze, hogy nem. Azt a pár napot meg igazán ki lehet bírni, míg hazaviszik az újszülöttet. Ez számomra arról szól csak, hogy a leendő anyuka érezze magát jól. Bár nem tudom hogy lehet szülés közben jóléreznie magát, miközben belülről majd szétszakad az emberfia, illetve leánya. Engem is császároztak, ha mindez 50 évvel ezelőtt történik, én is meghalok, és a gyerekem sem élte volna túl. De a gyermekem mindennél fontosabb. És a statisztikákat pedig úgy hamisítják, hogy a legprofibb pénzhamisítók is megirigyelhetnék a technikát.
Nem is értem miért problémáznak ezen annyit. Majd, ha az egészségügy ott tart (ez sacperkábé 200 év), akkor szóba jöhet ez az otthonszülés. Addig pedig tessék beslattyogni a szülészetre, az a pár nap kibírható.
Nekem ettől az otthonszülés-témától feláll a hátamon szőr. Igen, legyen a szülés háborítatlan, de kissé túllihegik ezt a témát, azt hiszem. Mert divat. Mint ahogy manapság divat a “bio”, meg divat felvállalni a meleg mivoltot. Meg divat 3 évesen is szoptatni a gyereket (engem speciel azért is kinéztek bizonyos körökből, mert “csak” 8 hónapig szoptattam, és konkrétan nem szerettem az egész procedúrát).
Mindkét gyerekem kórházban született, mindkét szülésemről jó élményeim vannak, pedig mindkettőt megindították (az elsővel már rég túlvoltam a hivatalos időponton, a másodiknál meg én kértem, mert már kivoltam, mint a liba). A kórházban is hagytak “szabadon szülni”, egyedül voltam a férjemmel a szobában, csak a vizsgálatokkor jöttek be, ill. amikor én/mi kértem/kértük. A babák mindvégig velem voltak a kórházban, akkor szoptattam, amikor akartam, velem aludtak az ágyban. Pedig egy sima, átlagos állami kórházban szültem – igaz, az orvost és szülésznőt én választottam. De ez utóbbi mindenki számára adott: szabad orvosválasztás van. Körül kell nézni-kérdezni, hol és kivel tud az ember lánya úgy szülni, ahogy szeretne.
Sziasztok!
Köszi Lustanyu! Járnak körbe a levelek nálam is. Jó volt olvasni a beszámolódat, mert valahogy én is úgy vagyok vele, hogy leszarom a statisztikát, ha pont az én gyerekem hal meg…
Meg köszi azt is, hogy mindenki szétmisztifikálja a terhességet, de az anyaságról senki nem beszél…
Köszi azt is, hogy a szülés nem az önkifejezés eszköze! Ez a legütősebb mondat számomra az egész írásban. Ez persze csak az én hozzáállásom.
7 hetes terhes vagyok és én is sokat gondolkodtam a téma misztifikálásáról, meg voltak elveim, egészen addig, amíg teherbe nem estem. Most annyira megváltozott minden, hogy egyetlen dolog számít: hogy biztonságban érezzem magam és úgy szüljek. Nekem a kórház a biztonság, úgyhogy ott fogok szülni. Ha valaki otthon érzi magát biztonságban, szüljön otthon.
Nagyon vegyes ez a téma. Szerintem sem alkalmas a magyar egészségügy arra, hogy otthonszüléseket csináljon az ember nyugodt lélekkel. Azok a nők, akik propagálnak az otthonszülés mellett azt mondják, azért ilyen szar az egészségügy, mert mindenki a saját zsebébe teszi a pénzt, nem pedig az egészségügyébe… Azt meg ugye tudjuk, hogy korrupt az egész politikai gazdasági színház Magyarországon, így nem nehéz elhinnem, hogy valóban sokkal jobb is lehetne a helyzet, ha nem mindenki a saját malmára hajtaná a vizet. Azt mondják azért van ez a nagy lázadás most, hogy elérjünk Hollandia szintjére és nálunk se ez a hihetetlen trágyadomb legyen, ami most van. Őszintén szólva megértem a lázadást, mert ha mindenki csak otthon károg és nem kezdenek el forradalmat csinálni, sosem lesz változás… Ez a hölgy azt is mondta nekem, hogy az otthon szülő nők egész nyugodtan rábólintanak, hogy mindenki szüljön ott, ahol akar, ahol biztonságban érzi magát, ha akarsz menjél kórházba. Ők pedig azt szeretnék, hogy arra is bólintsanak rá, hogy ők otthon szeretnének szülni. Tehát ne csak az egyik oldal legyen szabad, hanem a másik is. Ezt is megértem. Azt is el tudom fogadni, hogy mindenki ordít, hogy Geréb Áginál meghalt egy gyerek, akkor viszont nem ordítanak, amikor a kórházban gyerek meg anyuka hal meg orvosi műhiba miatt… Arról nem tudunk. Attól nem hangos a sajtó. Az is tény, hogy ha kórházban vagy, akkor kell gyógyszer, ami szintén egy csomó mindenkinek érdeke. Ha otthon szülsz, akkor gyógyszer sem fogy… Van még itt millió érdek és mivel ekkora ellenállás van, meg ennyire butítják a magyart a sajtóhírekkel, gyanítom, hogy kőkemény gazdasági érdekek gátolják az otthonszülést, nem pedig a nagyobb veszély… És az is tény, hogy fejlődik a világ, és sokkal több baba, meg mama marad életben a kórházak, meg a gyógyszerek miatt. Szóval mindenki döntse el maga, hogy mit akar, és vállalja a felelősséget. Az egyik tanárnőm azt mondta: A születés és a halál Isten dolga. Ha valakinek meg kell halnia, meg fog halni ha kórházban születik, ha otthon….
Természetes, hogy jobb az otthonszülés statisztikája, hiszen csak azok a nők vállalkozhatnak rá, akiknél a terhesség alatt nem volt semmiféle komplikáció. A problémás vagy annak tűnő esetek mind a kórházra maradnak. Tehát erre hivatkozni, ezzel érvelni egyszerűen nem fair.
Adél, amire én hivatkoztam, hogy az nem a rendellenes terhességekből születendő babák otthoni/kórházi statisztikája volt, hanem a normális terhességeké, amikből műhibák lesznek és ebből elhalálozás vagy maradandó károsodás. (Nem erre reflektál az a tapasztalat, hogy hármasikres unokatestvérnél 7 hónaposan indították a szülést a komplikációk megelőzésére. A kórházat azon a héten kezdték el leépíteni, felszámolni, az inkubátorokat is elkezdték elhordani, már csak egy maradt, amiben a három pici össze lett zsúfolva. A dokinak, akinél szült, a szülés napja volt az utolsó munkanapja, mert kirúgták a többi dolgozóval együtt – ezért is szült a lány akkor, amikor… később csak lelkiismeretből, na és a pénz miatt járt még be 3 hétig, hogy megnézze a babákat. Az összes gyógyszert a család szerezte be és szállította le a kórháznak, mert már az se volt. Utána pedig le kellett lépni (a babáknak még jó lett volna 1 hét kontroll), mert zárt kórház! A gyerekek szerencsére egészségesek és szépek, de ez nem a kórháznak/egészségügynek köszönhető, maximum azoknak, akik az utolsó pillanatig kitartottak a dolgozók közül. A lánytól viszont elvették az esélyt arra, hogy a szülést és a gyermekágyat pozitívan élhesse meg – a szorongás, félelem és bizonytalanság szorításában kellett megélnie az anyaság első heteit. Akkor most miről beszélünk?
Adél, amire én hivatkoztam, hogy az nem a rendellenes terhességekből születendő babák otthoni/kórházi statisztikája volt, hanem a normális terhességeké, amikből műhibák lesznek és ebből elhalálozás vagy maradandó károsodás. (Nem erre reflektál az a tapasztalat, hogy hármasikres unokatestvérnél 7 hónaposan indították a szülést a komplikációk megelőzésére. A kórházat azon a héten kezdték el leépíteni, felszámolni, az inkubátorokat is elkezdték elhordani, már csak egy maradt, amiben a három pici össze lett zsúfolva. A dokinak, akinél szült, a szülés napja volt az utolsó munkanapja, mert kirúgták a többi dolgozóval együtt – ezért is szült a lány akkor, amikor… később csak lelkiismeretből, na és a pénz miatt járt még be 3 hétig, hogy megnézze a babákat. Az összes gyógyszert a család szerezte be és szállította le a kórháznak, mert már az se volt. Utána pedig le kellett lépni (a babáknak még jó lett volna 1 hét kontroll), mert zárt kórház! A gyerekek szerencsére egészségesek és szépek, de ez nem a kórháznak/egészségügynek köszönhető, maximum azoknak, akik az utolsó pillanatig kitartottak a dolgozók közül. A lánytól viszont elvették az esélyt arra, hogy a szülést és a gyermekágyat pozitívan élhesse meg – a szorongás, félelem és bizonytalanság szorításában kellett megélnie az anyaság első heteit. Akkor most miről beszélünk?
Igazad van anya, minden szempontból.
Szia Lustanyu!
Először is, köszi hogy vagy, imádom a blogodat! Másodszor, nekem is van Marcim, Ő már 6 és fél éves óriás. Majdnem pont a 6. szülinapjára kapott egy hugit, itthon. De nem ezért írok. Az egyik élőláncos videóban volt egy riport, egy japán nő nyilatkozott (előtte a férjemnek is mesélte, mert ismerjük) hogy amikor odaértek hozzá a segítők, meghallgatták a szívhangot és nem volt jó, így azonnal kórház. Szerencsére akkora nagy baj nem volt, nem kellett a császár, ezt az ottani orvosok mondták. (és végig mellette maradtak, nem csak belökték a vajúdót a kh kapuján) Csak azt szerettem volna ezzel írni, hogy ők sem felelőtlenkednek, ha bajt észlelnek, akkor cselekednek, kórházba viszik a kismamát. Egy másik kismamát szintén beküldtek inkább a kórházba, ott szükség volt császármetszésre is. A gáz, hogy ha felelősségteljesen viselkednek, és nem történik tragédia, akkor nem lesz hír. Mondjuk x.y. otthonszülésre készült, de a segítők idejében felismerték, hogy komplikáció adódott és az anyuka egészséges kisbabának adott életet a kórházban! Nincs rendőrség, nincs bulvárhír, így működik külföldön…
Köszönöm
Dia
Annyit hozzátennék, van nyilatkozat, DE nem büntetőjogi, mert nem bűnügy szülni!
És mielőtt bárki mondaná nem veszélyeztetem a gyermekemet jogilag sem. Ez is egy jogi csavar…
“A gyerekem, aki születése pillanatában még 10cm-re sem lát, szerintetek értékeli, hogy hol születik otthon, vagy kórházban?”
Nem a látása miatt nem mindegy, hanem az miatt nem mindegy, hogy 9 hónapig veled szimbiózisban élt, majd elszakítják-elviszik ok nélkül, ráncigálják (mert még kívülállóként is annak látszik, az is ahogy öltöztetik) macerálják (kérdem én, nem mindegy hogy születés után 5 perccel, vagy 2 órával mérik meg?) Ha gond van, az más, de ha minden rendben, akkor miért kell mindenféle procedúra? Ami neki kellemetlen(!), nem magamat sajnáltam, hanem Őt, ahogy bántak vele, nem bántották, csak a rutin miatt máshogy mozogtak, de egy csepp baba, aki most bújt ki, dolgozott-küzdött a megszületéséért, nem biztos, hogy gumikesztyűk ölelésére vágyik (vazze, ez nagyon csöpögős lett, bocsi, nem vagyok alapból ilyen, csak most kijött)
Hidd el, hogy számít!
“Az egyik tanárnőm azt mondta: A születés és a halál Isten dolga. Ha valakinek meg kell halnia, meg fog halni ha kórházban születik, ha otthon…. ”
Sajnos ha ezt írja bárki is egy fórumon, akkor lilának lesz bélyegezve…
Még egy utolsó, aztán húzok aludni: Ha valóban érdekel, hogy miért számít most, és miért nem számított 100 évvel ezelőtt, akkor olvasd el Felicitász cikkét, érdemes.
http://felicitasz.blog.hu/2010/10/12/torvenyi_szabalyozas_es_szuleszeti_reform_kellene_magyarorszagnak
Egy csomó riportot és bogbejegyzést láttam ebben a témában mostanság.
Feltűnt, hogy
1. totál összegabalyítanak témákat- Ha GÁ-ról van szó, hozzák a kórházi rossz statisztikát, meg azt, hogy a külföldi mintát próbálják elérni stb. Nem tartozik ide.
2.Eltűnik a lényeg: GÁ. aranyos, kedves meg minden, de megtagadja a tudományt, esélyt vesz el. (érdekes, hogy a GÁ-val szülők viszont másban igenis élvezik a technika vívmányait, mert neteznek és hasonlók…hogy is van ez?)
3. Nem kell ahhoz elvenni egy esélyt a babától, hogy megkaphassuk a kedvességet, háborítatlanságot. Az orvosi társadalom nem maga a sátán teremtménye. Lehet kedves orvost választani és ha kell sarkunkra kell állni a kórházban, nem gyermekek vagyunk. És amennyit GÁ zsebébe rakunk meg is tudjuk tenni úgy, hogy nem veszünk el egy ESÉLYT a saját hülyeségünk, gyengeségünk, elvakultságunk,önzőségünk…stb miatt.
Fel kellene fogni, hogy ez az otthonszülés nem az a nyugati biztonságos otthonszülés! Ezért nem lenne szabad védeni GÁ-t.
Ja, és azt a méhlepénymutogatós képet a kisgyereknek én is láttam.
Az a nő nem normális. Röviden.
De a nála szülők se teljesen. Van egy szektás, elvakult ősanya fílingje. Szegényeknek valamit nagyon nem adott meg a saját anyjuk anno, hogy ilyenbe dalolva mennek bele. Ezt kéne inkább terápiában feldolgozniuk.
Lustanyu, osztom a véleményedet. Két dolog: 1. A nőnek joga van megválasztani, hogy milyen módon szüljön. A születendő gyereknek azonban az élethez van joga. Az élethez való jog “kissé” erősebb, mint az a jog, hogy anyuka a nappaliban kíván sóhajtozni a szülőszoba helyett! (Vö. abortusz: nő önrendelkezési joga kontra születendő gyermek élethez való joga.)
2. GÁ könyörgöm nyugodtan küzdjön az otthonszülésért, semmi baj, DE ezer más eszköz is van a küzdésre, írjon minden nap egy petíciót, vagy nem bánom szervezzen élő láncot DE KÖNYÖRGÖM NE MŰVELJE a NEM szabályozott, és háttérintézményekkel, szakemberekkel NEM támogatott otthonszülést MUTYIBAN! És a tettekért igenis felelni kell, “foglalkozás körében okozott gondatlan veszélyeztetés” és társai. GÁ nem boszorkányüldözés áldozata, hanem a saját tetteié.
Kedves Vicus!
Nem kéne minősíteni-skatulyázni, ezzel megtisztelhetnéd Lustanyut!
(halkan megsúgom, bár szerintem süket fülekre talál, hogy nekem az itthoni szülésem segített nagyon sok mindent feldolgoznom és nagyon sokat javított a kapcsolatomon a nagylányommal és anyukámmal is)
A másik felvetésedre: a kórházi rossz statisztika annyiban jön ide, hogy egy ugyanolyan normális várandósságból, normális szülésből történik tragédia kórházban, arról sehol nincs híradás, a kedvesdrágaaranyosjó doktorurak mossák kezeiket, hisz előfordul. Ja, hogy ott van 5 percre a műtő, bocs…
Ági nem tagadja meg a tudományt, sőt, jobban követi, mint a kedvesdrágaaranyosjó doktorurak, akik szerint gátmetszés nélkül, meg oxitocin nélkül egyetlen nő sem képes szülni… (WHO szerint igen, nem Ági statisztikája és kórházakra is vonatkozik)
Abból a pénzből, amit befizetek az alapítvány számlájára SZÁMLA ELLENÉBEN egy nagyon részletes egy hetes tanfolyamért, a kedvesdrágaaranyosjó doktorurak körberöhögnének. 5 évvel ezelőtt a dupláját fizettem egy olcsó dokinak, ha olyant keresek aki tuti nem nyúl bele a szülésembe, akkor minimum a tripláját kéne adnom ZSEBBE…
Tájékozódni kéne. Vannak jó és korrekt helyek például az előbb linkelt Felicitász blogja, olvass légyszíves, mielőtt vagdalkozol!
Tökéletesen igazad van! Az okos, felelősségteljes anya bemegy a kórházba szülni, mert a gyerek a fontos, nem a gyertyafény és a hacacáré. Bármi adódhat. Régen sok anya meghalt szülésben és sok baba is. Mindkét nagyanyám a szülésbe halt bele, pedig nem a krumpliföldön szültek, hanem bábával otthon.
Diapocak,
Nagy számban folynak perek ebben az országban olyan “aranyosdrágajódoktorurak” ellen, akiket emlegetsz a kommentedben. Mert a tetteikért nekik is felelni kell. Van talán tapasztalatod a gyakorlatból, rálátásod konkrétan ezekre az ügyekre (nekem van), vagy az egyhetes tanfolyamon ecsetelik az “aranyosdrágajódoktorurakat” elrettentő példaként?
Szia mindenki!
Látom,hogy kommentel itt olyan,aki már szült otthon, hozzájuk lenne egy kérdésem:ilyenkor az anyakönyvezés hogy történik?A dúla/bába/szülésznő ilyen szempontból kompetens?Mert ha csak úgy megjelenek a kórházban egy cscsemővel, hogy ” helló, tegnap született a gyerek otthon, lécci véssétek be a nagy könyvbe” az gondolom kicsit furán hat. És gondolom azért az otthon szülés ellenére be kell menni a gyerekkel a kórházba, hogy csekkolni tudják a baba állapotát (és a mamáét is), vagy nem így van?
A másik, hogy én ha akarnék, sem mernék itthon szülni, mert ebben a házban MINDEN áthallatszik a szomszédokhoz 🙂 A múltkor hajnali 4-kor győződhettünk meg arról, hogy az alattunk lakó csaj nemi élete rendben van…Tudom, hogy nem kell okvetlenül ordítva szülni, de előre nem tudhatom, hogy hogyan fogok reagálni, és én sem örülnék neki, ha a fejem felett/mellet/alatt valaki óbégatna órákon keresztül. Szóval azt hiszem, ha valaki otthon akar szülni, nem mindegy, hogy milyen az az otthon.
Lustanyuval egyetértek, és szerintem is kéne jogi háttér, ha valaki vállalja a felelősséget mint szülő, akkor igenis írja alá, és fogadja el, hogy ha gebasz van, arról ő is tehet.
Előre is köszi az első kérdésemre a választ!
Még egyszer leírom: SZABAD ORVOSVÁLASZTÁS VAN. Volt felkészítésem, akármikor mehettem hozzá, a szabadsága alatt is bejött hozzám a kórházba, a szülésznő szintén. Nem volt gátmetszésem, sem beöntés, mindenről megkérdezték, hogyan szeretném. Ha akartam volna, lett volna zene meg minden lószar is. Utána kell járni, és nem rögtön lefikázni mindent.
Hogy hol szül valaki saját döntése. De nincs az az Isten, aki megszabadíthatná attól az érzéstől, ha baj történt, hogy ha kórházba megyek, lehet élne és egészséges lenne a gyerekem (még akkor is, ha nem így van). Ez pedig az én felelősségem, mert én döntöttem úgy, ahogy. Nem érdekel a statisztika. Ebben a kérdésben a 0 az elfogadható rizikófaktor a számomra. Persze tisztelem mindenki jogát, hogy másképp döntsön, mint ahogy én helyesnek vélem. Csak a gyerek hol szólhat bele az őt terhelő kockázati rész megítélésébe? Nem nem ítélek el és meg. Rég felnőttek a gyerekeim. Utálom a kórházat, de ma is ott születnének.
csak a teljesség igénye nélkül reag, mert megyek a piacra húsért.
Csilla: nem értem az indulataidat, bár biztosan azért van, mert az elmúlt napokban nagyon sok hsz-t írtál a témában. Én nem érzek magamban, meg a posztban sem zsigeri utálatot, inkább kérdéseket és véleményt. Vagy azt nem rám értetted? Egyetértek veled sok dologban, pl abban is, hogy a bába/szülésznő nem lókupec és ért a szakmájához, GÁ pedig biztosan tapasztalt szülésznő és orvos, de pl tutira nincsen HFO lélegeztetőgépe. Nálam a kórház elsősorban a felszerelés miatt fontos.
Azt viszont nem értem, miért van eleged abból, hogy bódog bódogtalan azt írja, hogy nem élne ő vagy a gyereke, ha otthonszült volna. De hiszen ez tény és ez a lényeg!!! Igenis adódhatnak komplikációk a szülés közben, alatt és után úgy is, hogy tök normális volt a terhesség, egyik pillanatról a másikra.
Lehet, hogy az én ösztöneim szarok, de én pl. nem éreztem semmi bajt a terhességem alatt, jártam a szülősjógára, gyakoroltam a légzést, masszíroztam a gátamat, meg minden, a császárnak a lehetősége még gondolati szinten sem merült fel bennem. Remélem, másoknak jobban szuperál az ösztöne. 🙂
Többen írtátok a gyerek jogait… Igen, ez a másik rohadt fontos kérdés és ezt nem is feszegettem. Hogy a méhmagzatnak mihez van joga. Szerintem a lehető legbiztonságosabb ellátáshoz.
Elolvastam a felicitasz posztot. Nagy baj, ha nekem még mindig az a legfontosabb, hogy mind a ketten ép bőrrel megússzuk?
Az orvosi műhibákról: sajnos tényleg sok dokit nem vonnak felelősségre. Pedig ha a doki hibájából hal meg a gyerekem a kórházban, vagy az ő hibájából ittam lúgot savlekötő helyett, akkor őt is kellene.
Most megyek, de majd még jövök és másra is reagálok.
Egyetértek Katával és w -vel!
Az otthonszülés mellett ált.azok verik a tamtamot, akiknek van szar kórházi élményük. Erre szoktam mondani hogy legközelebb válasszon másik kórházat, másik dokit, másik szülésznőt. Ennyi. és meg van oldva a dolog. Elég nagy Bp, és Mo., nem hiszem hogy ne találná meg mindenki azt ami/aki neki megfelel.
Az otthon nem szülésre való.
Régen a fél karjukat adták volna az anyák, ha kórházban szülhettek volna, ahol -ahogy sokan írjátok- megmaradt volna a baba/mama.
Most hogy van rá mód nem kell. Ilyen az ember, ilyen a magyar.
sokan megvesznek jó dolgukban.
És igen, ha vki otthon szül, és baj történt, ne ügyvédezzen és ne pereljen, kártérítsen, hanem fogja be a száját. senki sem állt fegyverrrel a fejénél, hogy otthon szüljön.
A magzatnak is van/lenne joga, sajnos hogy egyes szülők(nek) és Anyák(nak nem nevezhető egyének) elveszik tőle.
Otthon szülni vagyis nem intézményben szülni szvsz még tankönyvi terhesség mellett is felelőtlenség. A baj, komplikáció bármikor megtörténhet.
Szép napot mindenkinek.
Ja, hogy az elöbb rossz helyre írtam….
De félre a tréfával, én sajnos azok köze tartozom, akiken nem segített se az akupunktúra se modern orvostudomány, minden késö volt. Egy sétagaloppnak érzett büszkén viselt tökéletes terhesség 35. hetében derék égböl villámcsapás, a méhlepény egyszerüén leállt az éllátással. Az “Over the rainbow”-t a kisfiam temetésén hallottam utoljára. A terhességet, meg szülést valami természeti csoda okán egy idö után valahogy elfelejti az ember lánya, hogy milyen is volt konkrétan, nem lebeg a szem elött állandóan. De egy halott gyerek után maradó ürt semmi sem képes betölteni és ehhez még a tudattal is élni, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy ez ne így legyen, na azt nem kivánom senkinek.
Nekem nem volt komplikált a terhességem,sőt.Mégis 34 hétre megszültem egy pillanat alatt és ha az azóta bezáratott Szabolcs utcai kórház nem lenne,akkor nem lenne Dénes sem.Szóval igenis nagyon sok olyan nő él,akinek nem lenne már az életének értelme egy ilyen rossz döntés miatt.Én is leszarom a gyertyafényes vajúdást,stb….van két egészséges fiam hála a jól felszerelt kórházaknak és a sok lelkiismeretes orvosnak,ápolónak,nővérnek,szülésznőnek.Így van értelme az életemnek…
Muszáj hozzászólnom…
Kórházpárti vagyok. Mert örülök, hogy nem 100 évvel ezelőtt kellett éljek, és nem a krumpliföldön kellett szüljek, vagy otthon, imádkozva, hogy túlélem-e, a gyerek túléli-e.
De! Nem Geréb Ágnest kellene börtönbe zárni és az otthonszülés mellett sem kellene tüntetni. Mert mind a két oldalnak igaza van. Mind a két oldal a gyerek érdekét nézi, amit én meg tudok érteni.
Így vitázni felesleges, mert nem vezet sehova, értelme annak lenne, ha a kórházba beengednék a bábákat, vagy bába-szülészorvosok lennének. Nem arra gondolok, hogy gyertyafényben és illatfelhőben fürödjön a kórház, hanem az én esetemre, amikor ne már azért kelljen programozott császár, idő előtt, mert a hétvégére valószínűsíthető a szülés, és akkor mi van, ha komplikáció van, és nem ér rá senki nekem életet menteni, ha baj van, mert nem áll a műtő ügyeletben stb.
Legyenek szülészorvos-bábák, nem véletlenül lett Geréb Ágnesből sem otthonszüléseket levezető orvos.
Elég szomorú, hogy ilyen cirkusz, és gyermekélet/áldozat kell ahhoz, hogy a kórházi szülészetek és a szülések menete megváltozzon. A gyerek érdekét is figyelembe véve.
Persze ez nagyon nehéz…. mert az orvost sem hibáztatom, mert ő sem akar hibázni, és az egészséges gyerek a lényeg. Nagy tudás kell ehhez, és felelősségvállalás. És különleges emberek. Na meg anyagi feltételek.
Még hozzáteszem, hogy az én esetemhez, hogy ez a programozott császár az orvosomnak a lehető legfelelősebb döntése volt, a kórház anyagi és emberi feltételeit figyelembe véve, mert ugye azért tudjuk, hogy a lényeg az egészséges anya és gyerek. Tehát ne azért tüntessünk, hogy otthon szüljünk, hanem azért, hogy legyen olyan szülészet, ahol nem az anyagi feltételek és az ügyeleti rend szabályozza meg a természetet, hanem az orvosok, bábák továbbra is az egészséges anya-gyerek szempontot figyelembe véve a természet rendjéhez igazodjanak, ne az ügyeletéhez. Ehhez kellene sok-sok pénz…. és figyelem.
Két gyereket szültem császárral, mert miattam nem lehetett máshogy. Én végig erre készültem, nem is volt nagy trauma, tudtam, ez jutott, ezt kell megélni a lehető legjobban. Nincs bennem tüske. Jó dokim volt, jó szülésznőm.
De: az ügyeletes orvos keze már nem volt éppen pillekönnyű, és a másodiknál volt részem oxitocinban is, úgyhogy el tudom képzelni, hogy mekkora trauma lehet egy békés szülésre készülő nőnek egy “rutinszerű” felvétel és egy szülésindítás.
És azt is tudom, hogy sajnos nem mindenki engedheti meg magának, hogy orvost válasszon. És akkor vagy szerencséje van, vagy elkapja a futószalag.
Nem, nem a gyertyafény és az illóolaj hiányzik nekik, csak az, hogy ne egy darab húsnak nézzék őket.
Amikor a nagyobbikat vártam, letöltöttem a Szülőszoba című műsor részeit. Abban volt egy otthonszülés. Sajnos ma már nem elérhető, de ha valaki megtalálja, töltse le, nézze meg, érdemes.
Mert onnantól meg fogja érteni, vagy inkább érezni, hogy miért is küzdenek sokan az otthonszülésért.
Mert nem a kád, vagy a labda a lényeg, hanem az, hogy senki nem avatkozik közbe a szülésbe, ha nincs rá szükség.
És ezért baj, hogy megint történt egy ilyen tragédia, mert ezzel megint a lényeg vész el: nem az otthonszülésen van a hangsúly, hanem a háborítatlan szülésen.
És ez megint eltávolítja az álláspontokat és elbeszélnek egymás mellett.
Pedig inkább közösen kéne dolgozni, az orvosoknak és a bábáknak, dúláknak, szülésznőknek. Megteremteni azokat a nem tárgyi, hanem inkább eszmei feltételeket, amik a háborítatlan szüléshez szükségesek.
És akkor talán még kevesebb kisbaba halna meg.
Ha valakit érdekel, hogy mi az a nüansznyi különbség, ami miatt érdemes lenne közös nevezőre jutni:
http://szuleszet-naconxipanban.freeblog.hu/
Ha tudnék 6-ost adni értékelésnek, adnék.. A mamát megcsókoltatom! 🙂
Gyerekek!Egyszerűen elképesztő,hogy mennyire túl van lihegve ez az egész szülés téma!!!Az én időmben/47 éve/mindkét gyermekem kórházban szültem,sőt,horribile dictu,24 óráig mégcsak meg se nézhettem őket,nemhogy magamhoz ölelhessem!!!!Titokban nyúltam be a gumipelenka alá,hogy megszámolhassam a lábujjacskáikat,közben markolásztam a kakit is!No,és képzeljétek,egyik se lett antiszociális,depressziós,s csupa most annyira emlegetett negativ beállitottságú.Sőt,normális időben elszakadtak a szülői háztól,nem úgy,mint a mai “mama kedvencek,akik 40 éves korukban is keresik az igazit,meg “önmegvalósitanak”Kedvencem Popper Péter mondta/Isten nyugosztalja/,hogy régen büdös rossz gyerek volt,kapott két frászt,s kész,ma hiperaktiv gyerek van,s pszihiáterhez cipelik.Valahogy igy vagyok a mai szülés,s gyereknevelés problémákkal is.Mennyire utálom,mikor felteszik azt az obligát kérdést,hogy “jó anya vagyok e?”Bevallom,ez anno,nálunk fel se merült,mert csak csináltuk a dolgunkat,s nem bonyolitottuk,s az akkori korosztály se lett abnormális,sőt,szinte ők a mai társadalom alapjai.
Mindenki szüljön ott,ahol akar,de ne csináljon belőle kabinet kérdést.G.Ágnes meg,-szerintem,-egy szeliden,mártirként előadott agressziv barom,ki nem tud megszabadulni a rögeszmélyétől.A bigottság soha,sehol nem szült jót.Tán lazitani kéne!Lustaanyú,ezért-is-kedvellek oly nagyon,mert Te nem misztifikálod a léted,sőt!Ez a normális!Köszönet érte,azon túl,hogy remekül szórakozom.Üdvözöllek.
Két gyermeket szültem, mindegyiket kórházban, komplikáció mentes várandósággal, majd ugyanilyen szüléssel. Mégsem jutott eszembe soha, hogy otthon szüljek. Két különböző városban, két dokinál, de hasonló nyugalomban szültem. Se oxitocint, se semmilyen gyógyszert nem kaptam, kivétel a nospa injekció, azt is kértem:) Persze, lehet gond a kórházban is, de ott rögtön van segítség és technikai felszerelés, nekem a gyerek biztonsága az első. A statisztikák csalóak, pl.a pécsi kinika császármetszések számát tekintve élen jár, de vajon miért? Az nincs a statisztikában, hogy a megye összes komplikált terhessége ide van irányítva, szülésre… Illetve nem csak a megyéből jönnek oda szülni.
A méhlepényes fotóhoz annyit, hogy igen, van ahol az EGÉSZ család végignézte, ahogy kistesó megszületik… Brrrrrrr…
teszt
Mindenkinek az a legfontosabb, hogy mindketten megússzuk élve. Senki szülési tervében nem szerepel a szívhangesés (az enyémben se szerepelt, így jártam).
A poszt tételmondatának azt érzem, hogy “A szülés egy nap, de utána életünk végéig anyák leszünk. Esküszöm, hogyha az erre való felkészülésre is akkora hangsúlyt fektetnének, mint arra, hogy mennyi idő múlva lehet a gyerekről letörölni a magzatmázt anélkül, hogy lelkileg vagy karmikusan sérülne, sokkal könnyebb lenne. ” – ha még nagyobbat bólintanék elismerésül, meghúzódna a nyakam 😀
Kórház vs. kórházon kívül: kockázatmérlegelés, a végén egy döntéssel.
Kórházi kockázat: MRSA-fertőzés vagy más antibiotikum-rezisztens fertőzés, ami a lakásodban nincs, a kórházban van; túl hamar elvégzett vagy szükségtelen beavatkozás tragikus következménnyel (mindenki megkapta a tájékoztatást, hogy az iv oxitocintól a magzat agyvérzést kaphat odabent? ez ritkán fordul elő, de szabályozott országokban otthonszüléses halál is ritkán van…); kórházi kockázatnak számít az összes szükségtelen császár, az összes rövid és hosszú távú szövődményével, megvágott magzattól méhkivételig; kórházi kockázat az intézményi tartózkodás összes általános kockázata, tbc-fertőzött nővértől szalmonellás ételen át felrobbanó szellőzőberendezésig, piszkos és mások bacijaival, idegen látogatók köhögésével teli gyermekágyas mosdóval, kórteremmel, kötelezően és a szülő tudta nélkül hozzátáplált kisbabákkal, ennek nyomán jelentkező esetleges allergiákkal stb. – mind valós példák.
Otthonszülési kockázat is van; szükségtelen beavatkozás biztos nem lesz, de gerincbe adott fájdalomcsillapítás se; akit traumatizál a fizikai fájdalom, az egy otthonszülésben ugyanúgy traumatizálódhat, pláne ha aztán kórházi transzfer és császár a vége. Ha beavatkozás kell, akkor előbb végig kell szenvedni a transzfert, kinek van kedve párperces fájásokkal autóba, mentőbe ülni? Ha újraélesztés kell, esetleg nem fog összejönni.
A mérleg együtt számít. Egészséges és problémamentes terhességgel a legnagyobb rizikó nem a születés utáni újraélesztés, hanem az életveszélyes állapothoz vezető bakteriális fertőzés. Vagyis, alacsony rizikójú terhességgel a kórházi ellátás nagyobb valószínűséggel végződik valamilyen szövődménnyel, mint a kórházon kívüli. Azzal, hogy beléptél az ajtón, súlyos fertőzési kockázatnak tetted ki a magzatot, annak beleegyezése nélkül.
De hát ez már csak ilyen: szülni és születni életveszélyes. Jogunk van hozzá, hogy ezzel tisztában legyünk, és az orvostudományra ne úgy nézzünk, mint istenek gyülekezetére, a szent természetre meg ne úgy, mint a tökéletesség esszenciájára. Mindenki gondolkozzon és válasszon. Ha van miből. Nekem volt miből választanom, és emiatt kampányolok ilyen lelkesen a magyar törvényi szabályozásért.
(Nekem semmi kifogásom a méhlepénnyel szemben, sokkal kevésbé ijesztő, mint a jelmezes Mikulás. Komolyan. A képen guggoló érdeklődő szemű kislány simán lehetett volna a saját hároméves fiam, ő néz ilyen irtózás nélküli kíváncsisággal a varangyos békára, az ujjából kicsorduló vércseppre, meg a kakira a biliben. A méhlepény abszolút beleillik ebbe a paradigmába, a Mikulás meg egy másikba illik bele, tőle se fél minden gyerek. Szerintem mindenkinek legyen joga választani, hogy mitől fél, és legyen joga elkerülni a félelme tárgyát ameddig teheti.)
Lustanyu, csak hogy lásd, mnnyire egyformán gondolunk egy csomó dolgot:
http://felicitasz.blog.hu/2010/07/11/a_szules_mint_emberi_jogi_kerdes
Az én álomvilágomban van egy kiváló alapellátási rendszer, sokféle választási lehetőséggel, hatékony és barátságos sürgősségi ellátással. És mindenki, aki felnőtt és cselekvőképes, felnőttként és cselekvőképesként van kezelve benne.
Helló!
Nincs időm hosszan kifejteni (és sajna az előttem szólókat végigolvasni sem).
De szerintem alapvetően hibás az otthonszülés vs kórházban szülés felvetése. Senki nem azért szül otthon, h a saját nippjeit láthassa kitolás közben. Hanem nyugalmat és haborítatlanságot akar. Egyszerűen és ingyen meg lehetne oldani a kérdést: SZEMLÉLETVÁLTÁSsal. Ha az orvosok segítőként, de az irányítást a nőnél hagyva állnának hozzá, nem királykodva, sok szülés könnyebben menne a kórházban is. És vészhelyzet esetén tudnának segíteni.
Szerintem az otthonszülők sem feltétlenül a nagyobb gyerekeik előtt akarnak szülni, hanem nem akarnak pl. egy csapat medikus előtt… Óriási a kontaszt az otthoni és a kórházi szülés között, a hazai kórházak nagy része kritikán aluli, én is ilyenben szültem 3 éve. Egyáltalán nem volt kellemes a fél napos várakozás alatt 6 másik nő vajúdását/szülését végighallgatni, ugyanis nem volt külön vajúdó, csak egy függönyökkel elválasztott 6 fülkés szülőszoba, egy-egy fülke olyan nagy volt, hogy választhattam: vagy a táskám fér be mellém, vagy a férjem… A szülés után 1 nővérkén kívül a többi le se szart, már elnézést, ellenben pattogtak, ha a férjem benn volt és pl. segített zuhanyozni, WC-re menni, stb. az egyébként üres kórteremben. A saját orvosomon kívül a többi orvos hozzáállása botrányos volt, az egyiknek majdnem nekimentem, pedig 1 nappal szülés után nem voltam túl harcias kedvemben… Arról már nem is beszélve, hogy nem volt szekrény, az összes holmim a táskámban volt összedobálva, a takarítók meg fintorogtak, hogy nem férnek el tőle… A fürdőszoba olyan állapotú volt, hogy több domestos törlőkendőt használtam el, mint WC-papírt… A mellem majd szétrobbant a tejtől, de azért éjszakára nem hozták ki a kisbabámat, ellenben jól megtömték tápszerrel… és még hossszasan sorolhatnám. És ez egy bababarát kórház volt!!!
Namármost az Egyesült Államokban, viszonylag szerény anyagi körülmények között élő barátnőm elküldte a szüléstörténetét, képekkel illusztrálva, és azt hittem egy 5*-os szállodában szült… Komplett lakosztály, kvázi nappali-háló-fürdőszoba, virágcsokrok, gyönyörű textíliák mindenütt, csak a bekészített inkubátor és CTG-gép árulkodott róla, hogy ez egy szülőotthon volt… Apa persze 3 napig végig benn volt, külön térítés nélkül ő is kapott komplett ellátást.
Na, ezt az arany középutat hiányolom én itt Magyrországon.
Mert a kisbaba születése családi esemény, nem orvosi műfogás.
Ez a téma igen csak megosztja a kedves közönséget. Jól belenyúltál Lsutanyu 😉
Minden szavaddal egyetértek! Én is a kórházi szülést preferálom, mert a magzat egészsége az első! Jójó, lehet jönni a fertőzésveszéllyel és a háborítatlanság hiányával, de könyörgöm azért lehet orvost/kórházat választani! El lehet menni magán kórházba, ahol kinyalják a kedves család hátsóját, van lehetőség a vész esetén beavatkozásra… Ha valaki azzal védekezik, érvel nekem, hogy de a háborítatlanság, akkor neki én csak azt tudom mondani, hogy egy olyan orvost kell keresni, aki maximálisan kiáll az anyuka mellett! Aki hagyja, hogy a bába bemenjen és csak akkor avatkozik be, ha tényleg szükség van rá. Én budán a Margit kórházban szültem, az ügyeletes doki gyorsan le akarta tudni a szülésem, oxitocintól kezdve a könyöklésig minden volt, a 4,2 kilós fiamat kevesebb, mint 4 óra vajudás után szültem meg! Tisztában vagyok vele, hogy lehetett volna egy lassabb, természetesebb szülésem is, de én úgy döntöttem, hogy nem tudok annyi pénzt egy doki zsebébe tömni, hogy ezt megtegyem. Szerencsémre egy olyan szülészőt fogtam ki, aki csak akkor szólt az éppen pihenő dokinak, amikor tényleg kellett. Ennél többet nem tehetett, de a munkájának köszönhetően a szülést mégsem úgy éltem meg, hogy jaj miért is nem szültem inkább otthon. Nekem a tudat, hogy ott volt egy orvos is (olyan-amilyen), aki közbe tudodott voltna avatkozni, akkor ha baj van, biztonságérzetet adott… Otthonról bejutni egy kórházba, ha baj van… Ráadásul pár perc sokat számít… Ez nekem túl nagy kockázat. Nem bántam meg, hogy egy ilyen “sima” szüléssel is kórházba vonultam… Sőt!
Aki viszont úgy dönt, hogy otthon akar szülni, nyilván tisztában van ennek veszélyeivel is. Ha baj van, akkor meg nem kell kárálni és sírni. Azért kíváncsi lennék arra, hogy egy olyan anyuka, akinél nagy baj történt az otthon szülésnél, később is ugyanúgy dönt? Tesó születését is otthon szeretné?
Más: szerettem volna elolvasni az összes hsz-t, de a régebbieket nem látom 🙁 FF és IE alatt sem 🙁 Én vagyok béna vagy ez ilyen, fogadjam el?
Kórházpárti vagyok én is, meg lehet kövezni de úriszeszélynek tartom ezt a háborítatlanul szülni dolgot, valamint hatalmas felelőtlenségnek. A gyerek életével nem való játszani. Oké, régebben a nagyanyáink otthon szültek, mamám aki 82 éves otthon született és testvérei szintén, van 6 élő tesója és vagy 4 aki szülés közben vagy utána halt meg. De régebben nem volt választás, ez volt eszi, nem eszi nem kap mást alapon ment. Most viszont lehet tényleg ezer meg egy dolog közül választani, magánkórház, bordásfal, medence, szülőszék etc. határ a pénztárca tartalma.
Ja és majd mindegyik kórházban vannak bunkó dokik, nővérek, de le kell nyelni, ha minden oké pár nap és haza lehet menni. Egy tragédiát viszont nem ilyen könnyű feldolgozni. Ezért nem értem azokat akik a rossz kórházi tapasztalatra hivatkozva inkább kiteszik a baba életét mindenféle kockázatnak amit a kórházban rögtön megoldanának. Mindkét gyerekemet kórházban szültem nem tenném máshogy. Itt 2010-ben szerintem ez a felelősségteljes gondolkodás.
WOW, új dizájn 🙂 (vagy csak én voltam régen?????). szupppper 🙂
na, olvasom is az újabb bejegyzést 🙂
Hát mostanában nekem is megmozgatta az agyamat ez a téma. Azért is, mert én sem tudom hová tenni Geréb Ágnes, de ami fura, hogy mi a szarért nem szabályozták ezt még mindig??!! Értem azokat, akik félnek a kórháztól, és rózsaszínű ködben álmodoznak a szülésről, de azt nem, hogy miért nem a gyermek egészségéért aggódnak először! Anélkül, hogy bárkit megsértenék…
Nálunk is az volt, hogy rosszak a szívhangjai, nagyon nem volt belekalkulálva, és talán az utolsó percekben vágtak, nem tudom, de most van egy gyönyörű lányunk. Én viszont csak egyre emlékszem, hogy amikor láttam a szülésznőt és az orvost, ahogy ugráltak körülöttem, meg egy csomó mindenki más is, tudtam, hogy nem jelent annyira jót, de marhára biztonságban éreztem magam valamiért. Idehaza kiben bízhattam volna? A Jószerencsében?
Tényleg lépni kellene az egészségügyben is, hogy emberibb, nyugodtabb és oldottabb légkörben lehessen vajúdni és szülni, de speckó azt mondom, hogy mindenki tájékozódjon, mert nagyon sok a lehetőség és van azért némi fejlődés mondjuk azóta, amióta édesanyám szült.
Timi… hát erre olyan nehéz szavakat találni, örök fájdalom az biztos. Nagyon, nagyon nehéz lehetett, ilyenkor kevés az, hogy sajnálom 🙁
Kedves Ildikó,
Igazad van abban, hogy túl van misztifikálva az egész terhesség, meg gyerek téma. Ehhez képest mondjuk most is rengeteg agresszív, meg mindent leszaró, felelőtlen gyereket, tinédzsert látok. Szóval talán az igazi értékeket kéne megkeresni, nem csak a misztifikát.
Azzal viszont nem egészen értek egyet, hogy a ti időtökben milyen hűdejó volt, mert anyáink olyannyira szartak a lelkizésre, hogy döbbenet. Én pl. sokkal-de-sokkal több lelki törődést igényeltem volna gyerekkoromban, ehhez képest anyámék leszarták, hogy mit szeretnék. A fizikai szükségleteim ki voltak elégítve, a lelkiek korántsem.
Szóval túllövünk a célon, az tény, mert most már a magzatmáz lemosása is karmikus, de abban sem élnék, amit anyámék toltak 25-30 évvel ezelőtt, az biztos. Apám és anyám lelkileg halottak. Belenyomorodtak a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerükbe. Nincs fény a szemükben. Ők sem kaptak lelkizést. Csak dolgozniuk kellett a krumpliföldön, meg szíjjal verte nagyapám apámat minden nap. Köszi! Inkább legyek érzékeny és hiperaktív, mint lelkileg halott 40-50 éves koromra…
Mindenkinek a sajat tapasztalata a donto; nekem is halt meg gyerekem, senki se tudja, miert, mielott megszuletett. Mostmar ketto. Jobban bizom a lottosorsolasban, mint az Anyatermeszetben, sose szulnek otthon. Ha maskepp alakul, lehet nekem is az lenne a fontos, hogy milyen kornyezetben szuletik a gyerek; de nem igy lett, es tokeletesen egyetertek veled: az egeszseg, az ELET a fontos, akkor lehet utana cifrazni. Az USAban elunk, valoban szuperek a korhazak, apa vegig velunk lehetett, mindneki kedves. Megis van itt is, aki otthon akar szulni, mert ettol erzi magat biztonsagban.
En irigylem oket, hogy ennyire tudnak bizni a joszerencsejukben, vagy nem tudom, miben.
Még a legsötétebb pillanataimban is új életre kelek, ha Téged olvaslak 🙂
Vár Rád egy díj a blogomban. (http://boromiszabori.blogspot.com)
Otthonszüléssel kapcsolatban teljesen egyet értek Veled
Szia!
Egyetértek veled. És nem büntetném VÁ-t. Szerintem senki fejéhez nem tartottak fegyvert, hogy nála szüljön. szerintem mindenki hallotta előtte, hogy voltak már otthonszüléssel problémák. Tudták mit vállalnak.
Én kórházban szültem a fiam, és az útban lévőt is ott fogom. Végig ketten voltunk a Férjemmel háborítatlanul, az utolsó fél órára jött be a szülésznő, és az utolsó 10 percre az orvos. Végig velem lehetett a baba… És biztonságban éreztem magam végig.
Szívemből szóltál! … bár Te nem voltál indulatos, én hullámzóan hol dühös vagyok hol meg egyszerűen értetlen…. Nem értem, hogy hogyan lehetnek manapság nők ennyire nem-is-tudom-milyenek. Azt gondolom, hogy ez az öko-bio-natúr irányzatnak valamilyen vadhajtása. Aki így gondolkodik, azoknál szívből remélem, hogy ha fáj a foga elmegy a fogorvoshoz és ragaszkodik hozzá, hogy fájdalomcsillapítás nélkül tépjék ki a fogát, amit különben mondjuk gyökérkezeléssel meg lehetne menteni – az is az orvostudmány vívmánya – pfúj!
Ugyanakkor az egészségügyi illetékesek részéről meg azt kellene megérteni, MIÉRT nem akarnak ezek a nők kórházban szülni és annak az okát kellene orvosolni és nem a tünetet kezelni, vagyis megtiltani az otthonszülést.
Lombikra készülve halkan megjegyezném, hogy a sorstársak közül senkitől sem hallottam, hogy otthonszülésre készülne – talán ezek a nők jobban megbecsülik nehezen összejött várandósságukat, mint azok, akik könnyen esnek teherbe… valamint azt hiszem, hogy ezek a nők az igazán bátrak, nem azok, akik esetleg a kórháztól való félelemből választják az otthonszülést.
Szumma-szummárum nagyon egyetértek Veled és azt hiszem hamarosan magam is megeresztek egy posztot a blogomban a témáról, ahelyett, hogy a tiedet tenném tönkre a hosszú fortyogásommal:)))
pumicica, és mit szólsz ahhoz a verzióhoz, hogy ezek a nők az igazán önzők, akik nem képesek inkább örökbe fogadni, és ilyen vegyület, olyan beavatkozás, amolyan garancia, de akkor is AKARJÁK amiről úgy döntöttek, hogy kell nekik?
Ez nem az én személyes kérdésem, mielőtt félreértések adódnának. Ez egy költői kérdés, és arra szeretnék vele rávilágjtani, hogy ítélkezni rettentő könnyű dolog, és a lombikosokra is rámondható, hogy egek, hát hogy lehetnek nők ennyire nem-is-tudom-milyenek, bezzeg akik arra is gondolnak, hogy a most hormonokkal é miegyébbel tönkrevágott szervezetükből mi marad 20 év múlva, és a nehezen kiküzdött gyereket ki a pitli fogja felnevelni, vagy épp ha nem akar összejönni, annak nincs-e egész véletlenül oka, és ha mégis kierőszakoljuk, akkor abból lesz-e egészség, életminőség stb., … bátorság vagy önzés vajon egyszerűen csak AKARNI valamit, tűzön-vízen át?
Ha meg NETÁN kiderülne, hogy ez egy ugyanolyan szabad döntés, mint az otthonszülés, és mindkettőt felnőtt, cselekvőképes emberek hozzák – akkor mi is maradt még vitaalapnak?
Muszáj az, hogy a mindenkori “én” különbnek érezze magát a többieknél – vagy elég lenne végre abban megmaradni, hogy kinek-kinek más-más múltja, álmai, céljai vannak, és HA már egyszer ott tart a civilizáció, hogy elvileg mindenki tehetné, amit akar, akkor ugyan mi a fészkes fenéért nem teszünk meg mindent egymás sorsának könnyebbé tételéért?
Kedves Diapocak,
ha Lustanyunak valami nem tetszik szerintem szól nekem.
És a tájékozottság sem tartozik ide, mert továbbra is úgy gondolom nem kell keverni a dolgokat, amikor GÁ-ról van szó, hiszen nem kéne ujjal mutogatni, ha te se, akkor én se, ha nekem se, akkor neked se stb…vagyis ha a kórházba szemetek az orvosok és nincsenek felelősségre vonva, akkor GÁ csinálja úgy ahogy akarja, nehogy feleljen bármiért.
Én szerettem volna otthon szülni, de amikor világos lett, hogy nálunk ez még gyerekcipőben sem jár, akkor azt mondtam, hogy főként rajtam áll a legtöbb minden, plusz szerzek egy szimpatikus és kompromisszumkész dokit és kórházban szülök és örülhetek annak is, hogy a 21. század még plusz egy esélyt is ad.
Természetesen szültem, kibírtam azt a két és fél napot kórházban, de soha nem bocsátottam volna meg magamnak, hogy úgy haljon meg a gyerekem szülés közben, mint anno nagyanyám testvérei, a nagy háborítatlan otthonszülésben.
Timi, Andrea: :-((((( Borzasztóan, elmondhatatlanul sajnálom és mélységesen együttérzek. Egyetértek Timivel, hogy egy halott baba utáni űrt SEMMI nem pótolhat. :-(((
Waterlillyvel és Málnával egyetértek. Pl. egy születésház (de nem GÁ féle, hanem rendes) jó lenne. Ahol azért lehet azonnal császározni, meg van mindenféle felszerelés, csak sokkal emberközpontúbb. Az jó lenne. De ugye ilyen nincs.
Felicitasz:nem nyílt meg a link, de a hsz-eddel (nagy részével) egyetértek. Sőt, nem győzöm hangsúlyozni, hogy én NEM ítélem el, akik otthon szülnek, csak nem tudom megérteni őket. (Említett okokból) Ha valaki, én aztán rühellem a kórházakat (lsd korábbi bejegyzés az érdekes kiütésekről, bunkó dokikról), első alkalommal pedig borzalmas volt úgy ott feküdni, hogy minden szobatársam körülöttem angyali mosollyal nézte a kisbabáját, én meg csak sírtam éjjel-nappal, hogy az enyém vajon életben marad-e. (szerintem a szobatársaimnak is rossz volt) Másodjára sem volt nagy élmény a közös vajúdó, meg a 3 hét SOTE II “vendégszeretet”, de ezek számomra említésre nem méltó tényezők ahhoz képest, hogy a fiam életben van. Ha azt mondják, 2 napig egyek szart Bangladesben, és minden rendben lesz, akkor szó nélkül ülök fel a repülőre… Mert az anya az egy ilyen állat. Na mindegy, csak magamat ismétlem.
Viszont szerintem a lombikot idekeverni nem túl jó ötlet. Tudom, hogy nem a saját véleményed volt, csak elgondolkodtatásul szántad, de nem áll fenn a párhuzam. HIszen egy lombikos azt mondja, mindent megtesz azért, hogy gyereke legyen, ezért avatkozik bele a természet rendjébe, kiáll minden iszonyú hormonkezelést, fájdalmas beavatkozást, megalázó kórházi körülményeket.Az otthonszülés párti épp nem akar beavatkozni a természet rendjébe. Én a magam részéről örülök, hogy az én esetemben beavatkoztak a természet rendjébe. Most ez összevissza volt.
Részemről maximális támogatásomról biztosítom a lombikosokat, minden tiszteletem az övék és tiszta szívemből drukkolok, hogy minden nőnek, aki gyereket akar, adassék meg.
A lombikot is óriási találmánynak tartom. Nagyon örülök neki, hogy van.
Még egy gondolat: pont a minap gondoltam bele, hogy gyakorlatilag 12 éves korom óta termékeny vagyok. Ehhez képest 28 évesen fogantam meg. Szóval nagyanyámék 16-20 évesen már szültek. NYilván ahogy idősebbek leszünk, egyre öregebbek a petéink, testünk, stb, ezért van több probléma, többször szükséges a lombik, stb… De vajon kívánatos, hogy újra 16-20 évesen szüljünk??? Valaki tanácsolná a saját lányának? Én nem…
Az otthonszülést biztonságosra is meg lehet szervezni. Ahol élek, ott még Kata tündéri Marcija is biztonságban lett volna, ha Kata az otthonszülést választotta volna.
Persze, hogy meg lehet szervezni, de ez megint egy másik téma, most az a helyzet, és az a téma, hogy nincs megszervezve ÚGY, mégis GÁ így próbál úttörő lenni. Csak itt piciny emberek életeiről van szó…
Szerintem nem másik téma.
Kata eredeti bejegyzésére reagáltam, nem olvastam végig az összes hozit. Fontosnak tartom hozzátenni a bejegyzéshez, hogy az otthonszülés lehet jó és rossz dolog is, a kép nem fekete és fehér. Azt tökéletesen el tudom hinni, hogy mint annyi dolog, Magyarországon ez sem működik vagy biztonságos – de ez nem azt jelenti, hogy otthon szülni mindenhol és minden esetben túlzott kockázatot jelent.
Én a méhlepényes témával kapcsolatban toleránsabb vagyok. A képet nézve nem úgy tűnt, hogy GÁ egy rémült gyerek orra alá tolja, inkább úgy tűnt, hogy a kislány érdeklődik. Egy felnőttnek lehet, hogy morbid, és nem is látott soha életében méhlepényt, és nem is akar, de a gyermeki kíváncsiság sokkal nyitottabb. Óvodás gyermekeimmel egy ideig napi program volt, hogy a játszótér felé menve egy ház oldalánál (kicsit beljebb a járdától) meg kellett nézni egy döglött denevért. (Aztán valaki elvitte.) (Ha a kukazsák a probléma, hát éppen nem volt kéznél az aranyozott alabástrom méhlepénytartó, na.)
Bár nem szültem még, otthon semmiképp nem szülnék. Megértem, hogy steril, rideg, stb. De. Miért nem lehet az otthont a kórházba vinni? Egy szépen berendezett szoba, mindenféle kényelemmel, ami otthon is meglenne. Menjen be a bába, kezdje el. Ha gond van, nyomja meg a gombot, húzzák el a függönyt, ami mögött ott vannak az életmentő gépek és szaladjon be az EÜ személyzet a folyosóról.
Ha nincs gond, akkor maradnak az otthin körülmények, a nőt békén hagyják, a babát is…
Ez miért nem járható út?
Most jutottam el a blogodban eddig a bejegyzésig és nem állhatom meg hogy ne kommenteljek. Szerintem az hogy valaki az otthonszülésben az önmegvalósítást látja az a legnagyobb luxus, hovatovább önzés ami létezik.
Én nagyon hálás vagyok, hogy anyukámnak ez meg se fordult a fejében, mert rögtön szülés után szakszerű orvoskezekbe kerültem és bár életem első két hetét a Tűzoltó utcai gyerekklinikán töltöttem most itt vagyok, maradandó károsodások nélkül. Ha otthon születek már a kórházba vezető ötperces út alatt (mentővel kb. ennyire van a legközelebbi) súlyos agykárosodást szenvedtem volna. És ez egy simán lezajlott terhesség komplikációmentes szülése után volt. Elhiszem, hogy az otthonszülés szép élmény, de ki az aki csak 1%-ban is veszélyeztetné a gyereke életét?
Most olvastam csak, amit írtál Vera!
Én nem a Te hozzászólásodra reagáltam. Persze, hogy lehet biztonságosan. Ha úgy működne, mint nyugaton, akkor gondolkodás nélkül azt választanám. Valamit félreérthettél.
Az összekeverés annak kapcsán jött fel, hogy GÁ-ról beszélve elkezdenek az emberek ujjal mutogatni, de hogy a kórházban az xy doki is és nem vonják felelősségre, akkor a gá-t miért…stb. Aztán sokan úgy állnak ki a hazai otthonszülés mellett, mintha az a nyugati biztonságosabb volna. Pedig nem az jelenleg. Nagyon nem.
Na jó.
A meleg drága egyetlenem, az az idő. Ha nem voltak melegek az azt jelent kellemes, langyos időjárás volt.
Ezzel szemben ha nem voltak buzik, az azt jelenti nem voltak homoszexuálisok.
Ennyit a kényszeres polkorrektségről.
Szivemből szóltál, főleg a szülés mint önkifejezés (?) és a karmikus rész kapcsán. Elképesztő, hogy emberek nem a lényegre figyelnek…