MIkor lesz már tavasz???
2011 február 25. | Szerző: lustanyu |
Talán már nem is kell mondanom, hogy eltűnésem oka ismételten betegség. Most a férj kezdte, Marci folytatta, majd becsatlakozott a Lili is. Én talpon. (Számításaim szerint max még egy napig.)
Remélem csak valami tél végi depresszió ez nálam, de már nagyon tele a bakancsom az egész helyzettel. Mivel valamelyik gyerek mindig lázas volt, másfél hete konkrétan a lábamat sem tettem ki a lakásból, leszámítva azt az egyetlen alkalmat, amikor patikába kellett mennem, mert kezdtünk kifogyni a Nurofenből. Soha nem gondoltam, hogy egyszer a patikába menetel lesz életem fénypontja, de lám, ez is bekövetkezett. Olyannyira élveztem a sétát, hogy sírni tudtam volna, amiért az a rohadt patika olyan közel van. Eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom a férjet, hogy sajnos 1 kilométeres körzetben az összes patikában hiánycikk a Nurofen, és mivel három villamos is keresztbe fordult a sínen, nekem gyalog kell elmennem pl. Csepelre. Aztán elvetettem, mert egyáltalán nem hihető, másrészt szemétség egyedül hagyni a beteg férjet két lázas és egyfolytában nyígó gyerekkel. Szóval fél órán belül megjártam a patikát, ezalatt ismételten rácsodálkoztam a világra, furcsa volt, hogy az emberek egyáltalán nem sírnak, nem nyivákolva kommunikálnak, és a rádióban teljesen változatos zenék szólnak, nem csak a Rómeó és Júlia dalai. Hazafelé telefonon kicsit sajnáltattam magamat a férjnek, hogy már a bezártságtól az angolkór tüneteit kezdem tapasztalni magamon, de ő csak annyit mondott, hogy álljak ki a teraszra egy fél órára, vagy vegyek be egy pár cseppet a gyerekek Vigantoljából. Érdekes dolog ez, mert ő egész nap rohangál, intézkedik, ügyfelekkel tárgyal, és engem irigyel, amiért itthon lehetek. Én viszont itthon küzdök két beteg gyerekkel, akik nem alszanak, rosszkedvűek, nem esznek, nem játszanak, és irigylem a férjet, hogy felnőtt emberekkel beszélgethet és úgy kávézhat, hogy közben senki nem bömböl. Ezt a férj viszont határozottan cáfolta és elmesélte, hogy az egyik kolléganő úgy kiakadt a Multinacionális Zrt-re, hogy pont kávézás közben bömbölt. Nem hiszem, hogy a férj tökéletesen megértette a mondanivalóm lényegét…
Mittoménmilyen Noémi pont most mondta, hogy nemsokára jön a tavasz… Legszívesebben hozzávágtam volna a tévéhez a papucsomat „hazudsz, r.banc” felkiáltással, de ezt csak a téli depresszió mondatta volna velem, amiről értelemszerűen nem Noémi tehet, mint ahogy arról sem, hogy tiszta dzsuva a papucsom talpa. Most megyek, csinálok rakott zöldbabot ebédre. Valójában sokkal egyszerűbb lenne, ha a hagymát, a darált húst és a zöldbabot (ebben a sorrendben) szépen beledobálnám a kukába, mert a gyerekek étvágyát figyelembe véve a tegnapi rizibizis rántott húshoz hasonlóan úgyis ott fognak kikötni, és legalább spórolnék az áramon, amit a sütés fogyaszt.
Félre ne értsetek, nagyon sajnálom a gyerekeket, iszonyat pocsék érzés, hogy betegek és nem tudok segíteni, de már kezdem magamat is sajnálni. Ami viszont sehová sem vezet, úgyhogy bocs a szar kedvért, holnapra összekapom magam…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ezt még olvasni is rossz volt… Kitartást és mihamarabbi gyógyulást Nektek!!! Remélem, Noémi nem hazudott…. (nagy sóhaj)
Mért dobtad ki a tegnapi kaját? Azt nem lehet ma megenni?
Basszus,mintha magamat olvasnám.Ha olvasnád a blogom elcsodálkoznál,milyen hasonlókat írtam egy hete….Én is itthon küzdök a két nyígóval és alig várom,hogy ne csak a tőlünk 20 m-re lévő patikába kelljen átmennem….
Kitartás! Én is kb. ugyanebbe a cipőben, csak a férj nem beteg, ezért én tegnap este, hogy elaludt az én kis “erőszakszervezetem”, leléptem itthonról, és kiélveztem a közeli madarasteszkoban bolthálózatát. kb másfél év után végre együtt megyünk a hétvégén bulizni a férjjel, úgy készülök rá, mint életem első randijára, már 3 kollekció új ruha van, de még mindig nem tudom, mit vegyek fel…:D Tavasz jön, csak kva lassan! Bár én attól tartok, hogy akkor meg állandóan esni fog az a sz..t eső.
Csodálom, hogy eddig tartod magad! Én ilyenkor azt csináltam, hogy amikor a párom már jobban volt, akkor közöltem vele, hogy bocs, de nekem most sürgősen ki kell mozdulnom, különben idegroncs leszek 😀 Nem volt ellenvetés 🙂
Kitartás, gyerekek és férj nem lesznek már sokáig betegek. A tavaszról nem tudok ilyen optimistán nyilatkozni, mint Noémi, csak reménykedni, hogy már nincs olyan messze az eljövetele… Jobbulást mindenkinek! Te pedig reméljük, hogy kimaradsz belőle 😉
Kitartást Nektek! Szemét Noémit én is elkapnám egy kis dumcsira. Remélem, Te nem kapod el, drukkolok. Én beleestem, de nem igazán érdekelt senkit a világfájdalmam, pedig sajnáltam magam nagyon, merthogy rajtam kívül is mindenki más beteg volt, tényleg marha szar. Lassan a mélydepressziótól az a benyomásom, hogy egész sokan fogunk az erkélyen ácsorogni 😉 Gyógyuljatok! Piece.
Szolibérletet a népnek! Állítólag jobb lesz tőle a kedvünk. . 🙁
Gyerekek! Most hallottam jön estére a hószállingózás. Még mielőtt megvernétek, vasárnap babakocsis – sétálós idő lesz! Jó hétvégét mindenkinek!
ui: más is számológéppel adja össze a kommentek aktiválásához szükséges két számot? Mondjátok hogy csak péntek délután van.. 😉
Kitartás sorstárs.Igaz,hogy nálunk most kb 30centis hó van,de én hiszem,hogy egyszer eljön a tavasz.Igaz én mázlista vagyok,messze a gyógyszertár!
Én sem értem, miért kell a friss ételt kidobni! Másnap minek újat főzni, ha előző napról maradt?
Én is néha számológéppel adom össze. :-)))
A rántott húsról: nem mondtam, hogy frissen sütött volt! Tegnap előtt sütöttem. (Ami egyébként nem lényeg, mert nem romlott volna meg mára sem.) De én úgy csinálom, hogy pici darabokra felvágom a húst nekik, beleteszem a mini ikeás tányérjukba, összekeverem a rizibizivel. Ezt turkálják, forgatják a szájukban, nyammogják. Lili egy két falatot ki is köp. Nem eszik meg. A maradékot úgy, ahogy van, visszateszem a hűtőbe. Vacsoránál még egyszer megmelegítem, felkínálom. Megint összeturkálják. Ezek után viszont nekem már nincs gusztusom másnapra is eltenni, amit meghagytak (Marci kábé az egészet), az megy a kukába.
Lehet, hogy én vagyok túl finnyás??? Ti még felkínálnátok másnap is ezt a trutymót? A normális (nem szétmarcangolt) szeletekkel semmi baj, azt megeszi a férj vacsorára. :-))))
http://www.youtube.com/watch?v=7oYWqLcaUjw&feature=player_embedded#at=890
hátha segít!!
Szia! Kitartás!Nálunk végig tarolt az influenza az egész családon. kb. 1 hónapja nem voltunk sehol sétálni. De tudom, hogy jön a tavasz, mert hétfőn már vége a februárnak és a március már tavaszi hónap. Ez tuti, mert most tanultuk a kicsivel környezetből 🙂 A kajával pedig ne foglalkozz. Szerintem mindannyian vagyunk így. Én ma pizzát sütöttem, jól összekenték kechuppal, majd közölték, hogy ez nekik nem ízlik. De ez van, már megszoktam. Kicsit ilyenkor elbizonytalanodok szakácstudományomat illetően, de aztán rájövök, hogy a hiba nem bennem van. És igazán bennük sincs hiba, csak éppen tél vége van,most voltak nagyon betegek, nem jó nekik semmi. Tavasszal pedig minden fordulatot vesz. Jobbulást kívánok nektek!
Nálunk is fél Szomáliát meg lehetne menteni az éhhaláltól azzal a kajával, amit a gyerekeim összecsócsálnak, aztán kidobok. Marha bosszantó. Néha azon gondolkozom, hogy jól ki kéne őket éheztetni, majd akkor rájönnének, hogy milyen jó dolguk van, de valahogy az ösztöneim azt súgják, hogy nem ez a helyes út :). Csak sajnos nem tudom, hogy mi az. És nem igaz, hogy nem jól főzök, mert először is én főzök a legjobban a világon, másrészt pedig amit egyszer két pofára tolnak, és szinte rágás nélkül nyelik, azt máskor bottal se piszkálják. Ki érti ezeket a kölköket!
Köszi a receptet, lehet h kipróbálom 🙂
Ó, de ismerős. Pedig már felnőttek a kölkök.
Amikor 30 fokban kellett inhalálni velük!
Amikor a vendégek érkezése előtt fél órával,szenteste napján közölta a fiam, hogy fáj a füle!Ügyelet tőlünk a majdnem lehető legmesszebb lévő kórházban….
Kitartás, és csak annak örülj, hogy te még nem kaptad el. Mer az ám a jó, ha anya beteg, mert őneki nem jár a fizetett táppénz, akármilyen szipi-szupi is a férj!
A tavasz meg tényleg jöjjön már, mer különben…
Kitartás!
Mi is 2 hete küzdünk a betegeskedéssel, nem evéssel, hisztivel tarkítva:(
Talán Noéminak igaza lesz lassan, mindenesetre a hóvirág már nyílik a kertben:))
Családnak gyors gyógyulást kívánok és drukkolok, hogy Te ne kapd el a nyavalyát.
Kajafronton nálunk is állandó harc megy.
Férjem és kamaszlányom szerint finomakat főzök, ehhez képest az 5 éves lányomtól az utóbbi időben a következő kritikákat kaptam:
– Az óvodában sokkal finomabb a krumplipüré, mint amit te főzöl. (Visszafogtam magam, és nem közöltem, hogy hál’istennek, így megúszok heti egyszeri krumplipucolást és trutymózást).
– A rántott hús sokkal finomabb az étteremben.
És a legutolsó pizzasütés alkalmával hangzott el:
– Lili, süssek neked sajtos-sonkás pizzát?
– Nem. Inkább rendeljünk.
A kiéheztetésen már én is gondolkoztam, de nem érzem fair-nek a gyerekkel szemben, hiszen én sem eszek paprikás krumplit, ha épp csokitortát kívánok :)))
Lustanyu: Én is csak 1x melegítek ételt, aztán kidobom. És ehhez nem kell, hogy totál össze legyen túrva 😉 Mondjuk mi finnyások is vagyunk 🙂
Jön a tavasz! Mondogatni kell, előbb-utóbb igaz lesz 😀
(Ugye Te nem kaptad még el a betegséget? Az az igazán “szuper”, amikor az egész család beteg. Kinek kell ilyenkor összeszednie magát??? Na kinek? 🙁 )
Hétfőn azon nyavalyogtam, hogy mikor lesz már tavasz, férjem mondta, hogy nézzem meg az idokep.hu/tavasz oldalt. Megnéztem, mert bíztam benne. És az én drágám (meg nyilván a szerkesztők is) viccesnek találta, hogy lóbetűkkel az van/volt kiírva, hogy MÉG NEM. Hát, nem volt vicces…
Reméljük Noémi nem sértődött meg???!!!
Esküszöm, felvidítottatok! Polly, a te sztoridon különösen röhögtem! :-)))
A 30 fokban inhalálás sem hangzik túl jól!
Remélem Noémi nem sértődött meg, már a posztban is beismertem, hogy csak a depresszió okozta frusztrációmat vetítettem ki rá. 😀
Sajnos a takony-láz helyzet nem javul, sőt…
Jobbulást a gyerkőcöknek!
Pont tegnap beszélgettünk róla apával, hogy az idei tél vagy baromi hosszú, vagy csak annak tűnik, mert öregszünk. 😀
Nálunk kaja fronton a helyzet: apa nem nagyon eszi meg két nap ugyanazt az ételt. Vagy nincs maradék. 😀 Ha van, akkor nem kuka, hanem kutya. Tegnap szedres muffint (az internetről szedtem a receptet, de lassan rá kell jönnöm, hogy az internetes receptek háromnegyede ehetetlen vacak) vacsorázott az eb, gulyáslevessel és kenyérrel. 😀
Bele olvastam az írásába én már túl vagyok ezen a procedúrákon amit gyermek nevelésnek nevezünk.Csak addig vagy szülő míg szükségük van rád és ez ezért oly csodálatos.
Na akkor mától hivatalosan:
http://www.youtube.com/watch?v=H9h-M0xRy8A
A kajára visszatérve: nekem szerencsére a doki mindig előre szól, mit nem fog enni a gyerek: “Anyuka, a citrusféléket, gyümölcsleveket most lehet, hogy nem fogja kérni, mert esetleg csípi a száját/torkát.” “Anyuka, a darabos étel most lehet, hogy nem fog menni, mert karcolhatja a száját/torkát.” “Anyuka, most valószínűleg pár napig nem lesz étvágya.”
Viszont mivel az én fiam is hajlamos “fényevésre”, utána még nehezebb visszaszokni az amúgy is minimális mennyiségű ennivalóra, úgyhogy rászoktam az ízfokozókra, és ez az esetek felében bejön.
Tehát, édességet neki! Spenót krumplival, borsófőzelék, paradicsomleves betűtésztával, gombaleves, a rizibizis husi meg hasonlók mellé meg cékla és csemegeuborka, szószos tészták! Plusz rászoktam arra, hogy megkérdezem, mik az ovis kedvencei. Mondjuk a hallottaktól néha kifekszem, de ha megfőzöm neki, van rá esély, hogy megegye…
Nem szuperanyus jótanács, de ha csak egyszer bejön, már van egy kis reménysugár azon a napon :-)))