Szégyenteljes gondolatok a betegség kapcsán
2011 február 27. | Szerző: lustanyu |
Még régebben beígértem, hogy megírom, milyen szégyenletes gondolataim támadtak a gyerekek betegsége kapcsán, amikor Egerben voltak anyukáméknál, de halogattam a közzétételt, mert genyónak éreztem magam tőle. De most itt az idő, ha vállalni kell, hát vállalni kell, ezt írtam akkor:
“Jajistenkém, most tényleg szégyellem magam. Nem úgy, mint
amikor pirítóst ettünk szentestére, mert az csak műszégyellés volt, de ez most
valódi. Az volt ugyanis, hogy a gyerekek pár napra anyáéknál maradtak, mert
anyukám nagy gondot fordít a házasságom működőképességének megőrzésére és mivel
pontosan tudja, milyen igényesek (értsd rosszak) a gyerekeim, elvállalta őket, hogy a férjjel
kicsit összetákoljuk a kapcsolatunkat. (Nem, semmi komoly gond, csak krónikus
alvásdeficit és a hétköznapok) Aztán telefonált anyukám, hogy a Lili kicsit
lázas lett, de ne ijedjek meg, eszem ágába se jusson visszamenni értük, mert én
sem tudnék vele semmit csinálni és aztán elkezdett panaszkodni, hogy mennyire
szörnyű ez az egész. Hogy a gyereket le kell fogni és a szemébe kell
cseppenteni, aztán le kell fogni és ki kell szívni az orrát, aztán le kell
fogni és a szájába kell nyomni a gyógyszert, aztán le kell fogni és át kell
pelenkázni, hogy aztán kezdődjön az egész elölről, és különben is egész nap nyűgös,
egész nap ordít, folyton felkéredzkedik, hurcoltatja a valagát és ordít, ha már
valamilyen eszközt meglát a kezében.
És akkor történt a szégyenletes dolog. Ahogy anyukám mesélte
ezeket, bár nagyon sajnáltam a Lilit, még jobban szegény anyukámat, aztán
átfutott az agyamon, hogy „jaj de jó, hogy ebből most én kimaradtam”. Azonnal
elhessegettem, mégis egyből jött a szégyen borzadályos árnyéka, ami
besötétítette az egész agyamat, mert azért mindennek van határa és ez az érzés
sajnos túlment azon. De az az igazság, hogy az elmúlt 8 hétben egyfolytában
betegek voltak, egyfolytában birkóztam velük, mert le kellett fogni őket,
minden testnyílásukba csepegtettünk valamit napszakonként legalább kétszer.
Abban az egy hétben pedig, amikor véletlenül jól voltak, akkor oltást kaptak,
plusz a doktornő hirtelen indíttatásból felrántotta Marci kukiján a letapadást,
így szemcsepp helyett egy kamillás vattával kergettem, ő meg kissé széttárt
lábakkal rohant előlem pánikfejjel. (Amúgy tök fölösleges volt feltépni, mert
van egy kis vízsérve amit úgyis meg kell majd műteni, akkor elintézte volna az
urológus, meg volt beszélve. Ha megkérdezte volna, elmondtam volna.)
Borzasztóan fárasztó
dolog a saját gyerekeinket kínozni még akkor is, ha az ember tudja, hogy az ő
érdekükben történik. Ráadásul a láz szempontjából teljesen rám ütöttek sajnos.
Én olyan típusú vagyok, hogy 37,5-nél már előkészítem a haldoklós ruhámat
(jelenleg egy kultúrpizsama, ami esetleg orvosok/temetkezési vállalkozók előtt is vállalható), 37,8-nál
már ágyban vagyok, 38 fölött pedig emberi kommunikációra már csak alapfokon
vagyok képes, rövidebb szövegeket sem tudok elolvasni, annyira összemosódik az
agyam. A gyerekek ugyanilyenek lettek, ellentétben a férjjel, aki 38,5-ig észre
sem veszi, hogy lázas, de még 39 fölött sem mozgásképtelen, csak egy kicsit ki
van pirulva, vagy például a barátnőm kisfiával, aki 39,2-vel a kanapén
ugrándozott. Szóval ők 37,2vel már egész álló nap nyígnak, éjszakánként 56X
felébrednek, kifejezetten rosszul érzik magukat, ami borzasztó érzés lehet nekik…
és nekem is az…
Kicsit rohadékul hangzik, de már amikor meglátom a nátha zöld
hírnökét (ez egy eufémizmus volt a takonyra), elfog a pánik az előttem álló
horrorisztikus napoktól, amikor is semmi se jó, semmi se kell, mindenért hiszti
megy, alvás nincs, csak birkózás és könyörgés, hogy „ezt nyeld le”, „egyél pár
falatot, mert a gyógyszertől fájni fog a pocid”, és hogy „kérlek engedd, hogy
anya kiszívja”, valamint „ha háromra nem engeded, akkor lefoglak, egy… kettő…
ne szaladj el, mert utolérlek!” És ha az egyik meggyógyult, akkor jön a másik,
mert soha nem egyszerre betegek… Így amíg az egyik folyamatosan azt igényelné,
hogy ágyban meséljek neki, addig a másik irtózatos mozgásigénytől küzd és
szétkapja a lakást, egy idő után pedig az unalomtól zizzenten nyaggat és
hisztériázik, hogy végre ő kapjon egy kis figyelmet.
És utána arra gondolok, hogy mások krónikus beteg gyerekeket
nevelnek és nem rinyálnak, akkor még jobban elkap a szégyen.”
És sajnos még mindig aktuális…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
csak a szégyenkezést nem értem az egész sztoriban.
sulemia: ennek örülök! Szerintem elég gáz, ha az ember megtudja, hogy a gyereke beteg, és az első gondolata az, hogy “de jó, hogy én ebből most kimaradtam”. Azt vártam volna magamtól, hogy a gondoskodási ösztön győzzön le mindent. De lehet, hogy mégsem annyira gáz? Hajlamos vagyok túldramatizálni dolgokat…
Szívesen szégyenkeznék, ha lenne legalább kettő db., 4 éves gyermek mentes napom. Egyik nagyi alkalmatlan, a másiknál meg a körülmények alkalmatlanok.
Betegség: A kicsi az a 38 fokos láznál lazán bealvós ( a nagyobbik már egy kis hőemelkedésnél is halálán van). Minden betegség max. 1-2 napig tart nála, aminek az a következménye, hogy a doki kiírja egy hétre, de két nap múlva már háton pörög és ezerrel unatkozik. Így aztán nyírja az idegrendszeremet. Gyógyszereket nem hajlandó bevenni (1-2 kivétellel), ha megpróbálom beleerőszakolni lazán kitaccsol. Gyűlölöm, ha beteg! 🙂
Ne szégyenkezz!!! Engem is kiráz a hideg, amikor meghallom a bölcsiben, hogy panaszkodik a g.nő, hogy folyik a gyerek orra, méghozzá nagyon. Akkor már tudom, hogy ismét gyerekre térdelős napok jönnek (hogy lehessen az orrát szívni vagy a fülét cseppenteni). Ráadásul ez a “büdös” kölök olyan bika erős, hogy másképp nem megy… Nálunk is csak álom marad az, amikor a gyerek hagyja, netán magának szívja az orrát. (Pillanyuhoz hasonlóan a nagyszülők nálunk sem fogják sosem bevállalni a gyereket, így nem fenyeget az a veszély, hogy ne adj Isten kipihenjünk egy-egy hosszabb betegséget! )
Teljesen megértem az első gondolatod, aki viszont elítél téged emiatt, az bevállalhatja a gyerekeidet pár napra és megmutathatja, hogy miként csináld 😉
Fel a fejjel! Sajnos még egy pár évig ez lesz :((((
Ne szégyenkezz! Jobbulást kívánok. Tudom miről beszélsz. Mióta megvan a kicsi(7 hónapos) azóta felváltva folyik az orruk. És már őt is le kell fogni, mert iszonyatos ereje van. Csak jön már az a tavasz…..
Szia!
Most hatodik hete beteg az egyik gyerkem,
nátha a fiamnál,
nátha a lányomnál, bárányhimlő a fiamnál,
most bárányhimlő a lányomnál.
El sem tudom képzelni már azt az állapotot, hogy egyszerre mind a kettő egészséges és bölcsibe, meg oviba megy, hétvégén pedig ragyogó napsütésben megyünk valahova.
Bírom ezeket a reakciókat:
1. nálunk is éppen úgy, részletezném is…
2. nálunk is és még ennek tetejében ezmegeztörtént…
3. képzeld el akkor nálunk milyen rossz a helyzet, mert…
4. mindenki, fel is sorolom, de még a szomszéd is…
5. viszont nálunk még rosszabbra fordult, mint nálatok…
Na bocs, biztos értitek.
Én inkább gyógyulást kívánok mindenkinek, pedig ugyanúgy kivagyok ha nem jobban… 🙂
Én meg bírom az okoskodó, überfrankó, majd én megmondom a tutit embereket…
Na, ugye értitek?
Gyógyuljatok!
én is szégyenkezem. Mégpedig annyira, hogy a nevem sem vállalom.
Szóval ha segít, én hónapok óta szégyellem magam, hogy már alig várom a nyarat, amikor sok sok év után egy hét teljes gyerekmentesség kinéz majd. És rettegek, hogy közbejön valami.És reménykedek, hogy esetleg kettő is lesz belőle. A párom még azzal is szokott humorizálni, hogy ha nem iszom egy-két napig semmit, akkor kiszáradással felvesznek a kórházba, és kialhatom magam.
És ugyanazzal próbállak vigasztalni, mint magamat, hogy valószínűleg nagyon sokan eljutnak ebbe a bugyorba. Mondjuk az anyák 90%-a biztosan. És szégyenkezünk csendben. Lehet, hogy nem kellene. De talán így a normális. Nem a 10% miatt, hanem mert borzasztóan szeretjük a gyerekeinket, és tudjuk, hogy milyen nagy dolog, hogy vannak nekünk.
Én is bírom a sok részeg között az egyetlen józan embert…
Az írónia nem ment át…, azt képzeljétek oda. 😀
Lustanyu! Jobbulást a gyerkőcöknek!
Minden empátiám a tiéd. Csak írom vigaszul, nekem is az szokott segíteni, ha 56-odszor kelek fel a nyígós gyerekhez, hogy most, ugyanebben az időpontban, amikor úgy néz ki, hogy mindenki édesdeden alszik, és ezt fogja tenni reggel 10-ig, akkor éppen anyák ezrei szívnak ugyanígy, mint én. És ez biztos 🙂
Kiszáradós hozzászóláson de jót röhögtem :DDD Hát igen, nincs az a mélység, amit a többgyerekes szülő nem jár meg 🙂
Szégyenkezéshez: nekem mindig az a kísértés, hogy milyen könnyen megszabadulhatnék tőle aktuálisan 🙁 Ha az ember alapvető fizikai igényei kielégítetlenek, akkor sajna jönnek az ilyenek.
Mivel úgy látom ide sok okos anyuka jár, az össznépi sopánkodásba való bekapcsolódás helyett hadd kérdezzem meg: vajon mit csinál mondjuk egy kazah anyuka a kazah pusztán a taknyos kazah csecsemőjével? 🙂 Tényleg érdekelne…
Engem is érdekel, bár még sosem voltam kazah anyuka. LÁssuk csak… Talán itatja kazah teával, meg ad neki kazah gyógyszert, és kazahul sopánkodik, hogy a nagyobb kazah gyereke nem tud menni a kazah óvodába? Nem tudom… szerinted? 😀
Nyilván teljesen más dimenzióban mozognak a problémái… Ha így nézzük, soha senki ne szóljon egy büdös szót sem, mert Afrikában meg éheznek. (És ezt nem cinizmusból mondtam, néha tényleg erre gondolok) 🙁
hát mondjuk fogja a saját kezét, letörli a gyerek taknyát, azt elhajítja a pusztába! Ó nem, az Mongoliában van!
Szia lustanyu, visszaolvasva rájöttem h kicsit gúnyosnak tűnhetett amit írtam, pedig nem így értettem csak épp rohantam 🙁 Szóval mindig jókedvem lesz a blogodtól és elmegy a kedvem a sopánkodástól ezért tettem fel a kérdést ami már tényleg rég foglalkoztat, és helyesen talán így hangzik: hová is lennénk elektromos (vagy porszívós) orrszívó nélkül??? 🙂 Vagyis nem igazán a teára meg a gyógyszerre gondoltam, hanem a csecsemőre amelyik annyira nem kap levegőt “a nátha zöld hírnökétől” h szopni sem akar. Na??? 🙂
Semmi gond lányok! Az a lényeg, hogy Lustanyu minden hozzászólót egyformán kezel!
De azért ezen tömegesen megsértődtök?!
Vagy ide csak sablon szövegeket vártok el mindenkitől?
Esetleg örültök, hogy végre támadhattok valakit?
(Emberi tulajdonság, ez van.)
Bocs, hogy nincs nyáltúltermelésem.
Kitartás Lustanyu!
Kata! Kitartást!! Március van, ez már tavasz, csak az időjárás még nem tud róla 🙂
Nálunk is holt beteg az egész család, 2 gyerkőc +mi Apával.
Nekem a tegnap volt a mélypont, azt hittem itt a vég, majdnem 39 fokos lázzal. Most Apa van nagyon kibukva.
A nagyobb gyerkőc már javult (=rossz ) a kicsi még lázas, 39.2
Szégyen: absz.megértem. Egyszer (akkor még csak egy gyerekünk volt) volt egy egynapos kórházam. És komolyan, a legjobb az egészben a csend volt, és hogy nem ugráltat senki 🙂 :(((
Szia Lustanyu!
Szerintem nem vígasztal,de gondolj bele,nekem 20 hónapos hármasikreim vannak…A betegésg egyszerre jön ki rajtuk,se éjjelünk-se nappalunk és olyankor nekem is vannak csúnya gondolataim az egész gyermekvállalásról.Szóval kitartás, ettől sokkal rosszabb már nem lehet.
üdv
Lustanyu ! Semmi okod a szégyenkezésre, van ám olyan helyzet, mikor az ember lánya kiakad. Igaz az én gyerekeim felnőttek, de maradandó emlék, mikor mindhárman betegek, persze nem egyszerre, naná hogy nem ! Szépen egymás után, folyamatosan)
Szóval: hidd el, évről évre könyebb lesz, de ezt úgyis csak utólag fogod észrevenni:))) És csak addig kell kibírni, míg önállósulnak:)
Vati: Itt sztem mindenki csak azért írja le, hogy nála sem különb a helyzet, hogy Kata tudja, mások is szoktak így érezni, és ez nem szégyen. A legtöbb anyuka így van ezzel max ők nem mondják ki.
Ha neked ez nem tetszik, akkor ne olvasd el a hsz-eket, merthogy ugye nem kötelező 😉
Ettől függetlenül a véleményed részemről elfogadva és nem kritizálva (csak nem értve 😉 )
Kata: Jobban van már a család?
Még mindig semmi ötlet a kazah anyukával kapcsolatban??? 🙂
Kazah gyerek?
Hát a ridegtartásban tartottak edzettebbek talán. 😀
Nálunk van három orrszívó, különböző minőségben, mindegyik a fiók mélyén…. én nem bírtam lelkileg az üvöltést. Másfélévesen apa megtanította orrot fújni, mert ő sem bírta az üvöltést. Fúj, mint az álom. “És most kiállunk az ajtóba, és áttrombitálunk Lajos bácsihoz, hogy megijedjen…” stb.
Szívesen kölcsönadom az apukát. 😀
Kazah anyuka? Van egy olyan orrszívó, amit szájjal kell működtetni. Esetleg egy ilyen készülék? 😀
Bettica: Őszintén szólva a szájjal működtetés bennem is felmerült, csak készülék nélkül gondoltam 🙂 (Pajzán gondolatokat kéretik félretenni!)
mynona: Lehet h egy kéthónapos csecsemőt nem sikerül fellelkesíteni Lajos bácsival 🙂
Mynona: Nekem azt mondta a gyerekorvos, hogy szép és jó, hogy a fiam is tudja fújni az orrát, de még annyira fejletlen az ekkora gyerekeknek a hasizomzata, hogy nem képes megfelelő erősségű levegőkifújásra. És a fiam már 2,5 éves nem mondhatnám, hogy csenevész méretű 🙂 Szóval üvöltés ide vagy oda orrfújatás után orrszívás van és magam is látom, hogy milyen sok váladékot le lehet még szívni 🙁
Anyus: készülék nélkül? Nekem spec nem pajzán gondolatok jutottak eszembe 🙂
Kazah anyuka veszi a fáradságot, és megcsinálja a disznózsíros (vagy ennek megfelelő) pakolást (ami helyett én eddig bármit megtettem, csak ezt ne kelljen), plusz masszívan inhalál a gyerekkel, és tutira van valamilyen rinatioltapasz helyettesítő mentás-gyógynövényes cuccal átitatott anyag, amivel körülveszi a kicsit, hogy álmában is kapjon levegőt 🙂
Én lefogom és leszívom. Legalább lesz mit kianalizáltatnia 20 év múlva 😉
Na jó, hagyjuk a kazah takonypócot, hogyan csinálták dédnagyanyáink?? Van valakinek ötlete? Van valakinél egy dédnagymama?? 🙂
Kriszti: Öt gyerekem van, én is lefogom és leszívom, de pl amikor éjjel felébred és vissza kellene altatni, de nem bír szopizni mert nem kap levegőt (csodakenőcs mint halottnak a csók), és az elektromos orrszívó nem elég erős csak a porszívós, akkor felmerül bennem h nem lehetne-e ezt valahogy jóval csöndesebben csinálni 🙂
anyus: Lehet hülyén hangzik, de nem lehetne injekciós fecskendövel megpróbálni? Csak egy spontán gondolat, most jutott eszembe.
Zsolt: TÉNYLEG hülyén hangzik :)) És legalább nyolc végtag kellene hozzá h moccanatlan helyzetben tartsuk a babát mert különben felsértheti az orrát belülről a fecskendő… De örülök a próbálkozásnak 🙂
Amúgy meg a bejegyzés eredeti, szégyen/nem szégyen gondolatához visszakanyarodva: lehetséges h az anyák munkaköri leírásában szerepel a többheti nemalvásos betegápolás csepegtetésekkel, gyógyszernyeletéssel, hűtőfürdővel stb., folyamatos nyűgés és étvágytalanság közepette, de az biztosan nincs benne h mindezt még élvezni is kell!! 🙂
Borzaszto, de ferj kiprobalta, lehet szajjal uzemeltetni az orrszivot, es mukszik, tok csendes. Neki eleg jo a tudeje (es van gyomra hozza). En nezni se birtam, de megy. Azt allitja, ha a csovet meghajlitod, nem megy takony a szadba kozben… Tudom, tudom, rettenetes. Viszont nem ebred fel a kolok es aramszunet eseten is megy.
anyus: állítólag ha vastag plédet v. takarót borítasz a porszívóra akkor nincs akkora zaj :))
chisianu: Vagy a gyerekre 😀
Mindenkinek a saját probléméja a legnagyobb. Ha éppen már hetek óta nyüstöl két beteg gyerek és nincs egyetlen építö pillanat sem, akkor éppen nem érdekel, hogy a Közel-Keleten hány rezsimellenes tüntetöt végeztek ki, vagy hogy oldják meg egy halmozottan sérült családtaggal élök a mindennapokat. Nem, ilyenkor a saját kín a legelviselhetetlenebb és lehet sajnálni magunkat. Ha éppen az a problémád, hogy hogyan is szabadulj meg a két centitöll a derekadon hogy beleférj az új teljesen leárazottan lött tuti csöfarmerba, amit egyszerüen nem lehetettt othagyni, persze hogy minden túlsúlyos ember csóválja a fejét ezen a számukra nevetséges apróságon. Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb…
Mivel én nagyon messze élek mindenféle rokontól, szülötöl, most látom csak a régi együttélö többgenerációs nagycsaládok hasznát, amikor a gyerekeket rá lehetett hagyni a nagymamára, sógornöre, hogy az ember lánya nyugodtan egyhuzamban(!) el tudja végezni a napi teendöket. Ezért nem volt káosz meg szervezetlenség…
Anyus: bocs, félreértettelek, de azóta a kazah takonypóc szállóige lett nálunk. :-))))
NAgymamámat megkérdeztem, hogy mi volt ilyenkor: azt mondta, amikor anyukám kicsi volt, a szüleinél laktak, valaki mindig ringatta/hurcolta/teáztatta a kis taknyost.
Orrszívó-szájjal üzemeltetése lehetséges!!! A saját szememmel láttam, ahogy a barátnőm megcsinálta, esküszik rá, hogy nem megy fika a szájába! (És egyébként való igaz, hogy a gyerek egyáltalán nem ordított) Én még nem próbáltam, mert a 7 éves masszív dohányzás kicsit kinyírta a tüdőkapacitásomat, valószínűleg a harmadik szippantás után ájultan esnék rá a gyerekre. 🙂
Bár most jut eszembe, hogy lufit már remekül fújok, aki meg fújni tud, az színi is. 🙂 Sőt, azt tud csak igazán. Szívni mindenki tud. Oké, leállok. :-))))
Kicsit más téma… Timi (amúgy egyetértettem) ha már a szívásnál tartunk, én már annyit szívtam az ilyen leárazáson lőtt tuti gatyákkal, amiket “úgyis belefogyok” felkiáltással vettem meg, hogy az hihetetlen. Itt figyel a szekrényben vagy három! :-)))
Ezért az eladók alábbi mondatait lefordítottam:
– “Combnál még biztosan tágulni fog, hiszen ez farmer”. = úgy nézek ki a gatyában, mint a teknőből kidagadó tészta = felejtős.
-” Mivel ez tiszta bőr cipő, fél számot egész biztosan tágul.” = vízhólyagos bütyök, fájdalomtól eltorzult arccal sántikálás =felejtős.
– “Egy pár mosás után kitágul a kosara.” = négy mellet csinál =felejtős.
Na igen, egy anya tudja mi az a szívás 😀 Köszi az infokat, ki fogom próbálni a tüdőkapacitásmérő módszert, már csak azért is mert nem szeretnék még egyszer úgy utazni h a csomagtartóba még a porszívónak is be kell férni 🙁
Tök fura, hogy itt Németországban nem ismerik az orrszívó porszívót. Èn még sehol se láttam, csak Mo-n hallottam róla. Szerencsére (lekopogom) enyémke nem az a taknyos fajta, mi kaptunk egyszer a patikában egy ilyen szájjal szívós csövet, aminek a közepén van egy kis tartály ami felfogja a cuccot és nem landol az ember (bocs, az anya – az uramat még az említésétöl is kiveri a víz) szájában. Ès tényleg nem!
Persze, a legújabb belefogyós, egy cuki kis farmerruha már egy fél éve lóg motivációként (eddig kevés sikerrrel) az ajtón… 🙂
@anyus: nos mi tavaly ősszel egy 4 csillagos wellness hotelbe költöztünk be az otthoni porszívóval egyetemben (mind a kettőm tiszta takony volt éppen, de egyébként meg nem volt semmi bajuk, és az 50% kedvezmény csak erre a hétvégére szólt). A zUram elborzadt a gondolatra, és közölte, hogy ő biza fel nem viszi a masinát. ÉS tényleg én cipeltem fel… 😀
Amúgy meg nem érzem szégyenteljesnek a posztban leírtakat, sőt teljesen azonosulni tudok vele (ez most akkor szégyen nekem?), ui. a 3 éves Marcim a mikulás hetében volt utoljára közösségben, azóta volt itt hányás-hasmenés, takony-köhögés, orrmandulaműtét, lázasvírus szép sorban egymás után. Nagymamák meg dolgoznak és egyébként 100 km távol vannak. Azon gondolkozom hogy lassan mennék vissza dolgozni, de ezt munka mellett hogyan lehet megoldani??????????
Kedves Lustanyu!
Nem olyan régen találtam rá a blogodra, végig is olvastam az egészet, mert nagyon tetszenek az írásaid. Igazán humorosan és kreatívan adod elő a történeteket, ha ezt élőben is tudod, akkor szerintem a Dumaszínházban a helyed – úgyis kevés a nő a műfajban.
Én is hasonló cipőben járok, 5 és 20 hónapos kislányaimmal vagyok otthon. Bevallom, nem vagyok az az” önjelölt ősanya típus”, nehezen rázódtam/rázódom bele ebbe az új létformába. A valóság tényleg nagyon messze van attól, amit az ember még gyermektelen korában elképzel, még akkor is, ha már a barátai kapcsán azért van némi rálátása a gyerekesdire.
Egy munkába már visszatért ismerősöm nemrég összefoglalólag azt mondta az otthon töltött időről (két év), hogy borzalmas volt. Akkor arra gondoltam, hogy valahogy mindenáron el kéne kerülni, hogy én is így térjek majd vissza a „felnőtt világba”, de őszintén szólva jelen pillanatban nem tudnék sokkal szebbeket nyilatkozni. Akárki akármit mond, ez fizikailag, lelkileg és szellemileg egy iszonyú kemény munka. A blogodban is az tetszik, hogy nem cukormázas és rózsaszín felhőben lebegő, ki mered mondani, hogy miket érzel. Amikor néha rá tudom bízni valakire a lányokat és elmegyek kicsit otthonról (ki gondolta volna, hogy egyszer egy bevásárlás is ekkora élmény lesz…), úgy lépek ki az ajtón, hogy hurrá, megszabadultam. Néha még azt is mondom a férjemnek, hogy jó szórakozást… És üvöltetem a kocsiban a rockzenét, hogy legalább egy kis adag feszültséget kiadjak magamból.
Szóval teljesen megértem az érzéseidet, szerintem nem kell szégyellned magad semmi miatt. Valószínű, hogy a többségnek vannak ilyen érzései, van aki bevallja, van aki nem. Nekem bármelyik utált munkahelyem szanatórium volt ehhez képest. Ha többet keresnék, habozás nélkül mondanám a férjemnek, hogy most már maradjon ő otthon…
Szívből kívánom, hogy minél előbb gyógyuljatok meg! És várom a továbbiakat
Anyus, Bettica: Szerencsém volt, az biztos, annyira azért nem volt sohasem taknyos a fiam, kéthónaposan meg nem is tudta, ki az a Lajos bácsi. :)))
Ezt meg nem is tudtam, hogy még nem olyan fejlett a hasizomzatuk ennyi idősen.
Mi a helyzet az ősanyák által ajánlott anyatejes becsepegtetéssel? Próbálta már valaki?
Én is szájjal szívom az orrszívót, még sosem ért baleset (értsd nem nyeltem le 🙂 ), én képtelen voltam lemenedzselni éjszaka a porszívó vs üvöltő gyerek kombinációt, ezért szülte a kényszer ezt a metodikát. Mondjuk, akkor nagyon nem működik, ha én is dögrováson vagyok, mert a szívás nálam öklendezős köhögőrohamba csap át.
Anyatejes csöpögtetés: a kisebbiknél kipróbáltam, leszívás után orrcsepp helyett. Működött, kiszárította, legalább percekre kapott levegőt. (bár így leírva elég morbid, meg a kivitelezése is az volt, ahogy becéloztam az orrát a célszerszámmal :))) )
Én aztán már majdnem ősanya vagyok, egy három és egy másfél évessel tök élvezem az életet. De nem szégyellem, hogy néha jó nélkülük lenni. És néha jó kimaradni akár a hisztiből, akár a betegségből.
Szerintem ez is kicsit olyan, mint a munka. Ha elmész két hét szabira, nem rohansz vissza, ha a kollégád felhív, hogy para van a munkahelyeden, és még csak nem is sajnálod, hogy pont most nem vagy ott 🙂 Persze nem tökéletes a párhuzam…
Egyébként meg nincsenek helyes meg helytelen érzések. Csak érzések vannak. A cselekvést meg lehet ítélni morálisan, az érzéseket nem. Ha mondjuk direkt nem mész értük két hétig, pedig két napra akartad őket otthagyni, az gáz 🙂 Ha úgy érzed, jó, hogy ez most nem neked jutott, az nem gáz.
Azért elgondolkoztam, ha a világ másik felén (értsd: rajtunk kívül) nem ismerik az orrszívót (és tényleg nem ismerik), akkor ott mi a helyzet? És régen mit csináltak, még orrszívó előtti időkben? Meg azt is olvastam valahol régen, hogy a nátha egyetlen ellenszere a meleg, azt nem bírja, ezért ha nem fújod (és persze kibírod), akkor gyorsan elmúlik (egy kutató csipeszelte be az orrát, hogy ne csöpögjön, és 6 órán belül elmúlt a nátha- ezt hallottam v. olvastam). Nálunk tényleg rövid ideig tartottak a náthák, egy-két napig nagyon sajnáltuk a gyereket, csöpögtettünk, aztán vége volt.
Hogy ez összefügg-e, azt persze nem tudom.
cucka: Szia, Te vagy az??? 🙂 Na szóval nem azért nem próbáltam eddig mert féltem valami “balesettől” (azt hiszem VAN az a pont amikor akár kütyü nélkül is leszívnám ha utána alhatok pár órát höhö) csak nem gondoltam h elég hozzá a tüdő 🙂
mynona: Pont erről beszéltünk pár kommenttel lejjebb 🙂
Anyus, Te meg a mianyusunk vagy? jajjdejó! :)))
jajj, és tudjátok az én nagymamám hogy csinálta régen? állítólag a gyerekek szájába fújtak nagy erővel (???) és ettől a nyomástól távozott a cuccos orron át. további részleteit nem tudom. bizarrul hangzik mindenképpen.
cucka: Nahát de kicsi a világ! 😀 Hú ez a szájbafújós dolog elég durva…
Anyus: nem tudtam, ugyanis nem tudom elolvasni a hozzászólásokat, valamiért csak egy része jelenik csak meg.
Lustanyu, imádom a blogodat! 🙂
ez egy nagyon őszinte poszt volt, és abszolút átérzem.
hát engem többek között ezek a betegséges hercehurcák is visszatartanak (egyelőre) attól, hogy 2. gyereket vállaljak. de mire megvárom, hogy a fiam iskolás legyen, eléggé benne leszek a korban. most nincs az az isten, hogy egy beteges gyerek mellé bevállaljak egy csecsemőt.
Azt nem tudom, hogy régen hogyan csinálták. Én a következőképpen: nincs magas hőmérséklet nálunk max 21 fok. És saját gyártású gyógynövényteát adok a gyerkőcnek, a legkisebb jelére bárminek. Sőt olyankor is ha pl. hidegben kint játszott. A dokihoz csak védőoltásra jártunk, évente egy-két nátha bejátszik de láz meg minden nélkül. És még egy dolog: természetes (nem szintetikus) vitamint kap, plusz igyekszem odafigyelni arra mit eszünk. Orrszívót ha kétszer használtam, de megmondom a frankót én nem küzdöttem vele, megtanítottam orrot fújni, szerencsére 1,5 évesen ráérzett.