Uhh, muszáj ideülnöm egy kicsit lehiggadni. Nem is lustanyu vagyok, hanem bénanyu. Gondoltam itt a tavasz, meg a jóidő, gyorsan összedobok egy könnyed spenótot sült virslivel, aztán inkább töltsük a délelőttöt az udvaron a Lilcsivel.
Feltettem a fagyasztott spenótot kicsi vízzel, hogy felengedjen. Bámészkodtam, lézengtem, morzsát szedegettem a földről, visszavittem a szennyeskosárból Lili által kihurcolt holmikat a helyükre, mire feleszméltem, odaégett a fagyasztott spenót. (Azért ez nem kis teljesítmény, beláthatjátok. Jelentkezzen, akinek rajtam kívül már sikerült fagyasztott terméket odaégetnie.) Gyorsan leöntöttem a 2mm-es égett rétegről a még megmenthető spenótot, koszos edényt beáztattam, égett spenótréteget körömmel felvakartam. Újabb edényben feltettem a rántást. Bámészkodtam, kevergettem, majd kimentem pisilni. Hogy lehetek ekkora hülye, hogy a rántás mellől elmegyek pisilni??? Természetesen megégett. Edény ment a mosogatóba, égett rántást felvakartam, új rántást odatettem. Kevergettem, koncentráltam (Lili alszik), mikor beleöntöttem a spenótba, látom, hogy csomós. Rántás csomókat fakanállal edény széléhez préseltem, széttrancsíroztam. A 14. után meguntam. Gondoltam milyen jó, hogy ez egy spenót, nem pedig teszem azt zöldbab, nekimehetek a botmixerrel, olyan sima lesz, mint a krém. A botmixert rosszul tettem bele az edénybe, mert nem merült el teljesen, így forró spenótdzsuvát spriccelt szanaszét a konyhában, tiszta pötty a csempe, a pult, a gúnyám és a hajam. Legszívesebben kivágnám a rohadt spenótot a wc-be, de amilyen szerencsém van, melléönteném és még azt is takaríthatnám.
Még nem takarítottam össze, inkább ideültem írni valamint, mintha rágyújtanék, mert szétvág mindjárt az ideg. Ennyi idő alatt (és ennyi koszos edényt gyártva) csinálhattam volna egy sztroganoff bélszínt is. Nem tudom, mi van velem. Lehet azért vagyok ilyen szórakozott, mert Marci ma délután legfiatalabb résztvevőként debütál az ovis kimittudon? Már vagy huszonhatszor elmondtam magamban a versét (atyavilág, fogalmatok nincs, már mennyire unom saját magamat), elképzeltem, hogyan fogok reagálni, ha esetleg belesül, megbeszéltem az óvónénikkel is, hogy ha az utolsó pillanatban betojik és mégsem akar kiállni, akkor nem kell neki. A gyerek reggel annyival intézte el a dolgot, hogy “de ugye rendes színpadot építenek abba a tornaterembe, mert én olyanra szeretnék felállni, mint a Mercutio”, én meg már a fél világot odaégettem.
A nagyipari égetés és fröccsentés után a spenótból már csak annyi maradt, ami a Lilinek elég, úgyhogy tippelhettek, én mit fogok ebédelni. :-)))))))
Most megyek takarítani.