Gasztroönbizalom a béka segge alatt
2011 március 30. | Szerző: lustanyu |
El sem hiszitek, milyen örömmel olvastam a különféle odaégetett dolgokról szóló beszámolókat. Kifejezetten jó érzés tudni, hogy pl. spenótot nem csak én vagyok képes odaégetni, de az odaégett húsleves sem piskóta. (Erről jut eszembe, hogy természetesen már a piskóta is megvolt)
Gasztronómiai önbizalmam éppen mélyponton van egyébként, mert a köztudomásúan remek étvággyal megáldott leánygyermekem épp 20 perce fikázta le a főztömet. Fel is idegesítettem magam, hogy én itt egyfolytában azon görcsölök, hogy miféle zöldségeket, vagy egyéb egészséges összetevőket csempésszek az étrendjükbe, aztán rendszeresen megkapom érte a magamét. A mai különleges padlizsán és cukkini alapú mediterrán fűszerezésű köretemre a Lili csak ránézett, majd rögvest közölte, hogy “kaka”, és hozzálátott a rizs és hús elkülönítéséhez, nehogy véletlenül akár hozzá is érjenek a gyanús zöldségkörethez. Mondtam neki, hogy az nem kaka, csak a padlizsán miatt barna, kóstolja meg. A szájához emeltem egy padlizsán falatkát, mire felháborodottan felkiáltott, hogy “neeee kaka”, kiverte a kezemből és dühödten a földre dobta a tányért. (Aminek tartalma valami isteni szerencse folytán nem borult a padlóra, úgy látszik, a gravitáció ma valamiért az én oldalamon állt.)
A múltkor pedig Marci nyírta ki a lelkesedésemet, amikor megpróbáltam a félig teljes kiőrlésű lisztből készült palacsintáját almatöltelékkel tálalni. Ő nem szólt egy szót sem, csak lelkesen bekapott egy falatot, majd öklendezésbe kezdett és kis híján ráhányta az egészet az asztalra. (Almás-porcukros palacsintáról beszélünk, nem rokfortos kelbimbóról!!!) Azt hiszem, ez a fajta viselkedés egyértelműen értékelhető a főztöm kritizálásaként. El is keseredtem, mondtam a férjnek, hogy szarok én az egészre, kutyám se fog kínlódni az almapucolással/reszeléssel/párolással csak azért, hogy a gyerek elborzadva öklendezzen tőle, majd sütök minden nap panírozott dinót, párolok hozzá rizst, ‘szt mindenki boldog lesz. A férj nagyon egyetértett velem és biztosított, hogy az én oldalamon áll, maximálisan támogatja az egészséges ételek ügyét, majd fél óra múlva odasündörgött, hogy ha esetleg tényleg megsütném holnap azokat a dinókat, eltennék-e neki is kettőt, vagy inkább úgy hármat-négyet. Aljas áruló!
Visszatérve a múltkori esetre, teljesen-tökéletesen megérte az odaégetett spenót és a dzsuvás haj és konyha, mert Marci remekül szerepelt a ki mit tudon, olyannyira, hogy legfiatalabb indulóként ő nyert vers és próza kategóriában. A májtájéki zsírgyarapodás persze azonnal beindult nálam, a gyerek viszont nem igazán értette a nagy ajnározást. (Ő nem is tudta, hogy itt nyerni is lehet, mert az óvónénik csak annyit mondtak nekik, hogy aki szerepel, mindenki kap oklevelet, meg valami kis ajándékot. Az ő esetében pedig biztosítottak, hogy ha az utolsó pillanatban meggondolja magát, hogy inkább nincs kedve, vagy megijed a tömegtől, akkor természetesen nem kell kiállnia.) Egy itteni általános iskolában volt a nagy esemény, elég sok tanár is jelen volt, mindenki hüledezett, hogy “hány éves a kisfiú, atyaég, még csak három és fél”, meg “ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem”, stb. (Májzsírgyarapodás ezen a ponton már kritikus méreteket öltött.) Szóval úgy felzaklatódott, hogy hazatérés után úgy két óráig meg sem szólalt, csak csendben rakosgatta a nyeremény társasjáték elefántjait, és emésztgette a történteket.
Aztán amikor nagy sokára megszólalt, akkor csak annyit mondott, hogy remek volt igazi színpadon állni, csak azt sajnálja, hogy nem volt függöny, mert a Mercutionak, meg a Rómeónak az is volt. Óvónéni mondta, hogy most majd arra kell figyelnünk, hogy el ne szálljon a gyerek magától, ha megtörténne, vissza kell rángatni a földre. Én meg mondtam neki, hogy inkább arra kell figyelni, hogy én el ne szálljak magamtól meg a gyerektől, és gyorsan felhatalmaztam, hogy ha ilyesmit tapasztalna nálam, nyugodtan rángassa meg a lófarkamat, pláne mert élemedett koromra tekintettel már a GYIVInél sem tehetek panaszt, mire nevetett és örömmel elvállalta a feladatot. Egyelőre még nem volt lófarokráncigálás, úgyhogy valószínűleg nem szállt el az agyam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gratulálok Marcinak, ezért valóban megérte 😀
Egyébként én is rendszeresen fél napokat töltök a konyhában “főzés” címszóval, hogy egészséges finomságokat tálaljak a dednek és hasonló értékelést kapok, mint Te. Nálam a hónap fénypontja, mikor elérkezik a “ma Iglo kapitány tálalja a rudacskákat” nap 😀
Gratulálok!!!! 🙂
Szerintem amúgy a gyerekeid tök normálisak és maximálisan emberi és őszinte a reakciójuk: ezeket a cuccokat én sem szerettem soha, és azért szerencsére mégis egészséges felnőtt vált belőlem. :))) Csak így túl a 30-on kezdek nyitni a mediterrán konyha örömei felé, de még mindig vannak fehér foltok… Úgyhogy, én a dinókkal vagyok!!! 😀
Jaj de ügyes a Marci!
Gyermekélelmezés fronton meg a Szily már többször is megírta, hogy
1. mindegy, hogy mit teszel a gyerekek elé, ha leöntöd egy vödör kecsappal, megeszik. Úgyhogy kár a gőzért.
2. Van az a rossz szokásuk, hogy arra is rávágják, hogy nem szeretik, amit még soha meg se kóstoltak.
3. a rutinos anyukák a marinált naphalfelsál felkínálásával egy időben bekapcsolják a fritőzt, hogy az első “nem, kaka” felkiáltásnál már dobhassák is bele a fagyasztott sült krumplit a dínóval.
Én ezekre gondolok, amikor… ööö, minden reggeli, ebéd és vacsora alatt. Különben már rég elment volna az eszem.
Egyébként Lili is egy zseni, a fiam ugyanekkora, de nem tudja még mondani, hogy kaka, meg mást se mond.
Hugic: Iglo kapitány nekem is országos haverom. :-)))
Szamóca: megnyugtató, amit írsz! Szerintem én azért pánikolok a gyerekek kaja-szokásai miatt, mert gyerekkorom kedvenc kajája a rakott karfiol volt, imádtam a kelkáposzta főzeléket, meg más ilyen perverz élelmiszereket. 🙂
kalib: annyira röhögtem! Sajnos nincs fritőzöm, a férjjel együtt úgy döntöttünk, hogy egy magamfajta ügyetlen jószágnak egy forró, fröcsögő olajjal telerakható eszköz már veszélyes üzemnek minősül. 🙂 De ha biztosítotok róla, hogy tökéletesen (!) veszélytelen (értsd: egy 12 éves is bátran kezelheti), akkor elgondokozom a beszerzésén, mert baromira unok rántogatni…
Szerintem a halrudacskát sütöben is meg lehet csinálni (nincs fröcsögö olaj, meg a velejáró mindent átható szag sem). Nem tudom hogy az Iglo 1.0 támogatja-e a sütöt, de valamelyik a sok közül tuti.
Nálunk most a kenyérpirítóban elkészíthetö méretre alakított rántotthús a menö 🙂 (Toasty)
Zsolt: ez engem komolyan érdekel. Majd öntök rá egy vödör kecsapot, és akkor talán meg is eszik, és pont annyi időt töltök vele a konyhában, amennyit érdemes (semennyit, úgyse eszik meg ezt se).
Lustanyu: fritőzöm az nekem sincs, de van egy ikeás serpenyőm félig töltve olajjal, szigorúan a fal melletti, belső karikákon hevítve, sztem megteszi az is. Ha kész a kaja, a serpenyő megy be forrón a sütőbe, ott biztonságban van. Aztán időnként a mosogatógépbe. Én biztos nem dzsuvázok egy ráégett olajos elektromos szerkezetet :).
Gratulálok Marcinak 🙂
A dinót ugyan pont nem tudom, miből készül, de ezeknek az összetevőit azért nem árt megnézni… a halrudakból is van, ami halpép, meg van, ami igazi filé, ugyanígy az ilyen baromfitermékeknél is nagyon nagy minőségi különbségek vannak.
Viszont van egy tuti receptem, ami ezeknél egy fokkal talán egészségesebb, és amit még egyetlen 2-4 éves korú se utasított vissza:
A csirkemellet kisujjnyi csíkokra vágod, egy éjszakára natúr joghurtban pácolod (ez lehet fokhagymás is). Másnap apróra tört (sós vagy sajtos) krékerbe forgatod, sütőpapírral bélelt tepsibe rakod a csíkokat (kb. mint a sós rudakat, egymás mellé) és 20 perc alatt sütőben, kb 200 fokon kisütöd. A hús omlós, a “bunda” ropogós, nagyon finom.
Gratulálok Marcinak! 🙂
Lili néhány legutóbbi kaja-fikázása:
1. A krumplipüré az oviban finomabb. (legalább nem kell krumplihámozással, darabolással, főzéssel és trutymózással töltenem az időmet)
2. A rántott hús finomabb volt az étteremben.
Arról nem beszélve, hogy utóbbi időben semmilyen főtt kaját nem hajlandó még megkóstolni sem 🙁 de nem izgulok, a nővéreinek is volt ilyen korszakuk, később kinőtték ezt is
Gratulálok Marcinak, és Neked is! Jogos a büszkeség!
A blogod is nagyon tetszik, jó pár éjszakai órát eltöltöttem vihorászva olvasás közben, ugyanis ekkor tudtam háborítatlanul olvasni.
A kajálás nálunk a tízévesnél egészen jól ment, gyakorlatilag mindenevő volt a gyerek 3-4 éves koráig. Evett mindenféle főzeléket is csak egy kis hús kellett mellé, vagy kolbász. A szocializálódás áldott hatása lett a válogatás. Ha étterembe mentünk (na nem McIzé, hanem normális konyha) akkor azonban kb. 7-8 éves koráig csak sült krumplit és ketchupot volt hajlandó enni, mindenesetre ez pénztárcakímélő volt…
A majd félévesem pedig most kóstolgat, nehéz köröket futunk az evéssel, a tej már kevés neki, a tápszert nem akarja, a babakoszt nem annyira ízlik neki. A kajából azért cuppog, amit mi eszünk, az pedig azért nem babakaja, ennyire nem szadizzuk magunkat. Ja, és Marcinak hívják:-).
Azért szerintem van ennél rosszabb is. A tízévesem elmondása szerint van olyan gyerek az osztályban, aki a zöldborsófőzeléket úgy eszi meg, hogy lenyalogatja a zöldborsóról a mártást és a zöldborsót visszaköpködi a tányérba, mindenesetre guszta lehet.
A nagynál alapszabály, hogy idegen helyen nem szabad olyant mondani, hogy “nem szeretem”, hanem csak azt, hogy “köszönöm, nem kérek”. Ez működik, legfeljebb rákérdeznek, hogy szereti-e, megmondhatja, hogy nem, de nem az az első, ha leülünk valahova, hogy én ezt utálom.
Gratulálok a Marcinak! Nagyon ügyes!
A kajáláshoz annyit tennék hozzá, hogy az én 2,5 éves fiam semmilyen, értsd semmilyen főtt kaját nem hajlandó megenni otthon. Eddig néha legalább a paradicsomos tészta lecsúszott (szigorúan átválogatva, nehogy véletlenül egy makromilliméternyi baconkocka belekerüljön a tányérba!) és néha egy kis leves, mára már csak a kolbász vajaskenyérrel maradt repertoáron, az pedig nagy főzést nem igényel. Mivel hétközben a bölcsödében mindent (MINDENT!!! – karalábé főzelék included!!!) megeszik, így most már aggódás helyett lehet a hétvégi főzöcskéken kiélni a gasztro iránti igényünket, hiszen bármit főzhetünk, a Gyerek úgy is közli, hogy az Apáé és Anyáé – Ő kösz, de nem kér belőle.
Na mégegyszer, elszállt a hozzászólás…
Szóval a gyerekek remekül felnőnek virslin, párizsin, sajton és ketchupon, csak az anyjuk hisz erről mást:D Meg az anyagyötrő tudományos értekezések a neten.
Amúgy az én önbizalmamról meg csak annyit, hogy imént hívott a takarítónő, hogy jövő héten túlórázna kicsit…:D
“A húsleves-specialista”:)
Nyugi, a barátnőm gyereke SEMMIT DE SEMMIT nem evett meg a kakaón és kekszen kívül, legalább 2 évig, és mikor elvitte vérvételre, tökéletes volt minden…. Ezek után leszarom, hogy mit eszik a gyerek:)))
Nálunk is voltak fekete időszakok ilyen téren, de az a tapasztalatom, hogy 3 éves kor után megjavulnak a rossz evők…
amúgy a halrudacskában meg a mekis cuccokban tuti van valami beetető téma, mert nincs élő ember aki nem szereti… gyerek meg végképp nem…
Hűűű sikerült elküldeni a hozzászólásomat… akkor eddig az lehetett a gond, hogy rosszul adtam össze? aztaaaa
Hát ez nem semmi, most kezdte az ovit és már így tud színpadon szavalni! Azta!
Mit szavalt különben? Csak úgy egyedül, ilyen bátran – Mert gondolom nem Shakespeare-t 🙂
Nem jutalékért, most találtam 🙂
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?SessionID=572C322EE1447F598819B6EB2476E14467E136AFC353F02CC713D694E2FSENWZFPSCPIRDVTCVCGAZOCQXZCICCXDEZZZCKAQCD96C36C7169D9E47C39719AC44D51DA5692DICKDMMJQBTBPQGBTJCDZPFGPBUCPCICXKXWGEBGFUBA50A1DAEABE5C4&TabSheet=book&Page=1&SrcWord=&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=AJC&BookID=195259&GotoBook=True&Price=&CBStock=&CBDiscount=&LastDays=20&navsource=nyito_kiemelt_akcios_ajanlat
Lustanyu, gratulálok Marcinak!
Az én öt és fél évesem (lány) csak a szomszédokat szórakoztatja a naponta előadott “zeneszámokkal”, dalokkal. Épp tegnap mondta az egyik fiatal szomszédsrác (még nem apuka – de ezek után szerintem komolyan fontolóra veszi az legyen-e :-)), hogy már ő is kívülről fújja az éppen aktuális dal. Ez most az Aranyhaj és nagy gubanc című mesefilm egyik betétdala és a Bikini együttes: Közeli helyeken című száma… Ragadnak rá a dalszövegek. Tud emellett természetesen ovis énekeket is, de az annyira “bébikönnyű” – mondja ő.
Az étkezés – négy gyermek mellett elég sok mindent megértem.
A legnagyobb lányom három hónaposan már nem volt hajlandó megenni az anyatejet, ordított, ha mellre tettem, ordított, ha üvegből adtam neki, ha bármiben megérezte, nem ette meg, a tápszer kijött belőle sugárban, a 2/3 tejet (akkor még csak az volt) szintén kiadta. Nagyon jó fej gyerekorvosunk a végén azt mondta – anyuka drága, ne sírjon, adjon neki krumplit. Azóta is nagy krumplievő.
Egy második csemetém (fiú) világéletében jó evő volt, most viszont (23 évesen) annyira válogatós, hogy hihetetlen. Saláta, zabpehely, sok fehér hús… (szemfogatós emotion!!), mindig külön kell neki készíteni.
Volt olyan csemetém (a középső lányom), aki a krumplit kiválogatta a gulyáslevesből, akkor is ha annyira kicsire vágtam neki, hogy szinte láthatatlan volt – ma imádja a krumplit. Életében soha nem ette meg a halat, most fél évet Finnországban élt cserediákként és a család erősen vegetáriánus volt, az egyetlen hús a hal volt! Egy hét múlva jön haza, s arra a kérdésre mit főzzek neked: minden vágya egy jó rántott hús vagy HAL!!! :-))
A kicsi lányom szerencsére jó és mindenevő, de neki is vannak időszakai pl. amikor nem eszi meg a húst. Olyankor több tejterméket adok neki…
Lustanyu, szerintem ne aggódj, éhen nem fognak halni ez biztos, felnőnek, sajnos nagyon-nagyon hamar.
Szia!
Csak info: sztem Marci nem a főztödet kritizálta az öklendezéssel. Én is borzasztóan finnyás vagyok, és a főző személyétől ill. az étel kiválóságától függetlenül van, amit képtelen vagyok megenni. Csak mert, azért. Egyes ételek színe, állaga kizáró tényező, így az ízükről fogalmam sincs, és nem is lesz soha. Pl. az almaszósz is ilyen. Erre alapozva javaslom, az almát a tésztába reszeld bele, úgy süsd ki, és van esélye, h megeszi. 🙂
Én szóját próbáltam elbújtatni a fasírtban, de kiszúrták 😀 Rajtam maradt az összes, mert fúúúúúúúúj.. Pedig nem is volt rossz. De külön magamnak nem csinálok, megint a család nyert 🙂