El sem hiszitek, milyen örömmel olvastam a különféle odaégetett dolgokról szóló beszámolókat. Kifejezetten jó érzés tudni, hogy pl. spenótot nem csak én vagyok képes odaégetni, de az odaégett húsleves sem piskóta. (Erről jut eszembe, hogy természetesen már a piskóta is megvolt)
Gasztronómiai önbizalmam éppen mélyponton van egyébként, mert a köztudomásúan remek étvággyal megáldott leánygyermekem épp 20 perce fikázta le a főztömet. Fel is idegesítettem magam, hogy én itt egyfolytában azon görcsölök, hogy miféle zöldségeket, vagy egyéb egészséges összetevőket csempésszek az étrendjükbe, aztán rendszeresen megkapom érte a magamét. A mai különleges padlizsán és cukkini alapú mediterrán fűszerezésű köretemre a Lili csak ránézett, majd rögvest közölte, hogy “kaka”, és hozzálátott a rizs és hús elkülönítéséhez, nehogy véletlenül akár hozzá is érjenek a gyanús zöldségkörethez. Mondtam neki, hogy az nem kaka, csak a padlizsán miatt barna, kóstolja meg. A szájához emeltem egy padlizsán falatkát, mire felháborodottan felkiáltott, hogy “neeee kaka”, kiverte a kezemből és dühödten a földre dobta a tányért. (Aminek tartalma valami isteni szerencse folytán nem borult a padlóra, úgy látszik, a gravitáció ma valamiért az én oldalamon állt.)
A múltkor pedig Marci nyírta ki a lelkesedésemet, amikor megpróbáltam a félig teljes kiőrlésű lisztből készült palacsintáját almatöltelékkel tálalni. Ő nem szólt egy szót sem, csak lelkesen bekapott egy falatot, majd öklendezésbe kezdett és kis híján ráhányta az egészet az asztalra. (Almás-porcukros palacsintáról beszélünk, nem rokfortos kelbimbóról!!!) Azt hiszem, ez a fajta viselkedés egyértelműen értékelhető a főztöm kritizálásaként. El is keseredtem, mondtam a férjnek, hogy szarok én az egészre, kutyám se fog kínlódni az almapucolással/reszeléssel/párolással csak azért, hogy a gyerek elborzadva öklendezzen tőle, majd sütök minden nap panírozott dinót, párolok hozzá rizst, ‘szt mindenki boldog lesz. A férj nagyon egyetértett velem és biztosított, hogy az én oldalamon áll, maximálisan támogatja az egészséges ételek ügyét, majd fél óra múlva odasündörgött, hogy ha esetleg tényleg megsütném holnap azokat a dinókat, eltennék-e neki is kettőt, vagy inkább úgy hármat-négyet. Aljas áruló!
Visszatérve a múltkori esetre, teljesen-tökéletesen megérte az odaégetett spenót és a dzsuvás haj és konyha, mert Marci remekül szerepelt a ki mit tudon, olyannyira, hogy legfiatalabb indulóként ő nyert vers és próza kategóriában. A májtájéki zsírgyarapodás persze azonnal beindult nálam, a gyerek viszont nem igazán értette a nagy ajnározást. (Ő nem is tudta, hogy itt nyerni is lehet, mert az óvónénik csak annyit mondtak nekik, hogy aki szerepel, mindenki kap oklevelet, meg valami kis ajándékot. Az ő esetében pedig biztosítottak, hogy ha az utolsó pillanatban meggondolja magát, hogy inkább nincs kedve, vagy megijed a tömegtől, akkor természetesen nem kell kiállnia.) Egy itteni általános iskolában volt a nagy esemény, elég sok tanár is jelen volt, mindenki hüledezett, hogy “hány éves a kisfiú, atyaég, még csak három és fél”, meg “ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem”, stb. (Májzsírgyarapodás ezen a ponton már kritikus méreteket öltött.) Szóval úgy felzaklatódott, hogy hazatérés után úgy két óráig meg sem szólalt, csak csendben rakosgatta a nyeremény társasjáték elefántjait, és emésztgette a történteket.
Aztán amikor nagy sokára megszólalt, akkor csak annyit mondott, hogy remek volt igazi színpadon állni, csak azt sajnálja, hogy nem volt függöny, mert a Mercutionak, meg a Rómeónak az is volt. Óvónéni mondta, hogy most majd arra kell figyelnünk, hogy el ne szálljon a gyerek magától, ha megtörténne, vissza kell rángatni a földre. Én meg mondtam neki, hogy inkább arra kell figyelni, hogy én el ne szálljak magamtól meg a gyerektől, és gyorsan felhatalmaztam, hogy ha ilyesmit tapasztalna nálam, nyugodtan rángassa meg a lófarkamat, pláne mert élemedett koromra tekintettel már a GYIVInél sem tehetek panaszt, mire nevetett és örömmel elvállalta a feladatot. Egyelőre még nem volt lófarokráncigálás, úgyhogy valószínűleg nem szállt el az agyam.