főállású ápolónénivé…
Ha az elmúlt két hetet szeretném
összefoglalni, az nagyon sokáig tartana, ezért szemléltetésképpen inkább csak röviden elmesélem, hogy tegnap összepárosítósat játszottunk
Marcival, aki gyorsan megtalálta, hogy a cipő párja a cipőfűző, a nyakörv párja a
kutya, stb, de csak állt tanácstalanul és bámulta a porszívót.
–
Kicsim,
hát mire való a porszívó? – biztattam.
–
Várjál
már, anya! Keresem, keresem… de ezek elfelejtettek fikát rajzolni.
A szőnyeg, mint lehetséges opció már fel sem merült. (És nem,
nem azért, mert keveset takarítok.) Hosszasan győzködtük egymást. Én arról szónokoltam, hogy a porszívó eredeti rendeltetése a szőnyeg pormentesítése, ő pedig arról győzködött, hogy készítsek egy új memóriakártyát és rajzoljak rá fikát. (Ami egyrészt ocsmány, másrészt nem is tudom lerajzolni) Igazából nem tartottam hülyeségnek a gyerek igényét, mert teljesen logikus, hogy ha valaki napi 10X látja a porszívót orrot szívni, és hetente 3X (oké, kétszer) szőnyeget tisztítani, akkor jogosan várja el, hogy valaki updatelje a memóriakártyákat.
Szóval volt itt kétoldali arcüreggyulladás,
mindkét fül gyulladása, kötőhártya gyulladás, láz, fekvehányás, szájpenész,
fuldokolva köhögés és hát orrszívó-porszívó minden mennyiségben. És még nem
vagyunk túl sajnos rajta…