– Anyuka, a gyerek fülét mindennap legalább ötször kell melegíteni. Fülenként körülbenül 5-10 percig. (Fölészorvos 1)
– Anyuka, a gyerek fülét nem kell melegíteni, mert csak még jobban fellobban a gyulladás. (FO2)
– Anyuka! Melegítse a gyerek fülét módjával, de utána 2 óráig ne vigye ki a szabad levegőre. (FO3)
– Fújja ki a gyerek az orrát, alapos sterimar-fürdő, aztán antibiotikumos orrcsepp! Nagyon fontos!!! (FO1)
– Gyakorlatilag a fülgyulladást a mandula megnagyobbodása okozza, mert elzárja a fülkürt szellőzését, tökéletesen lényegtelen az orrcseppezés, odáig úgysem jut el semmilyen csepp. (FO2)
– Anyuka! Engem nem érdekelnek a cseppek! Inkább azon kéne elgondolkozni, hogy MIT nem akar a gyerek meghallani??? Testvér viselte meg, esetleg óvoda? (FO3)
A gyerek határozottan nem akarja meghallani, hogy rakja helyre a játékait, valamint elképzelhető, hogy megviselte a tesó érkezése, mindenesetre elég nagy meló lenne most már a Lilcsit visszatuszkolni érkezési pozícióba. Csinálunk külön programokat Marcival, apás-fiús, anyás-fiús dolgokat, mindent meghallgatok, amit mesél, ennél többet nem tudok tenni. Nem óhajtom innentől feltűnően leszarni a Lilcsit. (Naná, mintha a Lilcsi valaha is engedné, hogy leszarják)
– Akkor most adnék egy kis érzéstelenítő cseppet, és felszúrnám a gyerek mindkét fülét. (FO1)
– Tökéletesen jól tette, hogy nem engedte a felszúrást, a világon semmi szükség rá, hiszen a gyereknek még csak hőemelkedése sem volt, a fülét nem fájlalta, antibiotikummal szépen helyre fog jönni. (FO2)
– A felszúrást és az antibiotikumot is ellenzem. Gondolkozzon el, hogy volt-e valami, amire a gyerek számított, de nem kapta meg. (FO3)
Nyilván volt. A múltkor határozottan nem engedtem, hogy vacsora helyett három túró rudit egyen meg. Valamint megtagadtam az én kicsi pónim megvásárlását is, és nem azért, mert idétlen (és buzis is), hanem azért, mert még nincs Karácsony.
– Anyuka, a gyerek beszedett 3 üveg antibiotikumot és csak ötven százalékos lett a füle, nyugodtan menjen közösségbe, mert ezen a betegségen ha két hét otthonlét nem segített, akkor három sem fog. (FO2)
– Hatalmas hiba volt közösségbe vinni a gyereket, mert bár ő maga nem fertőz, a füle még nem tökéletes, bármit összeszedhet és romlani fog az állapota. (FO1)
– Anyuka, maga alapdolgokkal nincs tisztában. (FO3)
És itt anyukánál valami elszakad…
– Ismeri maga a 4/1998. jogegységi határozatot a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás gyakorlati értelmezéséről? – kérdi higgadtan, FO3 pedig csak néz.
– Semmi baj, hiszen ön nem szakvizsgázott jogász.- folytatja – Én az vagyok, ezért ismerem. Viszont én meg nem vagyok szakvizsgázott gyerek fül-orr-gégész, ezért halvány gőzöm sincs arról, hogy a domború és homorú dobhártya mit jelent, nem értem az opálos és a fényes közötti különbséget és a bar-ról nem a nyomás jut eszembe, hanem egy kocsma, ahol isteni barna söröket szolgálnak fel. Ily módon kénytelen vagyok elhinni, amit az orvosok mondanak, ugyanúgy, mint bárki más, akit valamivel megvádolnak, kénytelen bízni abban, hogy a bíró/ügyész/ügyvéd érti a dolgát. Próbáljuk meg ennek tükrében folytatni a kommunikációt.
Az utolsó párbeszéd csak anyuka fejében zajlott le… Az ember ugyanis behúzza fülét-farkát, ha olyasvalakivel áll szemben, aki egy bökőt döfhet a gyereke dobhártyájába…
Kár, hogy nem árulnak fülészet-bérletet. 45 nap alatt 10 alkalom, nem kell bejelentkezni, nem kell várakozni, a család bármely tagja igénybe veheti. Őszintén szólva nagyobb esélyem lenne lejárni, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező fitnessz-bérletemet.
El vagyok keseredve. Aggódom, sajnálom a gyerekeket, de sajnálom most már magamat is, mert öt hete nem voltam máshol, csak boltban, meg gyerekorvosnál, több mint a fél gyedemet pedig a patikában hagytam. Ráadásként még a patikus is lekúrt, mert a Lilcsi meggyűrte az egyik receptet, így azon vettem észre magam, hogy lázasan, két szintén lázas gyerekkel a nyakamban ordítok egy patikussal, hogy “Ne szóljon bele az életembeee!”. Legközelebb már vidámabbat írok, mert olyanok is történtek, csak most nem annyira látom meg őket.