Rövid vagyok, és ez már akkor sem változik, ha jól eszem és sokat alszom

2011 március 18. | Szerző: lustanyu |

Marci semmiféle nagykönyvet nem olvasott, ezt már megszoktam.
Ő mindent máshogy és máskor csinált, mint ahogy az meg van írva, de ez a
mostani azért mindenen túlment. Ez történt:

-Anya, te nagyon szép vagy, de azért
B. anyukája sokkal szebb. – így egyenesen a képembe vágta.

-Háp-háp-háp – valami ilyesmi hangot
hallattam, mert az én fejemben eddig a pillanatig élt a szent meggyőződés, hogy
a gyereknek x éves (x>3) koráig az anyukája a legszebb.

-Neeem, anya szebb, mint B. anyukája. –
a férj teljes mértékben átérezte a helyzet súlyosságát, de mivel fogalma sem
lehetett róla, hogy ki B. anyukája, komolytalan volt a próbálkozás.  

– Nem szebb, mert anya rövid. B anyukája nagyon
magas, és a haja is szép, meg az arca is.

-Az én hajam is szép! – oké, a gyerek
egyértelműen rám szállt, de a hajamat nem hagyom.

-Az igaz, de akkor is rövid vagy. De
ne szomorkodjál, mert én is rövid vagyok, meg a Lili is. Majd megnősz, ha sokat
eszel, és sokat alszol.

-Kicsim, én már nem fogok megnőni, de
az nem baj. Csak a gyerekre igaz, hogy megnőnek, ha sokat esznek és jól
alszanak.

-Akkor B. anyukája jól evett és jól
aludt, amikor gyerek volt, te meg nem? Biztos csak csokit akartál enni, meg
nyalókát. – grrrr, ellenem fordította azokat a hülyeségeket, amiket azért
mondtam neki, hogy a fényen és az édes-fényen kívül mást is megegyen.

Na mindegy, miután valamit hablatyoltam óvodás szinten a
genetikáról, meg hogy az emberek nem rövidek, hanem alacsonyak, igazán kíváncsi
voltam B. anyukájára, aki ilyen csúnyán kiütött a nyeregből. A soron következő
óvodai eseményre többet sminkeltem, mint egy menyasszony, még korrektort is tettem
a szemem alá, nehogy má’ még öregnek is tűnjek a híres-magas B. anyuka mellett.

Aztán megláttam, és azt kell mondanom: nemes küzdelemben
maradtam alul. B. anyuka tényleg nagyon szép volt, ráadásul nagyon mosolygós,
kedves is. (Megfigyeltem, hogy a gyerekek hajlamosak a kedvességet a szépség
részének tekinteni.) Beszélgettünk is egy kicsit, bár én igyekeztem tisztes
távolságra állni tőle, mert úgy néztem ki mellette, mint egy kutya ülve.

-Láttad, hogy B. anyukája milyen sokat
beszélgetett az óvónénivel? – kérdezte Marci hazafelé ballagva.

-Igen, láttam. És igazad volt, tényleg
szebb, mint én. – mondtam, mert valahol büszke voltam gyermekem idejekorán
fejlett döbbenetes esztétikai érzékére.

-Nem is szebb. Szerintem te vagy a
legszebb a világon.

Oké, ez az egész komolytalan. És én még korrektort is használtam…